Sirák fiának könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 A bölcs uralkodó igazságot tesz népének, s az értelmes ember uralma tartós.	1 Lo giudice savio giudicherà il popolo suo, il principato del savio sarà stabile.
2 Amilyen a nép fejedelme, olyanok tanácsosai, s amilyen a város feje, olyanok a lakói is.	2 Secondo il giudice del populo, così fieno li ministri suoi; e quale è il rettore della cittade, tali sono gli abitanti in quella.
3 A balga király tönkreteszi népét, de népessé lesznek a városok nagyjaik okossága folytán.	3 Lo sciocco re perderà il suo popolo; e le cittadi saranno abitate per lo senno de' savi.
4 Isten kezében van a földkerekség uralma, és rátermett uralkodót rendel fölé idejében.	4 La signoria della terra sì è nella mano di Dio, (e scomunicabile è ogni iniquità delle genti); e utile rettore al tempo suo susciterà Iddio sopra di quella.
5 Az ember sikere Isten kezében van, s a főemberre ő ruházza tekintélyét.	5 Nella mano d' Iddio è la potenza dell' uomo, e sopra la faccia dello scrivano (Iddio) porrà l'onore suo.
6 Ne tartsd eszedben társad semmiféle jogsértését, és ne kövess el semmilyen erőszakot!	6 Non tenere a memoria ogni ingiuria la quale t'ha fatto il prossimo; e nulla farai nell' opere della ingiuria.
7 Isten és emberek előtt gyűlöletes a kevélység, és utálatos a nemzetek minden erőszakossága.	7 La superbia è odiosa dinanzi a Dio e dinanzi agli uomini; e ogni iniquità delle genti è biastemievole.
8 Egyik nemzetről a másikra száll az uralom, igaztalanság, jogsértés, gyalázás és különféle cselvetés miatt.	8 Il regno si trasporta di gente in gente per le ingiustizie e per le ingiurie e per le contumelie e per diversi inganni.
9 Semmi sem gonoszabb a fukarnál, mert az ilyen még lelkét is áruba bocsátja,	9 Niuna cosa è più scellerata che lo avaro. Per che sei superba, o terra e cenere?
10 Mit kevélykedik a por és hamu? Még életében kihányja belső részeit.	10 Niuna cosa è più iniqua che amare la pecunia; per che costui che l'ama, ha l'anima sua venale, però che nella vita sua sì gittoe le sue intime cose.
11 A hosszú betegség terhes az orvosnak, a rövid betegség pedig megvidámítja.	11 Ogni signoria è breve per vita. La lunga infermità sì annoia il medico.
12 Minden hatalmasság rövid életű, s a király, aki ma még van, holnap már halott.	12 Rimove il medico la breve malattia; e così è il re oggi, e domani si muore.
13 Ha az ember meghal, csúszó-mászó, rovar és féreg az örökrésze!	13 Quando muore l'uomo, fia erede delli serpenti e bestie e vermini.
14 Az ember gőgjének kezdete az elpártolás Istentől,	14 Il principio della superbia dell' uomo sì è fuggirsi da Dio.
15 amikor a szíve elfordul Alkotójától. Minden bűn kezdete ugyanis a kevélység, aki ragaszkodik hozzá, betelik átokkal, végül pedig elvész általa.	15 Però che il cuore suo si partì da colui che il fece; e perciò che la superbia è principio d'ogni peccato, colui che lei terrae sarà ripieno dalla maledizione, e infine lo stravolgerae.
16 Ezért tette Isten becstelenné a gonoszok gyülekezetét, és rontotta meg őket végképpen.	16 Perciò il Signore levò gli ornamenti al convento de' rei, e distrussegli insino alla fine.
17 Felforgatta Isten a dölyfös fejedelmek trónját, s a megalázottakat ültette helyükre.	17 Iddio distrusse le sedie delli superbi dogi, e fa sedere gli umili per coloro.
18 Kiszárította Isten a dölyfös nemzetek gyökerét, s a népek közül a megalázottakat plántálta helyükbe.	18 Iddio inaridì le radici delle superbe genti, e di quelle genti piantoe li umili.
19 Felforgatta az Úr a nemzetek országait, s elpusztította őket fenekestől.	19 Iddio stravolse le terre delli cupidi, e disfecele insino al fondamento.
20 Némelyeket elsenyvedni engedett, szétszórta őket, és kiirtotta emléküket a földről.	20 Inaridì quelli, e distrusse quelli, e fece cessare la memoria loro da terra.
21 Eltörölte Isten a dölyfösök emlékét, de meghagyta az alázatos szívűek emlékezetét.	21 Iddio disfece la memoria de' superbi, e lascioe la memoria delli umili sempre.
22 Nem született együtt a gőg az emberekkel, sem a harag az asszonyok szülötteivel.	22 Superbia non è creata agli uomini, nè iracondia alla nazione delle femine.
23 Becsben áll az istenfélők ivadéka, de gyalázat vár a sarjra, amely megszegi az Úr parancsait.	23 Il seme degli uomini, il quale teme Iddio, sarà onorato; ma quello seme degli uomini sarà disonorato, il quale passa il comandamento del Signore.
24 A testvérek közt becsben áll vezérük, s akik félik az Urat, szeme előtt vannak.	24 Nel mezzo de' fratelli lo rettore di quelli sia in onore; e coloro che temono Iddio, saranno nel conspetto suo.
25 Legyen valaki gazdag, megbecsült vagy szegény, az Úr félelme dicsőségére válik.	25 Il timore di Dio sì è gloria degli onorati ricchi e delli poveri.
26 Ne nézd le az igaz embert, mert szegény, és ne dicsérd a bűnös férfit, mert gazdag!	26 Non dispregiare l'uomo povero e giusto; e non magnificare l' uomo peccatore ricco.
27 Becsülik az előkelőt, a bírót, a hatalmon levőt, de nincs nagyobb az istenfélőnél.	27 Grande è il giudice, e potente in onore; e non è egli maggiore di colui che teme Iddio.
28 Az értelmes szolgának szabadok szolgálnak, az okos, fegyelmezett férfi nem morog, ha megfeddik, a tudatlannak azonban nincs becsülete.	28 Li liberi sono servi del savio servo; e l' uomo savio e disciplinato non mormorarae quando è castigato, e chi non sae non sarà onorato.
29 Ne fontoskodj, amikor munkádat végzed, és ne nagyzolj nélkülözés közepette!	29 Non ti esaltare in fare l' opera tua, e non dimorare nel tempo dell' angoscia.
30 Többet ér, aki dolgozik és bővelkedik mindenben, mint a nagyzoló, akinek még kenyere sincsen.	30 Meglio è colui che adopera, e abbonda in tutte le cose, che colui che si gloria, e non ha del pane.
31 Tartsd, fiam, lelkedet szerénységben, de becsüld meg érdeme szerint! Ki tartaná igaznak a maga ellen vétőt, és ki becsülné meg azt, aki önmagát gyalázza? A szegényt ügyessége s istenfélelme miatt tisztelik, másokat pedig vagyonukért becsülnek; akit megbecsülnek szegénységében, mennyivel inkább becsülik, ha gazdag! Akit csak a gazdagságáért dicsérnek, az félhet ám a szegénységtől!	31 Figliuolo, salva l'anima tua nella mansuetudine, e dàlli onore secondo il merito suo.
	32 Or chi giustificherae colui che pecca nell'anima sua? chi onorerà colui che disonora l'anima sua?
	33 Il povero si gloria per la disciplina e il timor suo; ed è alcuno che è onorato per la ricchezza sua.
	34 Colui che si vanagloria nella povertade, quanto maggiormente nella ricchezza? E colui che si gloria nelle ricchezze, tema la povertade.