Jób könyve 7

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:	1 ¿No es una servidumbre la vida del hombre sobre la tierra? ¿No son sus jornadas las de un asalariado?
2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.	2 ¿Como un esclavo que suspira por la sombra, como un asalariado que espera su jornal,
3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.	3 así me han tocado en herencia meses vacíos, me han sido asignadas noches de dolor.
4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.	4 Al acostarme, pienso: «¿Cuándo me levantaré?». Pero la noche se hace muy larga y soy presa de la inquietud hasta la aurora.
5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.	5 Gusanos y costras polvorientas cubren mi carne, mi piel se agrieta y supura.
6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.	6 Mis días corrieron más veloces que una lanzadera: al terminarse el hilo, llegaron a su fin.
7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.	7 Recuerda que mi vida es un soplo y que mis ojos no verán más la felicidad.
8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.	8 El ojo que ahora me mira, ya no me verá; me buscará tu mirada, pero ya no existiré.
9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;	9 Una nube se disipa y desaparece: así el que baja al Abismo no sube más.
10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.	10 No regresa otra vez a su casa ni el lugar donde estaba lo vuelve a ver.
11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:	11 Por eso, no voy a refrenar mi lengua: hablaré con toda la angustia de mi espíritu, me quejaré con amargura en el alma.
12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?	12 ¿Acaso yo soy el Mar o el Dragón marino para que dispongas una guardia contra mí?
13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,	13 Cuando pienso: «Mi lecho me consolará, mi cama compartirá mis quejidos»,
14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,	14 entonces tú me horrorizas con sueños y me sobresaltas con visiones.
15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.	15 ¡Más me valdría ser estrangulado, prefiero la muerte a estos huesos despreciables!
16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!	16 Yo no viviré eternamente: déjame solo, porque mis días son un soplo.
17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,	17 ¿Qué es el hombre para que lo tengas tan en cuenta y fijes en él tu atención,
18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?	18 visitándolo cada mañana y examinándolo a cada instante?
19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?	19 ¿Cuándo dejarás de mirarme? ¿No me darás tregua ni para tragar saliva?
20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?	20 Si pequé, ¿qué daño te hice, a ti, guardián de los hombres? ¿Por qué me has tomado como blanco y me he convertido en una carga para ti?
21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«	21 ¿Por qué no perdonas mis ofensas y pasas por alto mis culpas? ¡Mira que muy pronto me acostaré en el polvo, me buscarás, y ya no existiré!