Teremtés könyve 8

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KING JAMES BIBLE
1 Ekkor megemlékezett Isten Noéról, s minden állatról és minden baromról, amely vele volt a bárkában. Szelet támasztott a földön, és a vizek apadni kezdtek.	1 And God remembered Noah, and every living thing, and all the cattle that was with him in the ark: and God made a wind to pass over the earth, and the waters asswaged;
2 Bezárultak a mélység forrásai és az ég zsilipjei, s megszűnt az eső az égből.	2 The fountains also of the deep and the windows of heaven were stopped, and the rain from heaven was restrained;
3 A vizek visszahúzódtak a földről, folytak visszafelé, és százötven nap múlva apadni kezdtek.	3 And the waters returned from off the earth continually: and after the end of the hundred and fifty days the waters were abated.
4 A hetedik hónapban, a hónap tizenhetedik napján megállapodott a bárka Ararát hegyein.	4 And the ark rested in the seventh month, on the seventeenth day of the month, upon the mountains of Ararat.
5 A vizek pedig egyre apadtak a tizedik hónapig: s a tizedik hónapban a hónap első napján előtűntek a hegyek ormai.	5 And the waters decreased continually until the tenth month: in the tenth month, on the first day of the month, were the tops of the mountains seen.
6 Amikor aztán még negyven nap elmúlt, kinyitotta Noé a bárka ablakát, amelyet készített, és kibocsátotta a hollót;	6 And it came to pass at the end of forty days, that Noah opened the window of the ark which he had made:
7 az ide-oda szállt, majd visszatért, mert a vizek még nem száradtak fel a földön.	7 And he sent forth a raven, which went forth to and fro, until the waters were dried up from off the earth.
8 Ez után kibocsátotta a galambot is, hogy lássa, megszűntek-e már a vizek a föld színén.	8 Also he sent forth a dove from him, to see if the waters were abated from off the face of the ground;
9 De az, mivel nem talált helyet, ahol megpihenhetett volna a lába, visszatért hozzá a bárkára – ugyanis víz volt még az egész földön. – Erre ő kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette a bárkába.	9 But the dove found no rest for the sole of her foot, and she returned unto him into the ark, for the waters were on the face of the whole earth: then he put forth his hand, and took her, and pulled her in unto him into the ark.
10 Ezután várt még másik hét napig, s akkor újra kibocsátotta a galambot a bárkából.	10 And he stayed yet other seven days; and again he sent forth the dove out of the ark;
11 Az pedig estefelé visszatért hozzá, és zöld levelű olajfagallyat hozott a csőrében. Noé megértette, hogy megszűnt a víz a földön,	11 And the dove came in to him in the evening; and, lo, in her mouth was an olive leaf pluckt off: so Noah knew that the waters were abated from off the earth.
12 de várt még másik hét napig, aztán kibocsátotta a galambot, és az többé nem tért vissza hozzá.	12 And he stayed yet other seven days; and sent forth the dove; which returned not again unto him any more.
13 Így tehát, Noé hatszázegyedik esztendejében, az első hónapban, a hónap első napján leapadtak a vizek a földön. Noé kinyitotta a bárka fedelét, kitekintett, és látta, hogy megszáradt a föld színe.	13 And it came to pass in the six hundredth and first year, in the first month, the first day of the month, the waters were dried up from off the earth: and Noah removed the covering of the ark, and looked, and, behold, the face of the ground was dry.
14 A második hónapra, a hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld.	14 And in the second month, on the seven and twentieth day of the month, was the earth dried.
15 Ekkor Isten így szólt Noéhoz:	15 And God spake unto Noah, saying,
16 »Szállj ki a bárkából, te és veled a feleséged, fiaid és a fiaid feleségei!	16 Go forth of the ark, thou, and thy wife, and thy sons, and thy sons' wives with thee.
17 Hozd ki magaddal az összes állatot, amely veled van, minden testet, szárnyast, lábasjószágot, és minden csúszómászót, amely nyüzsög a földön! Járjatok-keljetek a földön: szaporodjatok és sokasodjatok rajta!«	17 Bring forth with thee every living thing that is with thee, of all flesh, both of fowl, and of cattle, and of every creeping thing that creepeth upon the earth; that they may breed abundantly in the earth, and be fruitful, and multiply upon the earth.
18 Kiszállt tehát Noé és vele fiai, a felesége és fiainak a feleségei,	18 And Noah went forth, and his sons, and his wife, and his sons' wives with him:
19 és kijött a bárkából valamennyi állat, lábasjószág és csúszómászó, amely nyüzsög a földön, faja szerint.	19 Every beast, every creeping thing, and every fowl, and whatsoever creepeth upon the earth, after their kinds, went forth out of the ark.
20 Ekkor Noé oltárt épített az Úrnak, vett minden tiszta állatból és madárból, és egészen elégő áldozatokat mutatott be az oltáron.	20 And Noah builded an altar unto the LORD; and took of every clean beast, and of every clean fowl, and offered burnt offerings on the altar.
21 Az Úr megérezte a kedves illatot, és szívében azt mondta az Úr: »Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt: mert az emberi szív gondolata ifjúságától fogva hajlik a rosszra. Nem sújtom többé az összes élőlényt úgy, ahogy tettem.	21 And the LORD smelled a sweet savour; and the LORD said in his heart, I will not again curse the ground any more for man's sake; for the imagination of man's heart is evil from his youth; neither will I again smite any more every thing living, as I have done.
22 Amíg tartanak a föld napjai, meg nem szűnik többé a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, az éjszaka és a nappal.«	22 While the earth remaineth, seedtime and harvest, and cold and heat, and summer and winter, and day and night shall not cease.