Scrutatio

Martedi, 14 maggio 2024 - San Mattia ( Letture di oggi)

Tóbiás könyve 2


font
KÁLDI-NEOVULGÁTANEW AMERICAN BIBLE
1 Asszarhaddon idejében tehát visszatértem házamba és visszakaptam feleségemet Annát és fiamat Tóbiást. Ünnepünkkor, pünkösdkor, amely a Hetek szent ünnepe, jó ebéd volt, leültem enni.1 Thus under King Esarhaddon I returned to my home, and my wife Anna and my son Tobiah were restored to me. Then on our festival of Pentecost, the feast of Weeks, a fine dinner was prepared for me, and I reclined to eat.
2 Meg volt terítve számomra az asztal és finom ételeket láttam. Így szóltam fiamhoz Tóbiáshoz: »Menj, s ha egy szegényre akadsz testvéreink közül, akiket ide hurcoltak Ninivébe, s egész szívével az Urat szolgálja, hívd ide, s egyék velünk. Megvárlak fiam, amíg visszajössz.«2 The table was set for me, and when many different dishes were placed before me, I said to my son Tobiah: "My son, go out and try to find a poor man from among our kinsmen exiled here in Nineveh. If he is a sincere worshiper of God, bring him back with you, so that he can share this meal with me. Indeed, son, I shall wait for you to come back."
3 Tóbiás elment, hogy a testvéreink között keressen egy szegényt, de visszatért és így szólt: »Apám!« Ezt mondtam neki: »Mi van fiam?« Ő ezt válaszolta: »Valakit meggyilkoltak a mieink közül, odavetették a piactérre, s ott fekszik még; megfojtották.«3 Tobiah went out to look for some poor kinsman of ours. When he returned he exclaimed, "Father!" I said to him, "What is it, son?" He answered, "Father, one of our people has been murdered! His body lies in the market place where he was just strangled!"
4 Fölkeltem, otthagytam az ebédet még mielőtt hozzányúltam volna, elhoztam az embert a térről egy házba, és vártam a napnyugtát, hogy eltemethessem.4 I sprang to my feet, leaving the dinner untouched; and I carried the dead man from the street and put him in one of the rooms, so that I might bury him after sunset.
5 Aztán hazatértem, megfürödtem és szomorúan fogyasztottam el kenyeremet,5 Returning to my own quarters, I washed myself and ate my food in sorrow.
6 s eszembe jutott, amit Ámosz próféta mondott Bételről: »Ünnepeitek gyásszá változnak, és minden éneketek kesergéssé.«6 I was reminded of the oracle pronounced by the prophet Amos against Bethel: "Your festivals shall be turned into mourning, And all your songs into lamentation."
7 Elkezdtem sírni. Napnyugta után elmentem, megástam a sírt és eltemettem.7 And I wept. Then at sunset I went out, dug a grave, and buried him.
8 Szomszédaim kicsúfoltak és ezt mondták: »Ez az ember már megint nem fél. Ilyen dolog miatt már halálra keresték és megmenekült, s íme, már újra halottakat temet.«8 The neighbors mocked me, saying to one another: "Will this man never learn! Once before he was hunted down for execution because of this very thing; yet now that he has escaped, here he is again burying the dead!"
9 Ezen az éjjelen megfürödtem a temetés után, kimentem az udvaromba és elaludtam a fal mellett, s arcomat nem takartam be a meleg miatt.9 That same night I bathed, and went to sleep next to the wall of my courtyard. Because of the heat I left my face uncovered.
10 Nem tudtam, hogy verebek vannak fölöttem a falon, s ezek meleg trágyája hullott a szemembe, s fehér foltok keletkeztek rajta. Orvoshoz kellett fordulnom, hogy gyógyíttassam magam. De minél több kenőcsöt használtam el, annál inkább romlott a látásom a foltok miatt, végül teljesen megvakultam. Négy évig nem láttam és testvéreim sajnálkoztak rajtam. Ahikár két éven át gondoskodott rólam mielőtt Elimaiszba ment.10 I did not know there were birds perched on the wall above me, till their warm droppings settled in my eyes, causing cataracts. I went to see some doctors for a cure, but the more they anointed my eyes with various salves, the worse the cataracts became, until I could see no more. For four years I was deprived of eyesight, and all my kinsmen were grieved at my condition. Ahiqar, however, took care of me for two years, until he left for Elymais.
11 Ekkor Anna, a feleségem bérért munkát vállalt, gyapjút font.11 At that time my wife Anna worked for hire at weaving cloth, the kind of work women do.
12 A megrendelőnek adta, s az pénzt adott érte. Disztrosz hónap hetedikén elkészült egy darabbal és átadta a megrendelőknek, akik kifizették neki az egész bért és ráadásul egy kecskegidát adtak neki.12 When she sent back the goods to their owners, they would pay her. Late in winter she finished the cloth and sent it back to the owners. They paid her the full salary, and also gave her a young goat for the table.
13 Amikor közelembe ért a kecske, mekegni kezdett. Hívtam feleségemet és megkérdeztem: »Honnan van ez a kecskegida? Csak nem lopott jószág? Add vissza gazdáinak, nekünk nem szabad lopott jószágot megenni.«13 On entering my house the goat began to bleat. I called to my wife and said: "Where did this goat come from? Perhaps it was stolen! Give it back to its owners; we have no right to eat stolen food!"
14 Ő ezt válaszolta nekem: »Ajándékba kaptam a béremen felül.« Én azonban nem hittem neki és azt mondtam, hogy adja vissza gazdáinak, s egészen kivörösödtem miatta. Ő így felelt nekem: »Hol vannak alamizsnáid? Hol vannak jócselekedeteid? Íme, látszik rajtad mindez.«14 But she said to me, "It was given to me as a bonus over and above my wages." Yet I would not believe her, and told her to give it back to its owners. I became very angry with her over this. So she retorted: "Where are your charitable deeds now? Where are your virtuous acts? See! Your true character is finally showing itself!"