Teremtés könyve 9

¹ Ezután Isten megáldotta Noét és fiait, és azt mondta nekik: »Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet!

² Féljen és rettegjen titeket a föld minden állata, az ég minden madara, és minden, ami mozog a földön; a tenger minden halát is kezetekbe adtam!

³ Minden, ami mozog és él, eledelül szolgáljon nektek: mint a zöld növényzetet, íme, ezeket is mind odaadtam nektek,

⁴ csak a húst a vérével ne egyétek.

⁵ A ti életetek vérét is számon kérem minden állattól és az embertől: számon kérem az ember életét az embertől, a testvérétől.

⁶ Aki embervért ont, ember ontsa ki annak vérét, mert az ember Isten képére alkottatott.

⁷ Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok: járjatok-keljetek a földön, és uralkodjatok rajta!«

⁸ Majd ezt mondta Isten Noénak, s vele fiainak:

⁹ »Íme, szövetséget kötök veletek és utódaitokkal,

¹⁰ és minden élőlénnyel, amely veletek van, a madarakkal, a lábasjószággal és a mező minden vadjával, amely kijött a bárkából, s a föld minden állatával.

¹¹ Szövetséget kötök veletek, hogy nem pusztul el többé minden test az özönvíz által, s nem lesz többé vízözön, amely elpusztítja a földet.«

¹² Azután Isten azt mondta: »Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet megkötök velem és veletek, és minden élőlénnyel, amely veletek van, örök időkre:

¹³ szivárványomat a felhőkbe helyezem, s az lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között.

¹⁴ Amikor ugyanis felhőkbe borítom az eget, feltűnik a felhőkben szivárványom,

¹⁵ és megemlékezem szövetségemről, amelyet veletek kötöttem, és az összes testet éltető élő lélekkel kötöttem, s nem lesz többé özönvíz, hogy eltöröljön minden testet.

¹⁶ A felhőkben lesz tehát a szivárvány, s én látni fogom, és megemlékezem arról az örök szövetségről, amely Isten között és a földön lévő minden testet éltető lélek között létrejött.«

¹⁷ Majd azt mondta Isten Noénak: »Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet közöttem és a földön levő minden test között szereztem.«

¹⁸ Noé fiai tehát, akik a bárkából kijöttek, Szem, Kám és Jáfet voltak; Kám ősatyja lett Kánaánnak.

¹⁹ Ők hárman voltak Noé fiai, s ezektől terjedt el minden emberi nemzetség az egész földön.

²⁰ Noé aztán, mint földművelő ember, elkezdett szőlőt ültetni.

²¹ Ivott a borból, lerészegedett, és meztelenül feküdt a sátrában.

²² Amikor ezt Kánaán apja, Kám meglátta, azt ugyanis, hogy apja szemérme ki van takarva, hírül adta kint levő két testvérének.

²³ Ám Szem és Jáfet vállukra terítették a palástot, és hátrafelé haladva betakarták apjuk szemérmét. Arcukat elfordították, így nem látták apjuk szégyenét.

²⁴ Amikor aztán Noé felébredt a részegségből, s megtudta, mit tett vele a kisebbik fia,

²⁵ így szólt: »Átkozott legyen Kánaán, legyen utolsó szolgája testvéreinek!«

²⁶ Majd ezt mondta: »Áldott legyen az Úr, Szem Istene, és legyen Kánaán a szolgája!

²⁷ Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Szem sátraiban, s Kánaán legyen a szolgája!«

²⁸ Noé a vízözön után háromszázötven esztendeig élt még.

²⁹ Aztán beteltek napjai, amelyek összesen kilencszázötven esztendőt tettek ki, és meghalt.