Nehemiás könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 Majd ennek a hónapnak huszonnegyedik napján egybegyűltek Izrael fiai. Böjtöt tartottak, zsákba öltöztek és port hintettek a fejükre.	1 Am vierundzwanzigsten Tag dieses Monats kamen die Israeliten zu einem Fasten zusammen, in Bußgewänder gehüllt und das Haupt mit Staub bedeckt.
2 Izrael fiainak utódai elkülönültek ugyanis minden idegentől, odaálltak, és megvallották saját bűneiket meg atyáik vétkeit.	2 Die, die ihrer Abstammung nach Israeliten waren, sonderten sich von allen Fremden ab; sie traten vor und bekannten ihre Sünden und die Vergehen ihrer Väter.
3 Odaálltak a helyükre és a nap negyedrészében felolvastak az Úrnak, Istenüknek törvénykönyvéből, aztán a nap egy másik negyedében bűnvallomást tettek és leborultak az Úr, az ő Istenük előtt.	3 Sie erhoben sich von ihren Plätzen und man las drei Stunden lang aus dem Buch des Gesetzes des Herrn, ihres Gottes, vor. Dann bekannten sie drei Stunden lang ihre Schuld und warfen sich vor dem Herrn, ihrem Gott, nieder.
4 Józsue, Báni, Kedmiel, Sebanja, Bonni, Serebja, Báni meg Kánáni leviták ugyanis felléptek az emelvényre és hangos szóval kiáltottak az Úrhoz, az ő Istenükhöz.	4 Auf der Tribüne der Leviten erhoben sich Jeschua, Bani, Kadmiël, Schebanja, Bunni, Scherebja, Bani und Kenani und riefen laut zum Herrn, ihrem Gott.
5 Majd így szóltak Józsue, Kedmiel, Bonni, Hásebneja, Serebja, Odája, Sebnia és Petahja leviták: »Rajta! Áldjátok az Urat, a ti Isteneteket örökkön örökké! Áldott legyen dicsőséges és magasztos neved minden áldással és dicsérettel!	5 Die Leviten Jeschua, Kadmiël, Bani, Haschabneja, Scherebja, Hodija, Schebanja und Petachja sagten: Erhebt euch und preist den Herrn, euren Gott, von Ewigkeit zu Ewigkeit! Man preise deinen herrlichen Namen, obwohl er erhaben ist über allen Preis und Ruhm.
6 Te vagy az Úr! Egyedül csak te! Te alkottad a mennyet, a legmagasabb mennyet is minden seregével együtt; a földet és mindent, ami rajta van; a tengereket és mindent, ami bennük van. Te adsz életet mindezeknek, s a mennyei sereg leborulva imád téged.	6 Du, Herr, bist der Einzige. Du hast den Himmel geschaffen und den Himmel der Himmel und sein ganzes Heer, die Erde und alles, was auf ihr ist, die Meere und alles, was darin lebt. Ihnen allen gibst du das Leben. Das Heer des Himmels betet dich an.
7 Te, az Úr, az Isten, aki kiválasztottad Ábrámot, kivezetted őt a káldeai Úrból, és az Ábrahám nevet adtad neki;	7 Du, Herr, bist der Gott, der Abraham auserwählt hat. Du hast ihn aus Ur in Chaldäa herausgeführt und ihm den Namen Abraham verliehen.
8 és mivel úgy találtad, hogy az ő szíve hűséges irántad, szövetséget kötöttél vele, hogy neki adod a kánaáni, a hetita, az amorita, a ferezita, a jebuzita, a gergezita földjét, és azt az ő utódainak juttatod. Meg is tartottad szavadat, mert igaz vagy.	8 Du hast sein Herz getreu befunden; deshalb hast du mit ihm den Bund geschlossen (und ihm versprochen), seinen Nachkommen das Land der Kanaaniter, Hetiter, Amoriter, Perisiter, Jebusiter und Girgaschiter zu geben, und du hast dein Wort gehalten, denn du bist gerecht.
9 Amikor láttad atyáink sanyargatását Egyiptomban, és hallottad jajkiáltásukat a Vörös tenger mellett,	9 Du hast das Elend unserer Väter in Ägypten gesehen und du hast ihren Notschrei am Schilfmeer gehört.
10 jeleket és csodákat műveltél a fáraón, összes szolgáján és országának egész népén; tudtad ugyanis, hogy dölyfösen viselkedtek velük szemben. Szereztél is magadnak nevet, amint azt a mai nap is mutatja.	10 Du hast Zeichen und Wunder getan am Pharao, an all seinen Dienern und am ganzen Volk in seinem Land; denn du wusstest, dass sie mit Israel ihren Übermut getrieben hatten. So hast du dir einen Namen gemacht, der gerühmt wird bis zum heutigen Tag.
11 Kétfelé választottad előttük a tengert, úgyhogy szárazon kelhettek át a tenger közepén; üldözőiket pedig – mint valami követ a rengeteg vízbe – úgy dobtad be a mélybe.	11 Du hast das Meer vor ihnen zerteilt und sie schritten auf trockenem Boden mitten durchs Meer; doch ihre Verfolger hast du in die Tiefe gestürzt wie einen Stein, der in reißendem Wasser versinkt.
12 Nappal felhőoszlopban jártál előttük, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy megvilágítsd nekik az utat, amelyen haladniuk kellett.	12 Durch eine Wolkensäule hast du sie bei Tag geleitet und durch eine Feuersäule bei Nacht, um ihnen den Weg zu erhellen, den sie gehen sollten.
13 Leszálltál a Sínai hegyére, beszéltél hozzájuk az égből, adtál nekik jó szabályokat, igazságos törvényeket, előírásokat és üdvös parancsokat.	13 Du bist auf den Berg Sinai herabgestiegen und hast vom Himmel her mit ihnen gesprochen; du hast ihnen klare Ordnungen und zuverlässige Gesetze gegeben, gute Satzungen und Gebote.
14 Kihirdetted nekik szent szombatodat, és szolgád, Mózes által parancsokat, előírásokat, meg törvényt rendeltél számukra.	14 Deinen heiligen Sabbat hast du ihnen bekannt gemacht und hast ihnen durch deinen Diener Mose Gebote, Satzungen und Anweisungen gegeben.
15 Amikor éheztek, ételt adtál nekik az égből, amikor pedig szomjaztak, vizet fakasztottál számukra a sziklából és meghagytad nekik, hogy menjenek, vegyék birtokukba azt az országot, amelyet esküre emelt kézzel ígértél oda nekik.	15 Du hast ihnen Brot vom Himmel gegeben, als sie Hunger hatten, und hast Wasser aus dem Felsen sprudeln lassen, als sie Durst litten. Endlich hast du ihnen befohlen, in das Land, das du ihnen unter einem Eid zugesagt hattest, hineinzuziehen und es in Besitz zu nehmen.
16 Ők azonban, a mi atyáink, dölyfösködtek, megkeményítették nyakukat, és nem hallgattak parancsaidra,	16 Unsere Väter aber wurden hochmütig; sie waren trotzig und hörten nicht auf seine Gebote.
17 vonakodtak engedelmeskedni és nem emlékeztek a csodákra sem, amelyeket értük műveltél. Nyakaskodtak és fejükbe vették, hogy lázadozva visszatérnek szolgaságukba. Te azonban, a megbocsátó, kegyes, könyörületes, türelmes és nagy irgalmasságú Isten, nem hagytad el őket,	17 Sie weigerten sich zu gehorchen und dachten nicht mehr an die Wunder, die du an ihnen getan hattest. Hartnäckig setzten sie sich in den Kopf, als Sklaven nach Ägypten zurückzukehren. Doch du bist ein Gott, der verzeiht, du bist gnädig und barmherzig, langmütig und reich an Huld; darum hast du sie nicht verlassen.
18 még akkor sem, amikor öntött borjút készítettek maguknak és azt mondogatták: ‘Ez a te Istened, aki kivezetett téged Egyiptomból.’ Pedig ezzel szörnyű istenkáromlást követtek el.	18 Sie machten sich sogar ein gegossenes Kalb und sagten: Das ist dein Gott, der dich aus Ägypten herausgeführt hat!, und sie verübten schwere Frevel.
19 Te nagy könyörületességedben mégsem hagytad őket magukra a pusztában. Nem távozott el tőlük a felhőoszlop nappal, hogy vezesse őket az úton, és a tűzoszlop éjjel, hogy megjelölje nekik az irányt, amelyen vonulniuk kellett.	19 Du aber hast sie in deinem großen Erbarmen nicht in der Wüste verlassen. Die Wolkensäule wich nicht von ihnen bei Tag, sondern führte sie auf ihrem Weg; ebenso erhellte die Feuersäule bei Nacht den Weg, den sie gehen sollten.
20 Megadtad jó lelkedet is, hogy oktassa őket; nem tagadtad meg szájuktól mannádat sem és szomjúságukban vizet juttattál nekik.	20 Du gabst ihnen deinen guten Geist, um sie zur Einsicht zu bringen. Du entzogst ihnen dein Manna nicht und gabst ihnen Wasser für ihren Durst.
21 Negyven esztendeig tápláltad őket a pusztában; semminek sem voltak a híjával; ruházatuk el nem kopott és lábuk fel nem törött.	21 Vierzig Jahre lang hast du für sie in der Wüste gesorgt. Sie litten keinen Mangel; ihre Kleider zerfielen nicht, ihre Füße schwollen nicht an.
22 Országokat és népeket adtál nekik és osztottál szét közöttük; birtokba vették így Szehon földjét, Hesebon királyának földjét, meg Óg, Básán királyának földjét.	22 Du hast ihnen ganze Reiche und Völker ausgeliefert und als Randgebiet zugeteilt. So nahmen sie das Land des Königs Sihon von Heschbon in Besitz und das Land des Königs Og des Baschan.
23 Megsokasítottad fiaikat, mint az ég csillagait, és elvezetted őket arra a földre, amelyről meghagytad atyáiknak, hogy vonuljanak oda be, és vegyék birtokukba azt.	23 Du hast ihre Nachkommen so zahlreich gemacht wie die Sterne am Himmel und hast sie in das Land geführt, von dem du ihren Vätern versprochen hattest, sie würden dort hineinziehen und es in Besitz nehmen.
24 Amikor pedig fiaik bevonultak és elfoglalták az országot, megaláztad előttük annak a földnek lakóit, a kánaániakat, és kezükbe adtad őket, királyaikat és a föld népeit azzal, hogy tegyenek velük, amit akarnak.	24 Und die Nachkommen zogen in das Land und nahmen es in Besitz. Du hast ihnen die Kanaaniter, die Bewohner des Landes, unterworfen. Du gabst sie in ihre Gewalt, die Völker des Landes samt ihren Königen, und sie durften mit ihnen machen, was sie wollten.
25 Elfoglaltak tehát megerősített városokat, kövér földet, birtokba vettek házakat, mindenféle jóval telve, vízvermeket, amelyeket mások vájtak, szőlő- meg olajfaültetvényeket és nagy mennyiségben gyümölcsfákat. Ettek, jóllaktak, meghíztak és nagy jóságodból gyönyörűséggel teltek meg.	25 Sie eroberten befestigte Städte und fruchtbares Ackerland. Häuser mit all ihrem Reichtum nahmen sie in Besitz, ausgehauene Zisternen, Weinberge, Ölbäume und Obstbäume in Menge. Sie aßen sich satt, wurden fett und lebten gut von deinen reichen Gaben.
26 Mégis haragra ingereltek téged, elfordultak tőled, törvényedet hátuk mögé hajították, prófétáidat pedig, akik arra intették őket, hogy térjenek vissza hozzád, megölték: rettenetes istenkáromlásokat vittek végbe.	26 Dann aber wurden sie trotzig; sie empörten sich gegen dich und kehrten deinem Gesetz den Rücken. Deine Propheten warnten sie zwar und wollten sie zu dir zurückführen; doch man tötete sie und verübte schwere Frevel.
27 Ezért ellenségeik kezére juttattad őket és azok megsanyargatták őket. Amikor pedig szorongatásuk idején hozzád kiáltottak, te meghallgattad őket az égből és irgalmasságod nagysága szerint szabadítókat küldtél nekik, hogy kimentsék őket ellenségeik kezéből.	27 Da gabst du unsere Väter in die Gewalt ihrer Feinde, die sie hart bedrängten. Wenn sie dann bedrängt wurden, schrien sie zu dir und du erhörtest sie im Himmel. In deinem großen Erbarmen schicktest du ihnen Retter, die sie aus der Gewalt ihrer Feinde befreiten.
28 Mihelyt azonban visszatért nyugalmuk, ismét csak olyat cselekedtek, ami gonosz előtted. Ezért megengedted, hogy ellenségeik hatalmába kerüljenek. S amikor ezek szorongatták őket, újra hozzád kiáltottak segítségért, te az égből meghallgattad és irgalmadból hosszú időn keresztül gyakran megszabadítottad őket,	28 Doch sobald sie Ruhe hatten, taten sie wieder Dinge, die dir missfielen. Da liefertest du sie wieder der Gewalt ihrer Feinde aus, die sie unterdrückten. Nun schrien sie wieder zu dir und du erhörtest sie im Himmel; oft hast du sie befreit in deinem großen Erbarmen.
29 egyben figyelmeztetted őket, hogy térjenek vissza törvényedhez. Ők azonban dölyfösködtek, nem hallgattak parancsaidra, vétkeztek törvényeid ellen, amelyek pedig éltetik az embert, ha szerintük cselekszik; hátat fordítottak, megkeményítették nyakukat és nem engedelmeskedtek.	29 Du warntest sie, um sie zu deinem Gesetz zurückzuführen. Sie aber waren stolz; sie hörten nicht auf deine Gebote und versündigten sich gegen deine Vorschriften; und doch lebt durch sie der Mensch, der sie befolgt. Sie kehrten dir trotzig den Rücken zu, waren starrsinnig und gehorchten dir nicht.
30 Te pedig sok esztendeig irgalmaztál nekik, figyelmeztetted őket prófétáid által lelkeddel, de ők nem engedelmeskedtek, ezért az országok népeinek kezébe adtad őket.	30 Viele Jahre hast du mit ihnen Geduld gehabt, hast sie gewarnt durch deinen Geist, durch deine Propheten; doch sie hörten nicht. Da gabst du sie in die Gewalt der benachbarten Völker.
31 Mivel azonban irgalmasságod nagy, nem pusztítottad el és nem hagytad el őket, hiszen te könyörületes és irgalmas Isten vagy.	31 In deinem großen Erbarmen hast du sie aber nicht ausgerottet; du hast sie nicht verlassen, denn du bist ein gnädiger und barmherziger Gott.
32 Most tehát, te nagy, hatalmas és félelmetes Istenünk, aki hű vagy a szövetségben és irgalomban, ne fordítsd el arcodat mindattól a szenvedéstől, amely az asszír királyok idejétől kezdve mind a mai napig ért minket, királyainkat, fejedelmeinket, papjainkat, prófétáinkat, atyáinkat és egész népedet.	32 Und jetzt, unser Gott, du großer, starker, furchtgebietender Gott, der den Bund hält und uns seine Gnade bewahrt: Achte nicht gering all die Mühsal, die uns getroffen hat, unsere Könige und Vorsteher, unsere Priester und Propheten, unsere Väter und dein ganzes Volk seit den Tagen der Könige von Assur bis heute.
33 Te igaz vagy mindabban, ami bennünket ért, te hű voltál, mi pedig hűtlenül cselekedtünk.	33 Du warst gerecht bei allem, was über uns gekommen ist. Du hast uns deine Treue bewiesen; wir aber haben gesündigt.
34 Királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem követték törvényedet, nem figyeltek parancsaidra és figyelmeztetéseidre, amelyekkel intetted őket.	34 Unsere Könige, Vorsteher und Priester und unsere Väter befolgten dein Gesetz nicht; sie missachteten deine Gebote und die Warnungen, die du an sie gerichtet hast.
35 Saját királyságukban, a sok jó közepette, amelyekben részesítetted őket, a kiterjedt termékeny földön, amelyet nekik juttattál, nem szolgáltak neked és nem tértek meg gonosz cselekedeteiktől.	35 Sie lebten in ihrem eigenen Königreich, in der Fülle des Reichtums, den du ihnen gewährt hast, in dem weiten, fruchtbaren Land, das du vor sie hingebreitet hast; sie aber haben dir trotzdem nicht gedient und sich nicht von ihrem bösen Treiben abgewandt.
36 És lám, ma szolgaságban vagyunk mi magunk és a föld is, amelyet azért adtál atyáinknak, hogy élvezzék gyümölcsét és javait; ezen a földön ma szolgák vagyunk.	36 Darum sind wir heute Knechte. Du hast unseren Vätern dieses Land gegeben, damit sie seine Früchte und seinen Reichtum genießen; wir aber leben darin als Knechte.
37 Terményei a királyok részére gyűlnek, akiket bűneink miatt helyeztél fölénk és akik kedvük szerint rendelkeznek testünkkel és jószágunkkal, úgyhogy igen nagy nyomorúságban vagyunk.«	37 Sein reicher Ertrag geht an die Könige, die du wegen unserer Sünden über uns gesetzt hast. Sie verfügen über uns selbst und unser Vieh nach ihrem Belieben. Darum sind wir in großer Not.