A zsoltárok könyve 103

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Dávidtól. Áldjad, lelkem, az Urat, s egész bensőm az ő szent nevét.	1 Ipsi David. Benedic, anima mea, Domino : Domine Deus meus, magnificatus es vehementer. Confessionem et decorem induisti,
2 Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el jótéteményeit.	2 amictus lumine sicut vestimento. Extendens cælum sicut pellem,
3 Ő megbocsátja minden gonoszságodat, ő meggyógyítja minden betegségedet;	3 qui tegis aquis superiora ejus : qui ponis nubem ascensum tuum ; qui ambulas super pennas ventorum :
4 Ő megóvja életed a pusztulástól, ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged.	4 qui facis angelos tuos spiritus, et ministros tuos ignem urentem.
5 Ő kielégíti javaival kívánságodat: mint a sasé, visszatér ifjúságod.	5 Qui fundasti terram super stabilitatem suam : non inclinabitur in sæculum sæculi.
6 Igaz dolgokat cselekszik az Úr, és igazságot szolgáltat minden elnyomottnak.	6 Abyssus sicut vestimentum amictus ejus ; super montes stabunt aquæ.
7 Megismertette Mózessel útjait, Izrael fiaival cselekedeteit.	7 Ab increpatione tua fugient ; a voce tonitrui tui formidabunt.
8 Irgalmas és könyörületes az Úr, hosszan tűrő és nagyirgalmú.	8 Ascendunt montes, et descendunt campi, in locum quem fundasti eis.
9 Nem tartja meg haragját mindvégig, és nem fenyeget örökké.	9 Terminum posuisti quem non transgredientur, neque convertentur operire terram.
10 Nem bűneink szerint bánt velünk, és nem fizetett meg nekünk gonoszságainkért.	10 Qui emittis fontes in convallibus ; inter medium montium pertransibunt aquæ.
11 Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy az ő irgalma azok számára, akik őt félik.	11 Potabunt omnes bestiæ agri ; expectabunt onagri in siti sua.
12 Amilyen messze van kelet a nyugattól, olyan messzire veti tőlünk gonoszságainkat.	12 Super ea volucres cæli habitabunt ; de medio petrarum dabunt voces.
13 Mint ahogy az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik.	13 Rigans montes de superioribus suis ; de fructu operum tuorum satiabitur terra :
14 Mert ő ismeri létrejöttünket, és megemlékezik arról, hogy porból vagyunk.	14 producens f?num jumentis, et herbam servituti hominum, ut educas panem de terra,
15 Olyan az ember élete, mint a fűé: kivirul, mint a mező virága,	15 et vinum lætificet cor hominis : ut exhilaret faciem in oleo, et panis cor hominis confirmet.
16 de ráfúj a szél, és nincs többé, s a helyét sem ismerik.	16 Saturabuntur ligna campi, et cedri Libani quas plantavit :
17 De az Úr kegyelme öröktől fogva és örökké kíséri azokat, akik őt félik, s igazsága azok unokáit,	17 illic passeres nidificabunt : herodii domus dux est eorum.
18 akik megtartják szövetségét, és gondosan teljesítik parancsolatait.	18 Montes excelsi cervis ; petra refugium herinaciis.
19 Az Úr az égben állította fel trónusát, és királysága mindenen uralkodik.	19 Fecit lunam in tempora ; sol cognovit occasum suum.
20 Áldjátok az Urat, angyalai mind, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek szavát, mihelyt parancsának hangját meghalljátok.	20 Posuisti tenebras, et facta est nox ; in ipsa pertransibunt omnes bestiæ silvæ :
21 Áldjátok az Urat, seregei mind, szolgái, akik akaratát megteszitek.	21 catuli leonum rugientes ut rapiant, et quærant a Deo escam sibi.
22 Áldjátok az Urat, művei mind, mindenütt, ahol uralkodik. Áldjad lelkem az Urat!	22 Ortus est sol, et congregati sunt, et in cubilibus suis collocabuntur.
	23 Exibit homo ad opus suum, et ad operationem suam usque ad vesperum.
	24 Quam magnificata sunt opera tua, Domine ! omnia in sapientia fecisti ; impleta est terra possessione tua.
	25 Hoc mare magnum et spatiosum manibus ; illic reptilia quorum non est numerus : animalia pusilla cum magnis.
	26 Illic naves pertransibunt ; draco iste quem formasti ad illudendum ei.
	27 Omnia a te expectant ut des illis escam in tempore.
	28 Dante te illis, colligent ; aperiente te manum tuam, omnia implebuntur bonitate.
	29 Avertente autem te faciem, turbabuntur ; auferes spiritum eorum, et deficient, et in pulverem suum revertentur.
	30 Emittes spiritum tuum, et creabuntur, et renovabis faciem terræ.
	31 Sit gloria Domini in sæculum ; lætabitur Dominus in operibus suis.
	32 Qui respicit terram, et facit eam tremere ; qui tangit montes, et fumigant.
	33 Cantabo Domino in vita mea ; psallam Deo meo quamdiu sum.
	34 Jucundum sit ei eloquium meum ; ego vero delectabor in Domino.
	35 Deficiant peccatores a terra, et iniqui, ita ut non sint. Benedic, anima mea, Domino.