Livre de Job 7

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 N'est-ce pas un temps de service qu'accomplit l'homme sur terre, n'y mène-t-il pas la vie d'unmercenaire?	1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:
2 Tel l'esclave soupirant après l'ombre ou l'ouvrier tendu vers son salaire,	2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.
3 j'ai en partage des mois de déception, à mon compte des nuits de souffrance.	3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.
4 Etendu sur ma couche, je me dis: "A quand le jour?" Sitôt levé: "Quand serai-je au soir?" Et des penséesfolles m'obsèdent jusqu'au crépuscule.	4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.
5 Vermine et croûtes terreuses couvrent ma chair, ma peau gerce et suppure.	5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.
6 Mes jours ont couru plus vite que la navette et disparu sans espoir.	6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.
7 Souviens-toi que ma vie n'est qu'un souffle, que mes yeux ne reverront plus le bonheur!	7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.
8 Désormais je serai invisible à tout regard, tes yeux seront sur moi et j'aurai disparu.	8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.
9 Comme la nuée se dissipe et passe, qui descend au shéol n'en remonte pas.	9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;
10 Il ne revient pas habiter sa maison et sa demeure ne le connaît plus.	10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.
11 Et c'est pourquoi je ne puis me taire, je parlerai dans l'angoisse de mon esprit, je me plaindrai dansl'amertume de mon âme.	11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:
12 Suis-je la Mer, moi, ou le monstre marin, pour poster une garde contre moi?	12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?
13 Si je dis: "Mon lit me soulagera, ma couche atténuera ma plainte",	13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,
14 alors tu m'effraies par des songes, tu m'épouvantes par des visions.	14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,
15 Ah! je voudrais être étranglé: la mort plutôt que mes douleurs.	15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.
16 Je me consume, je ne vivrai pas toujours; aussi, laisse-moi, mes jours ne sont qu'un souffle!	16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!
17 Qu'est-ce donc que l'homme pour en faire si grand cas, pour fixer sur lui ton attention,	17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,
18 pour l'inspecter chaque matin, pour le scruter à tout instant?	18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?
19 Cesseras-tu enfin de me regarder, pour me laisser le temps d'avaler ma salive?	19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?
20 Si j'ai péché, que t'ai-je fait, à toi, l'observateur attentif de l'homme? Pourquoi m'as-tu pris pour cible,pourquoi te suis-je à charge?	20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?
21 Ne peux-tu tolérer mon offense, passer sur ma faute? Car bientôt je serai couché dans la poussière, tume chercheras, et je ne serai plus.	21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«