Sirák fiának könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 A bölcs uralkodó igazságot tesz népének, s az értelmes ember uralma tartós.	1 Il saggio re renderà la giustizia alsuo popolo, e il principato dell'uomo sensato sarà stabile.
2 Amilyen a nép fejedelme, olyanok tanácsosai, s amilyen a város feje, olyanok a lakói is.	2 Quale è il giudice del popolo, tali i suoi ministri; e qual è il governatore della città, tali sono i suoi abitanti.
3 A balga király tönkreteszi népét, de népessé lesznek a városok nagyjaik okossága folytán.	3 Un re imprudente rovinerà il suo popolo: la prudenza de' grandi popolerà le cittadi.
4 Isten kezében van a földkerekség uralma, és rátermett uralkodót rendel fölé idejében.	4 Il dominio della terra è nella mano di Dio, ed egli lo darà a suo tempo a chi la governi utilmente.
5 Az ember sikere Isten kezében van, s a főemberre ő ruházza tekintélyét.	5 La felicità dell'uomo è nelle mani di Dio, ed egli alla persona del dottor della legge fa parte della sua gloria.
6 Ne tartsd eszedben társad semmiféle jogsértését, és ne kövess el semmilyen erőszakot!	6 Non aver memoria di alcuna delle ingiurie ricevute dal prossimo: e non far cosa veruna per nuocere altrui.
7 Isten és emberek előtt gyűlöletes a kevélység, és utálatos a nemzetek minden erőszakossága.	7 E odiata da Dio, e dagli uomini la superbia, ed è avuta in esecrazione tutta l'iniquità delle genti.
8 Egyik nemzetről a másikra száll az uralom, igaztalanság, jogsértés, gyalázás és különféle cselvetés miatt.	8 Il regno è trasportato da' una ad altra nazione a causa delle ingiustizie,e delle violenze, e degli oltraggi, e delle fraudi di molte maniere.
9 Semmi sem gonoszabb a fukarnál, mert az ilyen még lelkét is áruba bocsátja,	9 Nulla v'ha di più scellerato dell'avaro. Come mai la terra, e la cenere si leva in superbia.
10 Mit kevélykedik a por és hamu? Még életében kihányja belső részeit.	10 Nulla v'ha di più iniquo, che colui, che ama il denaro; perocché questi mette in vendita anche l'anima sua; perocché egli ancor vivo si cava le proprie sue viscere.
11 A hosszú betegség terhes az orvosnak, a rövid betegség pedig megvidámítja.	11 Ogni potentato di corta vita. La lunga malattìa stanca il medico;
12 Minden hatalmasság rövid életű, s a király, aki ma még van, holnap már halott.	12 E fa breve la malattia il medico col troncarla; cosi anche il re, oggi è, e domani morrà.
13 Ha az ember meghal, csúszó-mászó, rovar és féreg az örökrésze!	13 Or l'uomo alla sua morte avrà per suo retaggio de' sergenti, e delle bestie, e de' vermi.
14 Az ember gőgjének kezdete az elpártolás Istentől,	14 La prima superbia dell'uomo è di apostatare da Dio:
15 amikor a szíve elfordul Alkotójától. Minden bűn kezdete ugyanis a kevélység, aki ragaszkodik hozzá, betelik átokkal, végül pedig elvész általa.	15 Mentre il cuor di lui si allontana da colui, che lò creò; onde il primo di tutti i peccati ell'è la superbia: e chi è governato da lei, sarà ricolmo di abbominazioni, ed ella alla fine lo manderà in rovina.
16 Ezért tette Isten becstelenné a gonoszok gyülekezetét, és rontotta meg őket végképpen.	16 Per questo il Signore caricò di ignominie la razza dei malvagi, e li distrasse fino all'esterminio.
17 Felforgatta Isten a dölyfös fejedelmek trónját, s a megalázottakat ültette helyükre.	17 Dio gettò a terra i troni de' principi superbi, e in luogo di essi fece sedere i mansueti.
18 Kiszárította Isten a dölyfös nemzetek gyökerét, s a népek közül a megalázottakat plántálta helyükbe.	18 Dio fe' seccar le radici delle superbe nazioni: e piantò quelli, che tra le genti medesime erano abbietti.
19 Felforgatta az Úr a nemzetek országait, s elpusztította őket fenekestől.	19 Il Signore distrusse le terre delle nazioni, e rovinolle dai fondamenti;
20 Némelyeket elsenyvedni engedett, szétszórta őket, és kiirtotta emléküket a földről.	20 Alcune di esse egli le desolò, e né sperse gli abitanti, e fece sparire dal mondo la loro memoria.
21 Eltörölte Isten a dölyfösök emlékét, de meghagyta az alázatos szívűek emlékezetét.	21 Dio annichilò la memoria de' superbi, e conservò la memoria degli umili di spirito.
22 Nem született együtt a gőg az emberekkel, sem a harag az asszonyok szülötteivel.	22 Non è ingenita agli uomini la superbia, né l'iracondia ai figliuoli delle donne.
23 Becsben áll az istenfélők ivadéka, de gyalázat vár a sarjra, amely megszegi az Úr parancsait.	23 Quella stirpe di uomini, che teme Dio, sarà onorata; e disonorata sarà quella stirpe, che trasgredisce i comandamenti del Signore.
24 A testvérek közt becsben áll vezérük, s akik félik az Urat, szeme előtt vannak.	24 Trai fratelli quegli, che governa è in onore; cosi dinanzi al Signore sarà di quelli, che lo temono.
25 Legyen valaki gazdag, megbecsült vagy szegény, az Úr félelme dicsőségére válik.	25 La gloria de' ricchi, e degli uomini in dignità, e de' poveri è il timor del Signore.
26 Ne nézd le az igaz embert, mert szegény, és ne dicsérd a bűnös férfit, mert gazdag!	26 Guardati dal disprezzare il giusto, perché povero: guardati dal far grande stima del peccatore, perché ricco.
27 Becsülik az előkelőt, a bírót, a hatalmon levőt, de nincs nagyobb az istenfélőnél.	27 I grandi, i magistrati, i potenti sono onorati; ma nissuno è da più dì quello, che teme Dio.
28 Az értelmes szolgának szabadok szolgálnak, az okos, fegyelmezett férfi nem morog, ha megfeddik, a tudatlannak azonban nincs becsülete.	28 Al servo sapiente serviranno uomini liberi, e l'uom prudente, e disciplinato non mormorerà quando sia ripreso; ma l'imprudente non otterrà gli onori.
29 Ne fontoskodj, amikor munkádat végzed, és ne nagyzolj nélkülözés közepette!	29 Non vantar tua grandezza quando hai da fare il fatto tuo, e non istare a vedere nel tempo di necessità;
30 Többet ér, aki dolgozik és bővelkedik mindenben, mint a nagyzoló, akinek még kenyere sincsen.	30 Perocché è più stimabile colui, che lavora, e abbonda dì tutto, che il glorioso, il quale manca di pane.
31 Tartsd, fiam, lelkedet szerénységben, de becsüld meg érdeme szerint! Ki tartaná igaznak a maga ellen vétőt, és ki becsülné meg azt, aki önmagát gyalázza? A szegényt ügyessége s istenfélelme miatt tisztelik, másokat pedig vagyonukért becsülnek; akit megbecsülnek szegénységében, mennyivel inkább becsülik, ha gazdag! Akit csak a gazdagságáért dicsérnek, az félhet ám a szegénységtől!	31 Figliuolo custodisci colla mansuetudine l'anima tua, e onorala, secondo che ella merita.
	32 Chi giustificherà colui, che pecca contro l'anima sua? e chi onorerà colui, che disonora l'anima propria?
	33 Il povero arrida alla gloria per mezzo de' buoni costumi, e del timore di Dio; ed havvi chi è rispettato a motivo di sue ricchezze.
	34 Ma colui, che è glorioso nella povertà, quanto più il sarebbe colle ricchezze? Ma colui, che fonda sua gloria: nelle ricchezze ha da temere là povertà.