Sámuel második könyve 23

¹ Dávid utolsó szózata ez volt: »Szól Dávid, Izáj fia, szól az a férfi, aki ígéretet kapott Jákob Istenének fölkentjéről, Izrael jeles zsoltárosa.

² Az Úr lelke szól belőlem, az ő szózata van nyelvemen,

³ azt mondta nekem Izrael Istene, így szólt Izrael Erőse: ‘Úgy eljön az emberek Uralkodója, aki istenfélelemben, igazsággal uralkodik,

⁴ miként a hajnal fénye napkeltekor, felhőtlen reggelen felpiroslik, s miként az esőre fű sarjad a földből.’

⁵ Nem oly nagy bár házam Isten előtt, mégis örök szövetségre lépett velem, s az szilárd és biztos teljesen, mert mindabból, ami üdvösségem, s mindabból, ami kívánságom, semmi sincs, ami meg ne valósuljon.

⁶ A hitszegők azonban mind olyanok lesznek, mint a kitépett tövis: nem fogják meg azt kézzel,

⁷ ha valaki hozzá akar nyúlni, vassal és hegyes rúddal fegyverzi fel magát s meggyújtja tűzzel és semmivé égeti.«

⁸ Dávid vitézeinek neve a következő volt: Jesbaám, Hakámoninak a fia, aki a három között a legfőbb volt. Ő egyszer felemelte dárdáját és nyolcszázat ölt meg egy ütközetben.

⁹ Utána következett az áhohita Eleazár, az ő apai nagybátyjának a fia, annak a három vitéznek az egyike, akik Dáviddal voltak, amikor a filiszteusokat megcsúfolták, s ott összegyűltek a harcra.

¹⁰ Amikor aztán Izrael emberei visszavonultak, ő megállt, s addig vágta a filiszteusokat, amíg keze el nem fáradt, s oda nem tapadt a kardhoz. Aznap az Úr nagy győzelmet szerzett, s a megfutamodott nép visszatért, hogy kifossza a megölteket.

¹¹ Utána következett Semma, az Áráriból való Áge fia. Amikor a filiszteusok összegyűltek állomásukra, ahol egy lencsével teli mező volt, s amikor a nép megfutamodott a filiszteusok színe elől,

¹² ő megállt a mező közepén, s megvédte a mezőt, s megverte a filiszteusokat, s az Úr nagy győzelmet szerzett.

¹³ Ezt megelőzően, egyszer aratás idején, hárman a harminc legfőbb közül elindultak és lementek Dávidhoz, az adullámi barlangba, pedig a filiszteusok tábora az Óriások völgyében állt.

¹⁴ Dávid akkor a sziklavárban tartózkodott, s a filiszteusok előőrse Betlehemnél volt.

¹⁵ Dávid vágyakozva azt mondta: »Ó, ha adna nekem valaki egy ital vizet abból a vízveremből, amely Betlehem kapujánál van!«

¹⁶ Erre a három vitéz betört a filiszteusok táborába, s vizet merített abból a vízveremből, amely Betlehem kapujánál van, s elvitte Dávidnak. Ő azonban nem akarta meginni, hanem az Úrnak áldozta,

¹⁷ s ezt mondta: »Legyen az Úr kegyelmes irántam, hogy ezt meg ne cselekedjem. Vajon megigyam-e azoknak az embereknek a vérét, akik éltük kockáztatásával mentek el érte?!« Ezért nem akarta meginni. – Ilyeneket művelt a három vitéz.

¹⁸ Abizáj, Joáb fivére, Száruja fia is legfőbb volt a harminc között. Ő volt az, aki felemelte dárdáját háromszáz ellen, s azokat meg is ölte. Neve volt a három között,

¹⁹ s a legjelesebb volt a harminc között, a vezérük is volt, de az első harmincat nem érte utol.

²⁰ Utána következett a nagy tetteket cselekvő Benája, Jojádának, egy vitéz embernek a fia, aki Kabszeélből való volt. Ő ütötte le a két moábi oroszlánt, s ő ment le, s ütötte agyon az oroszlánt a veremben, a hóesés napjaiban.

²¹ Ugyancsak ő ütötte le azt az egyiptomi embert, aki nagyságával keltett méltó bámulatot. Ennek dárda volt a kezében, s ő csak egy bottal ment le hozzá, de nagy erővel kicsavarta a dárdát az egyiptomi kezéből, s megölte őt tulajdon dárdájával.

²² Ilyeneket művelt Benája, Jojáda fia.

²³ Neki is neve volt azon három vitéz között, aki a harminc között a legjelesebb volt, de azt a hármat nem érte utol. Dávid őt titkos tanácsosává tette.

²⁴ A harminc között voltak: Aszaél, Joáb fivére; Elehanán, az ő betlehemi nagybátyjának fia;

²⁵ a Háródiból való Semma; a Háródiból való Elika;

²⁶ a Fáltiból való Helesz; Híra, a Tekoából való Ákkes fia;

²⁷ az Anatótból való Abiézer; a Husátiból való Mobonnáj;

²⁸ az áhohita Szelmon; a Netofátiból való Mahráj;

²⁹ a szintén Netofátiból való Heled, Baána fia; Itáj, a Benjamin fiainak Gibeájából való Ribáj fia;

³⁰ a Fárátonból való Benája; a Gaás völgyéből való Heddáj;

³¹ az Arbábtól való Abiálbon; a Beroimból való Azmávet;

³² a Saláboniból való Eliába; Jássen fiai; Jonatán;

³³ az Ororiból való Semma; az Ároriból való Ajám, Sárár fia;

³⁴ Elifelet, egy Makáriból való ember fiának, Ahaszbájnak a fia; a Gelóból való Eliám, Ahitófel fia;

³⁵ a Kármelből való Heszráj; az Arábból való Fáráj;

³⁶ Jígal, a Szóbából való Nátán fia; a Gáddiból való Bonni;

³⁷ az ammonita Szelek; a Berótból való Nahráj, Joábnak, Száruja fiának fegyverhordozója;

³⁸ a Jetriből való Ira; a szintén Jetriből való Gáreb;

³⁹ a hetita Uriás. Összesen harmincheten voltak.