Judit könyve 8

KÁLDI-NEOVULGÁTA	CATHOLIC PUBLIC DOMAIN
1 A városban élt ezekben a napokban Judit, Merári leánya, aki Ox fia, aki József fia, aki Oziel fia, aki Elkia fia, aki Ananja fia, aki Gedeon fia, aki Rafain fia, aki Ahitób fia, aki Eliáb fia, aki Natanael fia, aki Szalamiél fia, aki Szúrisaddaj fia, aki Simeon fia, aki Izrael fia.	1 And it happened that these words were heard by Judith, a widow who was the daughter of Merari, the son of Idox, the son of Joseph, the son of Oziel, the son of Elai, the son of Jamnor, the son of Gideon, the son of Raphaim, the son of Ahitub, the son of Melchiel, the son of Enan, the son of Nathaniel, the son of Salathiel, the son of Simeon, the son of Ruben.
2 Férje, Manassze ugyanabból a törzsből és családból származott, meghalt az árpaaratás idején.	2 And her husband was Manasseh, who died in the days of the barley harvest.
3 Felügyelt a mezőn a kévekötőkre, a tűző nap érte a fejét, ágynak esett és meghalt Betúliában, az ő városában. Eltemették atyáihoz a mezőn, amely Dótain és Balámon között van.	3 For he was standing over those who bound sheaves in the field, and the heat overcame his head, and he died in Bethulia, his own city, and he was buried there with his fathers.
4 Judit özvegyen élt házában három éve és négy hónapja.	4 But Judith, his bereaved, was a widow now for three years and six months.
5 Egy kis szobát rendezett be háza tetején, csípője körül szőrzsákot viselt és özvegyi ruhát öltött magára,	5 And she made herself a private chamber in the upper part of her house, in which she stayed enclosed with her handmaids.
6 mindennap böjtölt özvegysége óta, kivéve a szombat előestéjét, a szombatot, az újhold előestéjét, az újhold napját, az ünnepnapokat és Izrael házának örömünnepeit.	6 And she had haircloth around her waist, and she fasted all the days of her life, except Sabbaths, and new moons, and the feasts of the house of Israel.
7 Megjelenése nagyon szép volt, s egész lénye vonzó, okos szívében, jó és tisztességes. Férje, Manassze, József fia, Ahitób fia, Melkisz fia, Eliáb fia, Natanael fia, Szúrisaddáj fia, Simeon fia, Izrael fia aranyat és ezüstöt, szolgákat, szolgálókat, jószágot és szántóföldeket hagyott rá, s ő mindennek birtokában maradt.	7 Moreover, she was exceedingly elegant in appearance, and her husband left her many riches, and an abundant household, as well as the ownership of plentiful herds of oxen and flocks of sheep.
8 Senki sem mondott rosszat róla, mert nagyon istenfélő volt.	8 And she was greatly renowned among all, because she feared the Lord very much, nor was there anyone who spoke an ill word about her.
9 Meghallotta a nép elkeseredett zúgolódását a város elöljárói ellen, mivel elvesztették bátorságukat a víz hiánya miatt. Megtudta Judit azt is, hogy mit mondott nekik Ozija, hogyan esküdött meg, hogy öt nap múlva átadják a várost az asszíroknak.	9 And so, when she heard that Uzziah had promised that he would hand over the city with the passing of five days, she sent to the elders Chabris and Charmis.
10 Elküldte szolgálóját, aki minden jószágára felügyelt, és hívatta Ozijat, Kabrit és Karmit, városának elöljáróit.	10 And they came to her, and she said to them: “What is this word, by which Uzziah has consented to hand over the city to the Assyrians, if within five days no help arrives for us?
11 Amikor azok eljöttek hozzá, így szólt hozzájuk: »Hallgassatok meg engem Betúlia lakóinak elöljárói, mert nem helyesen szóltatok a nép előtt ezen a napon és esküvel állítottátok azt Isten és magatok között és azt mondtátok, hogy át fogjátok adni a várost ellenségeinknek, ha ezekben a napokban az Úr, a mi Istenünk nem jön segítségünkre.	11 And who are you to test the Lord?
12 Kik vagytok ti, hogy kísértitek Istent a mai napon és Isten helyére állítjátok magatokat az emberek fiai között?	12 This is not a word that will provoke mercy, but rather one that may excite wrath and enkindle fury.
13 A mindenható Urat kísértitek és nem értetek meg soha semmit.	13 You have set a time limit for the mercy of the Lord, and you have established a day for him, according to your choice.
14 Az emberi szív mélységeit sem tudjátok kikutatni és eszének járását kibogozni, hogyan tudnátok az Istent, aki mindezeket alkotta, kifürkészni, gondolatát megismerni és tervét megérteni? A legkevésbé testvéreim! Ne ingereljétek az Urat, a mi Istenünket,	14 But, since the Lord is patient, let us be repentant about this same matter, and let us beg his indulgence with many tears.
15 mert ha nem akar ez alatt az öt nap alatt megsegíteni, van hatalma arra, hogy oltalmazzon, amely napokon akar, vagy elpusztítson minket ellenségeink előtt.	15 For God will not threaten like man, nor will he be inflamed to anger like a son of man.
16 Ti ne próbáljátok zálogba venni Urunk Istenünk akaratát, mert Isten nem olyan, mint az ember, hogy meg lehet fenyegetni, vagy mint az ember fiát meg lehet ítélni.	16 And, for this reason, let us humble our souls before him, and, continuing to serve him in a spirit of humility,
17 Ezért ha szabadulást várunk tőle, hívjuk őt segítségül és meghallgatja szavunkat, ha neki úgy tetszik.	17 let us speak to the Lord with tears, so that he may act according to his will in his mercy toward us. So then, just as our heart is disturbed by their arrogance, so also may we glory in our humility.
18 Nemzetségeink között nincs a mai napon olyan törzs, sem nemzetség, nép vagy város, amely emberkézzel alkotott isteneket imádna, amint ezt megtették azokban a napokban,	18 For we have not followed the sins of our fathers, who abandoned their God in order to worship strange gods.
19 amiért atyáink kardélre s fosztogatásra jutottak és elestek ellenségeink színe előtt.	19 Because of this crime, they were given over to their enemies: to the sword, and to pillaging, and to confusion. But we know no other God except him.
20 Mi viszont nem ismerünk más Istent rajta kívül, akitől remélnénk, hogy nem vet meg minket és nem vonja meg üdvösségét fajtánktól.	20 Let us wait with humility for his consolation, and the Lord our God will requite our blood by the afflictions of our enemies, and he will humble all the nations that will rise up against us, and he will cause them to be without honor.
21 Mert ha mi hatalmukba esünk, akkor egész Júda elesik, kifosztják szentélyünket, és az ő megszentségtelenítését Isten vérünkön kéri számon,	21 And now, brothers, because you are the elders among the people of God, and their very soul hangs upon you, rescue their hearts by your eloquence, so that they may remember that our fathers were tested in order to prove whether or not they truly worshiped their God.
22 testvéreink halála, országunk szolgasága, örökségünk elnéptelenedése fejünkre száll vissza a népeknél, ahol szolgálunk. Botrány és gyalázat tárgya leszünk mindazok előtt, akik legyőznek minket,	22 They are obliged to remember how our father Abraham was tested, and being proved by many tribulations, he was made the friend of God.
23 mert szolgaságunk nem hoz jóindulatot, hanem szégyenletessé teszi azt az Úr, a mi Istenünk.	23 So Isaac, so Jacob, so Moses, and all that have pleased God, passed through many tribulations, remaining faithful.
24 Most tehát testvérek, mutassuk meg testvéreinknek, hogy tőlünk függ életük, a szentély, a templom, az oltár ránk támaszkodik.	24 But those who did not accept the trials with the fear of the Lord, and who brought forward their impatience and the disgrace of their murmuring against the Lord,
25 Mindezek mellett adjunk hálát az Úrnak, a mi Istenünknek, aki próbára tesz minket, mint atyáinkat.	25 were exterminated by the exterminator, and they perished by serpents.
26 Emlékezzetek arra, hogyan bánt Ábrahámmal és Izsákkal, mik történtek Jákobbal a szíriai Mezopotámiában, amikor anyja testvérének, Lábánnak nyáját őrizte.	26 And as for us, therefore, let us not revenge ourselves for these things that we suffer.
27 Amint őket nem égette el, amikor szívüket kipróbálta, minket sem büntet, hanem figyelmezteti az Úr ostorával azokat, akik hozzá közelednek.«	27 But, in considering these same sufferings to be less than our sins deserve, let us believe that the scourges of the Lord, by which we are corrected like servants, have occurred for our improvement and not for our destruction.”
28 Ozija így szólt hozzá: »Amit szóltál, tiszta szívből mondtad és senki sem tudja szavaidat megcáfolni,	28 And Uzziah and the elders said to her: “All the things that you have spoken are true, and there is nothing reprehensible in your words.
29 mert nem ma lett nyilvánvaló bölcsességed, hanem napjaid kezdetétől tudja az egész nép okosságodat és szíved jószándékát.	29 Now, therefore, pray for us, because you are a holy woman, and one fearing God.”
30 A nép azonban nagyon szenved a szomjúságtól, és arra kényszerített minket, hogy úgy tegyünk, amint mondtuk nekik, és esküvel köteleztük magunkat, amit nem szeghetünk meg.	30 And Judith said to them: “You know that what I have been able to say is of God.
31 Most tehát imádkozzál értünk és biztosan meghallgat téged Istenünk, mert istenfélő asszony vagy: küldjön az Úr esőt és töltse meg ciszternáinkat, hogy ne pusztuljunk el.«	31 So, concerning that which I propose to do, examine whether or not it is from God, and pray that God may act to strengthen my plan.
32 Judit így szólt hozzájuk: »Hallgassatok rám és a bölcsesség tettét hajtom végre, amely tovább él nemzedékről nemzedékre népünk fiai körében.	32 You will stand at the gate this night, and I will go forth with my handmaid. And pray that, just as you have said, within five days the Lord may look kindly on his people Israel.
33 Álljatok a kapunál az éjszaka, én pedig kimegyek szolgálómmal, és azokban a napokban, amelyeknek elmúltával azt ígértétek, hogy átadjátok a várost ellenségeinknek, az Úr meglátogatja Izraelt kezem által, ezt remélem én.	33 But I am not willing to have you examine my actions, and, until I report to you, let nothing else be done, except to pray for me to the Lord our God.”
34 Ne kutassátok, mit akarok tenni, mert nem mondok el semmit nektek, amíg valóra nem válik, amit cselekszem.«	34 And Uzziah, the leader of Judah, said to her, “Go in peace, and may the Lord be with you to take revenge among our enemies.” So, turning back, they departed.
35 Ozija és az elöljárók így szóltak hozzá: »Menj békével, az Úr Isten legyen előtted, hogy megbosszuld ellenségeinket.«
36 Lejöttek a felső szobából és visszatértek szállásukra.