A zsoltárok könyve 129

¹ Zarándok-ének. Gyakran támadtak ellenem ifjúkorom óta, – vallja meg most Izrael, –

² gyakran támadtak ellenem ifjúkorom óta, mégsem bírtak velem!

³ Hátamon szántottak mint szántóvetők, hosszú barázdákat hasítottak,

⁴ de igazságos az Úr: nyakát szegte a bűnösöknek.

⁵ Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, mindazok, akik gyűlölik Siont.

⁶ Olyanok legyenek, mint a fű a háztetőn, amely elszárad, még mielőtt kitépik,

⁷ amellyel az arató nem tölti meg kezét, sem ölét a marokszedő,

⁸ amely miatt nem mondják az arra járók: »Az Úr áldása legyen rajtatok, megáldunk titeket az Úr nevében!«