Teremtés könyve 32

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Amikor aztán Lábán reggel felkelt, megcsókolta fiait és lányait, megáldotta őket, és visszatért lakóhelyére.	1 Laban se leva de bon matin, il embrassa ses fils et ses filles, les bénit et s’en retourna. C’est ainsi que Laban retourna chez lui.
2 Jákob pedig folytatta megkezdett útját. Egyszer csak szembejöttek vele Isten angyalai.	2 Jacob continua son chemin et les anges de Dieu le rencontrèrent.
3 Amikor meglátta őket, így szólt: »Isten tábora ez!« Elnevezte tehát azt a helyet Mahanaimnak (azaz Két Tábornak).	3 Lorsqu’il les vit, Jacob s’écria: “C’est un camp de Dieu!” C’est pourquoi il donna à cet endroit le nom de Double Camp.
4 Majd követeket küldött maga előtt Ézsauhoz, a bátyjához, Szeír földjére, Edom vidékére.	4 Jacob envoya des messagers devant lui vers son frère Ésaü, à Séïr dans la campagne d’Édom.
5 Megparancsolta nekik: »Így szóljatok uramhoz, Ézsauhoz: Ezt üzeni szolgád, Jákob: Lábánnál tartózkodtam, nála voltam mindmáig.	5 Il leur donna cet ordre: “Vous parlerez ainsi à mon seigneur Ésaü: Voici ce que ton serviteur Jacob te fait dire: J’ai séjourné chez Laban et je m’y suis attardé jusqu’à maintenant.
6 Van marhám, szamaram, juhom, rabszolgám és szolgálóm: most pedig követséget küldök uramhoz, hogy kegyelmet találjak színed előtt!«	6 J’y ai acquis des bœufs et des ânes, du petit bétail, des serviteurs et des servantes. J’ai donc envoyé mes gens pour te l’annoncer et trouver ainsi grâce à tes yeux.”
7 Amikor a követek visszatértek Jákobhoz, elmondták: »Eljutottunk bátyádhoz, Ézsauhoz, és íme, ő siet eléd négyszáz emberrel!«	7 Les messagers revinrent vers Jacob en disant: “Nous avons rejoint ton frère Ésaü; il marche à ta rencontre avec 400 hommes.”
8 Jákob erre nagyon megijedt. Két táborra osztotta a vele lévő népet, valamint a nyájakat és a juhokat, a marhákat és a tevéket,	8 Jacob eut alors très peur et il fut saisi d’angoisse. Il partagea en deux camps les gens qui étaient avec lui, ainsi que le petit et le gros bétail; il fit de même pour les chameaux.
9 és azt mondta: »Ha Ézsau az egyik tábort megtámadja és megveri, a másik tábor megmarad és megmenekül.«	9 Car il se disait: “Si Ésaü rejoint un camp et l’attaque, l’autre pourra s’échapper.”
10 Jákob ezután így szólt: »Atyámnak, Ábrahámnak Istene, és atyámnak, Izsáknak Istene, Uram, aki azt mondtad nekem: ‘Térj vissza földedre, születésed helyére, és jót teszek veled’!	10 Jacob dit alors: “Dieu de mon père Abraham et Dieu de mon père Isaac, ô Yahvé, toi qui m’as dit: Retourne dans ton pays et dans ta patrie et je te ferai du bien,
11 Méltatlan vagyok mindarra az irgalomra és hűségre, amelyet szolgáddal műveltél! Egy szál botommal keltem át a Jordánon, és két táborral jövök vissza most.	11 je suis trop peu de chose pour mériter toutes tes faveurs et toute la fidélité que tu as montrées à ton serviteur. Je n’avais en effet que ce bâton lorsque j’ai traversé ce Jourdain, et maintenant, j’ai de quoi former deux camps.
12 Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak kezéből, mert igen félek tőle! Ha eljön, nehogy megtaláljon ölni anyát és gyermeket egyaránt!	12 Délivre-moi de la main de mon frère, de la main d’Ésaü, car j’ai peur qu’il ne vienne et nous frappe, la mère avec les enfants.
13 Te azt mondtad, hogy jót teszel velem, és oly bőségessé teszed utódomat, mint a tenger homokját, amelyet sokasága miatt megszámlálni nem lehet!«	13 Or c’est toi qui m’as dit: Je te ferai du bien et je rendrai ta descendance comme le sable de la mer: le nombre en sera tel qu’on ne pourra le compter.”
14 Miután ott aludt azon az éjszakán, abból, amije volt, kiválasztott ajándékul bátyjának, Ézsaunak	14 Et Jacob passa la nuit en cet endroit. Jacob prit sur ses biens de quoi faire un cadeau à son frère Ésaü:
15 kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz juhot és húsz kost,	15 200 chèvres et 20 boucs, 200 brebis et 20 béliers,
16 harminc szoptatós tevét csikóstul, negyven tehenet és húsz bikát, húsz nőstény szamarat és tíz szamárcsikót.	16 30 chamelles qui allaitaient, avec leurs petits, 40 vaches et 10 taureaux, 20 ânesses et 10 ânons.
17 Aztán külön-külön elküldte szolgáival ezeket a nyájakat, a szolgáinak pedig meghagyta: »Vonuljatok előttem úgy, hogy szabad tér legyen az egyes nyájak között!«	17 Il confia chaque troupeau séparément à l’un de ses serviteurs, puis il leur dit: “Passez devant moi et laissez un espace après chaque troupeau.”
18 A legelöl lévőnek azt parancsolta: »Ha találkozol bátyámmal, Ézsauval, és megkérdezi tőled: ‘Kié vagy?’ vagy: ‘Hová mégy?’ vagy: ‘Kié az, amit terelsz?’,	18 Au premier il donna cet ordre: “Quand mon frère Ésaü te rencontrera, il te posera la question: À qui appartiens-tu et où vas-tu? À qui appartient ce que tu as là?
19 ezt feleld neki: Jákobé, a te szolgádé. Ajándékba küldte ezt uramnak, Ézsaunak, és ő maga is jön utánunk.«	19 Alors tu répondras: Tout appartient à ton serviteur Jacob. C’est un cadeau qu’il envoie à mon seigneur Ésaü, lui-même arrive derrière nous.”
20 Hasonló parancsot adott a másodiknak, a harmadiknak és mindazoknak, akik a nyájakat hajtották: »Ugyanezekkel a szavakkal szóljatok Ézsauhoz, ha találkoztok vele,	20 Il donna également ses instructions au deuxième, puis au troisième, bref, à tous ceux qui accompagnaient les troupeaux. Il leur disait: “Voilà comment vous parlerez à Ésaü quand vous le rencontrerez,
21 és tegyétek hozzá: A te szolgád, Jákob maga is követi utunkat. – Azt gondolta ugyanis: Megengesztelem az ajándékkal, amely elöl halad, csak azután kerülök a színe elé. Talán kegyelmes lesz irántam!«	21 vous lui direz: Ton serviteur Jacob arrive tout de suite derrière nous.” Il pensait en effet: “Le cadeau que j’envoie devant moi l’apaisera et je pourrai alors le regarder en face. Peut-être me fera-t-il bon accueil.”
22 Az ajándék elindult tehát előtte, ő maga pedig akkor éjjel a táborban aludt.	22 Il envoya donc le cadeau en avant de lui. Quant à lui, il passa cette nuit-là dans le camp.
23 Miután igen korán felkelt, fogta két feleségét, két szolgálóját, valamint tizenegy fiát, és átkelt a Jabbok gázlóján.	23 Durant la nuit il alla prendre ses deux femmes et ses deux servantes ainsi que les onze enfants pour passer le gué du Yabok.
24 Vette őket, átvitte a folyón mindannyiukat, és mindent, ami hozzá tartozott,	24 Après les avoir pris et leur avoir fait passer le torrent, il fit passer tout ce qu’il avait.
25 aztán egyedül maradt. És íme, egy férfi küzdött vele egész virradatig.	25 Et Jacob resta seul. Quelqu’un lutta avec lui jusqu’au lever du jour.
26 Amikor azt látta, hogy nem tud erőt venni rajta, megérintette csípőjének inát, s a vele való küzdelemben kificamodott Jákob csípőjének ina.	26 Voyant qu’il ne pouvait dominer Jacob, il le toucha à l’articulation de la hanche, et la hanche de Jacob se démit tandis qu’il luttait avec lui.
27 Aztán arra kérte: »Eressz el, mert elérkezett már a hajnal!« Ő azt felelte: »Nem eresztelek el, amíg meg nem áldasz!«	27 L’autre lui dit: “Laisse-moi partir, car le jour se lève.” Mais Jacob répondit: “Je ne te laisserai pas partir avant que tu ne m’aies donné la bénédiction.”
28 Erre a férfi megkérdezte: »Mi a neved?« Ő azt felelte: »Jákob.«	28 L’autre lui dit: “Quel est ton nom?” Il répondit: “Jacob.”
29 A férfi ekkor így szólt: »Ne Jákobnak hívjanak ezentúl, hanem Izraelnek! Mert küzdöttél Istennel és az emberekkel, s győzedelmeskedtél!«	29 L’autre lui dit: “On ne t’appellera plus Jacob, mais Israël, car tu as lutté avec Dieu comme avec les hommes, et tu as eu le dessus.”
30 Erre Jákob megkérdezte tőle: »Mondd meg nekem, mi a neved?« Az így felelt: »Miért kérdezed a nevemet?« És azzal megáldotta őt azon a helyen.	30 Jacob l’interrogea et lui dit: “Révèle-moi ton nom.” Il répondit: “Pourquoi demandes-tu mon nom?” Mais là, il le bénit.
31 Erre Jákob elnevezte azt a helyet Penuelnek, mondván: »Színről színre láttam itt Istent, mégis megmenekült a lelkem!«	31 Jacob donna à ce lieu le nom de Pénuel car, dit-il: “J’ai vu Dieu face à face et j’ai eu la vie sauve.”
32 A nap éppen akkor kelt fel felette, amikor elhagyta Penuelt. A lábára azonban sántított. –	32 Le soleil était déjà haut quand il passa Pénuel, et lui allait, boitant de la hanche.
33 Emiatt nem eszik meg Izrael fiai mind a mai napig azt az inat, amely a csípőben van: mert ő megérintette Jákob csípőjének inát.	33 C’est pourquoi les fils d’Israël ne mangent pas jusqu’à ce jour le nerf sciatique qui est à l’articulation de la hanche, car c’est à l’articulation de la hanche que Jacob fut touché, au nerf sciatique.