Sirák fiának könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 A bölcs uralkodó igazságot tesz népének, s az értelmes ember uralma tartós.	1 - Il principe saggio sa reggere il suo popolo, e il governo dell'uomo sensato è stabile.
2 Amilyen a nép fejedelme, olyanok tanácsosai, s amilyen a város feje, olyanok a lakói is.	2 Quale il principe del popolo, tali i suoi ministri, e quale il governatore della città, tali i suoi abitanti.
3 A balga király tönkreteszi népét, de népessé lesznek a városok nagyjaik okossága folytán.	3 Un re ignorante manda in rovina il suo popolo; le città si popolano per il senno de' potenti.
4 Isten kezében van a földkerekség uralma, és rátermett uralkodót rendel fölé idejében.	4 Nella mano del Signore è il dominio della terra, e a tempo opportuno prepone ad essa l'uomo adatto.
5 Az ember sikere Isten kezében van, s a főemberre ő ruházza tekintélyét.	5 Nella mano del Signore è la prosperità dell'uomo, e sulla fronte del magistrato imprime egli l'onore.
6 Ne tartsd eszedben társad semmiféle jogsértését, és ne kövess el semmilyen erőszakot!	6 Non ti rammentar [con rancore] di alcun torto col prossimo, e non far nulla [per vendicarti] quando ti s'è recata offesa.
7 Isten és emberek előtt gyűlöletes a kevélység, és utálatos a nemzetek minden erőszakossága.	7 Odiosa al cospetto del Signore e degli uomini è la superbia, ed esecrabile è tutta l'iniquità delle genti.
8 Egyik nemzetről a másikra száll az uralom, igaztalanság, jogsértés, gyalázás és különféle cselvetés miatt.	8 Da un popolo all'altro si trasferisce il regno, a causa delle ingiustizie, delle ingiurie, degli oltraggi e delle frodi.
9 Semmi sem gonoszabb a fukarnál, mert az ilyen még lelkét is áruba bocsátja,	9 Nulla v'ha di più scellerato dell'avaro. Perchè insuperbisce la terra e la cenere?
10 Mit kevélykedik a por és hamu? Még életében kihányja belső részeit.	10 Nulla v'ha di più iniquo che amare il danaro: un tale uomo invero vende anche l'anima sua, perchè [già] da vivo ha gettato via le sue viscere.
11 A hosszú betegség terhes az orvosnak, a rövid betegség pedig megvidámítja.	11 Ogni potentato ha vita breve: una lunga malattia stanca il medico.
12 Minden hatalmasság rövid életű, s a király, aki ma még van, holnap már halott.	12 Una breve malattia il medico la tronca: e così anche il re oggi è e domani muore.
13 Ha az ember meghal, csúszó-mászó, rovar és féreg az örökrésze!	13 Morto poi ch'è l'uomo, avrà in eredità rettili e bestie e vermi.
14 Az ember gőgjének kezdete az elpártolás Istentől,	14 principio della superbia umana [È] l'apostatar dal Signore,
15 amikor a szíve elfordul Alkotójától. Minden bűn kezdete ugyanis a kevélység, aki ragaszkodik hozzá, betelik átokkal, végül pedig elvész általa.	15 poiché dal suo creatore si allontana il cuore di lui. Il principio invero della superbia è il peccato, e chi a questa s'attiene, riboccherà di abominazioni, ed essa l'abbatterà per sempre.
16 Ezért tette Isten becstelenné a gonoszok gyülekezetét, és rontotta meg őket végképpen.	16 Perciò il Signore coprì d'ignominia le adunanze de' malvagi, e li sterminò sino in fondo.
17 Felforgatta Isten a dölyfös fejedelmek trónját, s a megalázottakat ültette helyükre.	17 I troni de' principi superbi distrusse il Signore, e fece sedere al loro posto i mansueti,
18 Kiszárította Isten a dölyfös nemzetek gyökerét, s a népek közül a megalázottakat plántálta helyükbe.	18 Le radici delle nazioni superbe estirpò il Signore, e piantò gli umili al posto loro.
19 Felforgatta az Úr a nemzetek országait, s elpusztította őket fenekestől.	19 Le regioni delle genti mise a soqquadro il Signore, e le rovinò sino alle fondamenta.
20 Némelyeket elsenyvedni engedett, szétszórta őket, és kiirtotta emléküket a földről.	20 Ne devastò parecchie e disperse gli abitanti, e cancellò la memoria loro dalla terra.
21 Eltörölte Isten a dölyfösök emlékét, de meghagyta az alázatos szívűek emlékezetét.	21 La memoria de' superbi dissipò Iddio, e conservò la memoria degli umili di sentimento. -
22 Nem született együtt a gőg az emberekkel, sem a harag az asszonyok szülötteivel.	22 Non fu creata per gli uomini la superbia, nè l'iracondia per i nati di donna.
23 Becsben áll az istenfélők ivadéka, de gyalázat vár a sarjra, amely megszegi az Úr parancsait.	23 Quella progenie d'uomini sarà onorata, che teme il Signore. Quella progenie d'uomini sarà disonorata, che trasgredisce i comandamenti del Signore.
24 A testvérek közt becsben áll vezérük, s akik félik az Urat, szeme előtt vannak.	24 Tra i fratelli è in onore il loro capo: e quel che temono il Signore saranno [in onore] agli occhi di lui.
25 Legyen valaki gazdag, megbecsült vagy szegény, az Úr félelme dicsőségére válik.	25 Ricchi, nobili e poveri, il loro vanto è il timor di Dio.
26 Ne nézd le az igaz embert, mert szegény, és ne dicsérd a bűnös férfit, mert gazdag!	26 Non dispregiare il giusto, ch'è povero, nè magnificare il peccatore ch' è ricco.
27 Becsülik az előkelőt, a bírót, a hatalmon levőt, de nincs nagyobb az istenfélőnél.	27 Il magnate e il magistrato e il potente sono in onore; ma nessuno di loro è più grande di chi teme il Signore.
28 Az értelmes szolgának szabadok szolgálnak, az okos, fegyelmezett férfi nem morog, ha megfeddik, a tudatlannak azonban nincs becsülete.	28 Al servo sapiente faran da servi gli uomini liberi, e l'uomo prudente e istruito non mormorerà quand'è ripreso; ma l'ignorante non sarà onorato.
29 Ne fontoskodj, amikor munkádat végzed, és ne nagyzolj nélkülözés közepette!	29 Non ti perdere in vanterie quando occorre agire, nè indugiare nel tempo dell'angustia.
30 Többet ér, aki dolgozik és bővelkedik mindenben, mint a nagyzoló, akinek még kenyere sincsen.	30 Meglio chi lavora e abbonda d'ogni cosa, che chi [va a spasso o] si vanta e manca del pane.
31 Tartsd, fiam, lelkedet szerénységben, de becsüld meg érdeme szerint! Ki tartaná igaznak a maga ellen vétőt, és ki becsülné meg azt, aki önmagát gyalázza? A szegényt ügyessége s istenfélelme miatt tisztelik, másokat pedig vagyonukért becsülnek; akit megbecsülnek szegénységében, mennyivel inkább becsülik, ha gazdag! Akit csak a gazdagságáért dicsérnek, az félhet ám a szegénységtől!	31 Figliuolo, conserva nella mansuetudine l'anima tua, e dalle onore a seconda de' suoi meriti.
	32 Colui che pecca contro se stesso chi lo stimerà giusto? e chi esalterà colui che disonora la propria vita?
	33 Il povero è onorato per la sua scienza e il suo timor [di Dio], e c'è chi è onorato per la sua ricchezza.
	34 Ma chi è onorato nella povertà, quanto più [lo sarà] nella ricchezza? chi è onorato nella ricchezza, tema la povertà,