Jób könyve 29

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt:	1 ετι δε προσθεις ιωβ ειπεν τω προοιμιω
2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,	2 τις αν με θειη κατα μηνα εμπροσθεν ημερων ων με ο θεος εφυλαξεν
3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;	3 ως οτε ηυγει ο λυχνος αυτου υπερ κεφαλης μου οτε τω φωτι αυτου επορευομην εν σκοτει
4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,	4 οτε ημην επιβριθων οδοις οτε ο θεος επισκοπην εποιειτο του οικου μου
5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;	5 οτε ημην υλωδης λιαν κυκλω δε μου οι παιδες
6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.	6 οτε εχεοντο μου αι οδοι βουτυρω τα δε ορη μου εχεοντο γαλακτι
7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,	7 οτε εξεπορευομην ορθριος εν πολει εν δε πλατειαις ετιθετο μου ο διφρος
8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,	8 ιδοντες με νεανισκοι εκρυβησαν πρεσβυται δε παντες εστησαν
9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,	9 αδροι δε επαυσαντο λαλουντες δακτυλον επιθεντες επι στοματι
10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.	10 οι δε ακουσαντες εμακαρισαν με και γλωσσα αυτων τω λαρυγγι αυτων εκολληθη
11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,	11 οτι ους ηκουσεν και εμακαρισεν με οφθαλμος δε ιδων με εξεκλινεν
12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,	12 διεσωσα γαρ πτωχον εκ χειρος δυναστου και ορφανω ω ουκ ην βοηθος εβοηθησα
13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,	13 ευλογια απολλυμενου επ' εμε ελθοι στομα δε χηρας με ευλογησεν
14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.	14 δικαιοσυνην δε ενεδεδυκειν ημφιασαμην δε κριμα ισα διπλοιδι
15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.	15 οφθαλμος ημην τυφλων πους δε χωλων
16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.	16 εγω ημην πατηρ αδυνατων δικην δε ην ουκ ηδειν εξιχνιασα
17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.	17 συνετριψα δε μυλας αδικων εκ δε μεσου των οδοντων αυτων αρπαγμα εξεσπασα
18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;	18 ειπα δε η ηλικια μου γηρασει ωσπερ στελεχος φοινικος πολυν χρονον βιωσω
19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,	19 η ριζα μου διηνοικται επι υδατος και δροσος αυλισθησεται εν τω θερισμω μου
20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.	20 η δοξα μου καινη μετ' εμου και το τοξον μου εν χειρι αυτου πορευσεται
21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;	21 εμου ακουσαντες προσεσχον εσιωπησαν δε επι τη εμη βουλη
22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,	22 επι δε τω εμω ρηματι ου προσεθεντο περιχαρεις δε εγινοντο οποταν αυτοις ελαλουν
23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.	23 ωσπερ γη διψωσα προσδεχομενη τον υετον ουτως ουτοι την εμην λαλιαν
24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.	24 εαν γελασω προς αυτους ου μη πιστευσωσιν και φως του προσωπου μου ουκ απεπιπτεν
25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.	25 εξελεξαμην οδον αυτων και εκαθισα αρχων και κατεσκηνουν ωσει βασιλευς εν μονοζωνοις ον τροπον παθεινους παρακαλων