Salmi 102

LA SACRA BIBBIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Preghiera di un afflitto che langue ed effonde davanti al Signore il suo lamento.	1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.
2 Signore, ascolta la mia preghiera; giunga a te il mio grido.	2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.
3 Non tener nascosto da me il tuo volto, quando l'angoscia mi stringe. Protendi verso di me il tuo orecchio; quando t'invoco, non tardare a rispondermi.	3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.
4 Sì, si dileguano come fumo i miei giorni; ardono come brace le mie ossa.	4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.
5 E' stato colpito il mio cuore e s'è inaridito come erba; trascuro di prendere perfino il cibo.	5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.
6 A causa del mio gemere la mia pelle s'è attaccata alle ossa.	6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.
7 Sono diventato come un pellicano del deserto, sono simile a un gufo fra le macerie.	7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.
8 Nel continuo vegliare sono diventato come un passero, tutto solo sul tetto.	8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.
9 M'insultano tutti i giorni i miei nemici, sono furenti contro di me; imprecano sul mio nome.	9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.
10 Mi nutro di cenere come di pane, mescolo lacrime alle mie bevande.	10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat
11 Sì, per la tua ira e il tuo sdegno mi hai preso e mi hai gettato lontano.	11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.
12 I miei giorni sono come ombra che s'allunga, mentre come erba mi sento inaridire.	12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.
13 Ma tu, Signore, rimani per sempre, il tuo ricordo, di generazione in generazione.	13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
14 Tu sorgerai e avrai pietà di Sion; poiché è tempo di usarle misericordia, è giunta l'ora.	14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!
15 Sì, sono care ai tuoi servi le sue pietre; essi sentono pietà per le sue rovine.	15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.
16 Le genti temeranno il nome del Signore; la tua gloria, tutti i re della terra.	16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.
17 Sì, il Signore ha ricostruito Sion ed è apparso nella sua gloria.	17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.
18 Egli ha esaudito la preghiera dei derelitti, non ha disprezzato la loro implorazione.	18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.
19 Questo venga scritto per la generazione futura, e un popolo rigenerato dia lode al Signore.	19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.
20 Sì, il Signore ha guardato dall'alto del suo santuario, dal cielo ha mirato la terra,	20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,
21 per ascoltare il gemito del prigioniero, per liberare i votati alla morte,	21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;
22 e così annunzino in Sion il nome del Signore, e la sua lode in Gerusalemme,	22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,
23 quando insieme si raduneranno i popoli e i regni per servire il Signore.	23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.
24 E' stato abbattuto per via il mio vigore; sono stati accorciati i miei giorni.	24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:
25 Io dico: "Mio Dio, non mi rapire alla metà dei miei giorni. I tuoi anni si protraggono per generazione e generazione.	25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.
26 All'inizio tu fondasti la terra e opera delle tue mani furono i cieli.	26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.
27 Essi periranno, ma tu rimarrai; tutti loro si logoreranno come una veste, come un abito tu li muterai ed essi saranno mutati.	27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.
28 Ma tu sei sempre lo stesso e i tuoi anni non verranno mai meno.	28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.
29 I figli dei tuoi servi avranno una dimora e la loro progenie sarà salda davanti a te".	29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«