Jób könyve 39

Torna indietro

Káldi-Neovulgáta	Douai-Rheims
¹ Tudod-e a kőszáli kecske ellési idejét? Figyeled-e a szarvastehén fajzását?	¹ Knowest thou the time when the wild goats bring forth among the rocks, or hast thou observed the hinds when they fawn?
² Számon tartod-e vemhességük hónapjait, és tudod-e ellésük idejét?	² Hast thou numbered the months of their conceiving, or knowest thou the time when they bring forth?
³ Lekuporodnak vajúdva, megellenek és bőgnek.	³ They bow themselves to bring forth young, and they cast them, and send forth roarings.
⁴ Fiaik elválnak, elmennek legelőre, elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.	⁴ Their young are weaned and go to feed : they go forth, and return not to them.
⁵ Ki bocsátotta a vadszamarat szabadon, és ki oldotta el köteleit?	⁵ Who hath sent out the wild ass free, and who hath loosed his bonds?
⁶ A pusztát rendeltem házául, a sós sivatagot lakóhelyéül.	⁶ To whom I have given a house in the wilderness, and his dwellings in the barren land.
⁷ Megveti a város zsivaját, és nem hallja a hajcsár kiáltását.	⁷ He scorneth the multitude of the city, he heareth not the cry of the driver.
⁸ Felkutatja legelőjét: a hegyeket, és minden zöldet felkeres.	⁸ He looketh round about the mountains of his pasture, and seeketh for every green thing.
⁹ Akar-e neked szolgálni a vadmarha? Meghál-e a jászolodnál?	⁹ Shall the rhinoceros be willing to serve thee, or will he stay at thy crib?
¹⁰ Szántásra fogod-e a vadmarhát kötéllel? Töri-e a rögöt a völgyekben utánad?	¹⁰ Canst thou bind the rhinoceros with thy thong to plough, or will he break the clods of the valleys after thee?
¹¹ Bízol-e benne, mert nagy az ereje, és ráhagyod a munkádat?	¹¹ Wilt thou have confidence in his great strength, and leave thy labours to him?
¹² Rábíznád-e, hogy behordja gabonádat és megtöltse szérűdet?	¹² Wilt thou trust him that he will render thee the seed, and gather it into thy barnfloor?
¹³ Vígan csapkod a struccmadár szárnya; bizony kegyetlen a szárnya s a tollazata!	¹³ The wing of the ostrich is like the wings of the heron, and of the hawk.
¹⁴ Hisz tojásait a földön hagyja s a porban melegíti őket;	¹⁴ When she leaveth her eggs on the earth, thou perhaps wilt warm them in the dust.
¹⁵ felejti, hogy láb eltapossa, s a mező vadja eltiporja őket.	¹⁵ She forgetteth that the foot may tread upon them, or that the beasts of the field may break them.
¹⁶ Kemény a fiaihoz, mintha nem is az övéi volnának, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága;	¹⁶ She is hardened against her young ones, as though they were not hers, she hath laboured in vain, no fear constraining her.
¹⁷ mert Isten megvonta tőle az okosságot, és nem adott neki előrelátást;	¹⁷ For God hath deprived her of wisdom, neither hath he given her understanding.
¹⁸ de amikor itt az ideje, a magasba rebben, és kineveti a lovat meg a rajta ülőt.	¹⁸ When time shall be, she setteth up her wings on high : she scorneth the horse and his rider.
¹⁹ Te adsz-e erőt a lónak? Te ruházod-e fel nyakát sörénnyel?	¹⁹ Wilt thou give strength to the horse, or clothe his neck with neighing?
²⁰ Te tanítod-e, hogy ugorjon, mint a sáska? Be félelmetes orrának büszke prüszkölése!	²⁰ Wilt thou lift him up like the locusts? the glory of his nostrils is terror.
²¹ A földet kapálja körmeivel, bátran ficánkol, szembeszáll a fegyveresekkel.	²¹ He breaketh up the earth with his hoof, he pranceth boldly, he goeth forward to meet armed men.
²² Megveti a félelmet, és nem hátrál a kard elől.	²² He despiseth fear, he turneth not his back to the sword,
²³ Csöröghet a tegez fölötte, villoghat a lándzsa és a pajzs,	²³ Above him shall the quiver rattle, the spear and shield shall glitter.
²⁴ izgatottan, tombolva falja a földet, és nem marad veszteg, ha megriad a harsona,	²⁴ Chasing and raging he swalloweth the ground, neither doth he make account when the noise of the trumpet soundeth.
²⁵ amikor hallja a harsonát, azt mondja: ‘Hajrá!’ Már messziről szimatolja a harcot, a vezérek buzdító szavát, a sereg kiáltását.	²⁵ When he heareth the trumpet he saith : Ha, ha : he smelleth the battle afar off, the encouraging of the captains, and the shouting of the army.
²⁶ A te bölcsességed által tollasodik-e meg a sólyom, és terjeszti ki szárnyait dél felé?	²⁶ Doth the hawk wax feathered by thy wisdom, spreading her wings to the south?
²⁷ Parancsszódra száll-e a sas a magasba, és fészkel meredek helyen?	²⁷ Will the eagle mount up at thy command, and make her nest in high places?
²⁸ Sziklán lakik és ott tanyázik, meredek kőszálon, járatlan bércen,	²⁸ She abideth among the rocks, and dwelleth among cragged flints, and stony hills, where there is no access.
²⁹ onnan kémleli étkét, és szeme ellát messzire,	²⁹ From thence she looketh for the prey, and her eyes behold afar off.
³⁰ fiókái vért szürcsölnek, és tüstént ott terem, ahol tetem van.«	³⁰ Her young ones shall suck up blood : and wheresoever the carcass shall be, she is immediately there.
	³¹ And the Lord went on, and said to Job :
	³² Shall he that contendeth with God be so easily silenced? surely he that reproveth God, ought to answer him.
	³³ Then Job answered the Lord, and said :
	³⁴ One thing I have spoken, which I wish I had not said : and another, to which I will add no more.

Cambia Bibbia

Confronta con un'altra Bibbia

Versetti esaminati