Izaija 47

Biblija Hrvatski	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Spusti se, sjedni u prašinu, djevice, kćeri babilonska! Sjedni na zemlju, bez prijestolja, kćeri kaldejska! Jer, neće te više zvati nježnom i tankoćutnom.	1 Szállj le, és ülj a porba, Babilon szűz leánya! Ülj le a földre, nincs trónus, káldeaiak leánya! Mert nem hívnak téged többé elpuhultnak és kényesnek.
2 Uzmi mlin i melji brašno! Skini prijevjes, podigni skut, razgali bedra, prijeđi preko rijeke!	2 Fogd a kézimalmot, és őrölj lisztet! Vedd le fátyladat, emeld fel uszályodat, fedd fel combodat, kelj át folyókon!
3 Nek’ se golotinja tvoja otkrije, nek’ se sramota tvoja pokaže! Ja ću se osvetiti, odvraćat’ me nitko neće.	3 Táruljon fel meztelenséged, és legyen láthatóvá szégyened! »Bosszút állok, és nem kímélek senkit«
4 Otkupitelj naš, ime mu je Jahve nad vojskama, Svetac Izraelov, kaže:	4 – mondja a mi megváltónk, Seregek Ura az ő neve, Izrael Szentje.
5 »Sjedi šutke, u mrak se povuci, kćeri kaldejska. Jer, néćê te više zvati vladaricom kraljevstava.	5 Ülj csendben, és menj a sötétbe, káldeaiak leánya, mert nem hívnak téged többé országok úrnőjének!
6 Razgnjevih se na svoj narod, oskvrnuh svoju baštinu. Tebi ih u ruke izručih, a ti im ne iskaza milosti. Na starce si stavljala jaram svoj preteški.	6 Megharagudtam népemre, megfosztottam szentségétől örökségemet, és kezedbe adtam őket; nem gyakoroltál velük irgalmat, az öregre is ráraktad súlyos igádat.
7 Govorila si: ‘Dovijeka gospodaricom ću ostati.’ Nikad nisi to k srcu uzela ni pomislila kako će se završiti.	7 Azt mondtad: »Örökké úrnő leszek!« Nem szívlelted meg ezeket, nem gondoltál a végére.
8 A sad poslušaj, razvratnice, koja sjediš bezbrižno i u srcu svom govoriš: ‘Ja, i nitko drugi! Nikad neću obudovjeti, neću djece izgubiti!’	8 De most halld ezt, te elpuhult, aki biztonságban laksz, és azt mondod szívedben: »Én vagyok, és rajtam kívül nincs más; nem fogok özvegyen lakni, és nem ismerem a gyermektelenséget!«
9 Stići će te oboje, za tren, u isti dan! Izgubit ćeš djecu, obudovjet ćeš! Punom će te mjerom snaći oboje, pokraj svega tvojeg vračanja i množine tvojih zaklinjanja!	9 Elér majd téged mind a kettő, hirtelen, egyetlen napon: a gyermektelenség és özvegység; egy szempillantás alatt elérnek téged, hiába sok varázslatod, és varázsigéid nagy ereje.
10 U zloću si se svoju uzdala, govorila si: ‘Nitko me ne vidi!’ Mudrost tvoja i znanje zavedoše te. U svom si srcu govorila: ‘Ja i nitko drugi!’	10 Gonoszságodban bíztál, és azt mondtad: »Nincs senki, aki látna engem.« Bölcsességed és tudományod vezetett félre téged, hogy azt mondd szívedben: »Én vagyok, és rajtam kívül nincs más.«
11 Zlo će te snaći – nećeš ga presresti; oborit će se na te nesreća – nećeš je odvratiti; doći će na te propast iznenada – nećeš je predvidjeti.	11 Elér majd téged a baj, nem tudod elhárítani, és rád szakad a veszedelem, nem bírod elfordítani; elér téged egy szempillantás alatt a pusztulás, melyet nem ismersz.
12 Ustraj, dakle, u svojim zaklinjanjima i u tolikim svojim čaranjima, oko kojih si se trudila od mladosti. Možda će ti biti od koristi? Možda ćeš s njima strah utjerati?	12 Állj elő hát varázsigéiddel és sok varázslatoddal, melyekkel ifjúkorod óta vesződtél! Hátha hasznot húzhatsz, hátha félelmet keltesz.
13 Izmoriše te mnogi tvoji savjetnici! Nek’ ustanu samo da te spase oni koji premjeravaju nebesa, koji promatraju zvijezde i koji svakog mjeseca proriču ono što će te snaći.	13 Kimerültél sok tervedben; álljanak hát elő, és szabadítsanak meg téged, akik az eget vizsgálják, akik a csillagokat nézik, és tudtul adják minden újholdkor, mi történik majd veled!
14 Gle, oni će biti poput pljeve, oganj će ih sažeći. Ni sami sebe neće izbaviti iz zagrljaja plamenoga. Neće ostat’ ni žerave da se tko ogrije, ni ognjišta da uza nj posjedne!	14 Íme, olyanok lettek, mint a tarló, tűz égeti el őket, nem mentik meg életüket a láng hatalmából; nem parázs az, melynél melegedhetnének, nem tűzhely, hogy előtte ülhetnének.
15 Takvi će ti biti vrači tvoji, oko kojih si se trudila od mladosti! Poći će svaki svojim putem, i nikog neće biti da te spasi.«	15 Így jársz azokkal, akikkel vesződtél, akikkel ifjúkorod óta kereskedtél; mindegyik a maga útján tévelyeg, nincs, aki megszabadítson téged.