A példabeszédek könyve 7

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Fiam! Őrizd meg szavaimat, rejtsd magadba parancsaimat!	1 Fili mi, custodi sermones meos, et præcepta mea reconde tibi. Fili,
2 Tartsd meg parancsaimat, akkor élni fogsz, és tanításomat, mint szemed fényét!	2 serva mandata mea, et vives ; et legem meam quasi pupillam oculi tui :
3 Kösd azt ujjaidra, írd szíved táblájára!	3 liga eam in digitis tuis, scribe illam in tabulis cordis tui.
4 Mondd a bölcsességnek: »Nővérem vagy!« Az okosságot kedvesednek szólítsd,	4 Dic sapientiæ : Soror mea es, et prudentiam voca amicam tuam :
5 hogy megóvjon téged másnak asszonyától, az idegen nőtől, aki beszédeivel hízeleg.	5 ut custodiant te a muliere extranea, et ab aliena quæ verba sua dulcia facit.
6 Kinéztem házam ablakán a rács mögül,	6 De fenestra enim domus meæ per cancellos prospexi,
7 és látok fiatalokat. Észreveszek egy balga legénykét:	7 et video parvulos ; considero vecordem juvenem,
8 ott megy az utca sarkán, s az asszony házának tájékára ballag,	8 qui transit per plateam juxta angulum et prope viam domus illius graditur :
9 szürkületben, estefelé, éjnek idején, sötétben.	9 in obscuro, advesperascente die, in noctis tenebris et caligine.
10 És íme, elébe lép az asszony, rossz személy mezében, készen a lelkek megejtésére, csacsogó és állhatatlan,	10 Et ecce occurrit illi mulier ornatu meretricio, præparata ad capiendas animas : garrula et vaga,
11 nyugodni nem tudó. Lábai nem tűrik az otthonülést,	11 quietis impatiens, nec valens in domo consistere pedibus suis ;
12 hol az utcán, hol a piacon, hol a sarkokon leskelődik.	12 nunc foris, nunc in plateis, nunc juxta angulos insidians.
13 Megragadja, megcsókolja az ifjút, szemtelen arccal hízeleg, és mondja:	13 Apprehensumque deosculatur juvenem, et procaci vultu blanditur, dicens :
14 »Áldozatokat fogadtam egészségemért, és ma váltottam be fogadalmamat,	14 Victimas pro salute vovi ; hodie reddidi vota mea :
15 ezért jöttem ki eléd, hogy keressem arcodat, és íme, megleltelek!	15 idcirco egressa sum in occursum tuum, desiderans te videre, et reperi.
16 Hevederrel kötöttem át ágyamat, bevontam tarka, egyiptomi takaróval,	16 Intexui funibus lectulum meum ; stravi tapetibus pictis ex Ægypto :
17 meghintettem fekvőhelyemet mirhával, áloéval, illatos fahéjjal.	17 aspersi cubile meum myrrha, et aloë, et cinnamomo.
18 Jöjj! Élvezzük a keblek mámorát, gyönyörködjünk szerelmes ölelésben hajnalig,	18 Veni, inebriemur uberibus, et fruamur cupitis amplexibus donec illucescat dies.
19 mert férjem nincs itthon, messze útra elment!	19 Non est enim vir in domo sua : abiit via longissima :
20 Magával vitte pénzes erszényét, nem jön haza, majd csak holdtölte napján.«	20 sacculum pecuniæ secum tulit ; in die plenæ lunæ reversurus est in domum suam.
21 Befonja őt sok-sok beszédével, megejti őt hízelkedő ajkával.	21 Irretivit eum multis sermonibus, et blanditiis labiorum protraxit illum.
22 Megy utána íziben, mint a leölésre vitt marha, mint az ugrándozó bárány, és nem érti a bolond, hogy bilincsekbe vonják,	22 Statim eam sequitur quasi bos ductus ad victimam, et quasi agnus lasciviens, et ignorans quod ad vincula stultus trahatur :
23 amíg csak be nem hatol a nyíl a májába. Mint a madár, úgy siet a hálóba, és nem tudja, hogy életével játszik.	23 donec transfigat sagitta jecur ejus, velut si avis festinet ad laqueum, et nescit quod de periculo animæ illius agitur.
24 Nos tehát, fiam, hallgass rám, és figyelj szám igéire!	24 Nunc ergo, fili mi, audi me, et attende verbis oris mei.
25 Szíved ne térjen útjaira, és ne tévedj ösvényeire,	25 Ne abstrahatur in viis illius mens tua, neque decipiaris semitis ejus ;
26 mert már sokakat megsebesített és elejtett, és igen erőseket is megölt!	26 multos enim vulneratos dejecit, et fortissimi quique interfecti sunt ab ea.
27 Háza az alvilág országútja, amely a halál kamráihoz vezet.	27 Viæ inferi domus ejus, penetrantes in interiora mortis.