Salmos 49

Biblia Sagrada	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Al Director. Salmo de los hijos de Coré.	1 A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.
2 Oíd esto, todas las naciones; | escuchadlo, habitantes del orbe:	2 Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan, vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian:
3 plebeyos y nobles, | ricos y pobres.	3 mind alacsonysorsúak és nemesek, gazdagok, szegények egyaránt!
4 Mi boca hablará sabiamente, | mi corazón meditará con prudencia;	4 Bölcsességet mond a szám, okosságot a szívem elmélkedése.
5 prestaré oído al proverbio | y propondré mi problema al son de la cítara.	5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval tárom föl rejtélyemet.
6 ¿Por qué habré de temer los días aciagos, | cuando me cerquen y acechen los malvados,	6 Miért félnék a balszerencse napján, ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága?
7 que confían en su opulencia | y se jactan de sus inmensas riquezas,	7 Ők saját erejükben bíznak, vagyonuk nagyságával kérkednek.
8 si nadie puede salvarse | ni dar a Dios un rescate?	8 Pedig az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért.
9 Es tan caro el rescate de la vida, | que nunca les bastará	9 Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti,
10 para vivir perpetuamente | sin bajar a la fosa.	10 hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.
11 Mirad: los sabios mueren, | lo mismo que perecen los ignorantes y necios, | y legan sus riquezas a extraños.	11 Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek; Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek, és másokra hagyják gazdagságukat.
12 El sepulcro es su morada perpetua | y su casa de edad en edad, | aunque hayan dado nombre a países.	12 Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; Hajlékuk nemzedékről nemzedékre, noha nevet szereztek maguknak földjükön.
13 El hombre no perdura en la opulencia, | es semejante a las bestias, que perecen.	13 Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg; Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik, bizony hasonló hozzá.
14 Este es el camino de los confiados, | el destino de los hombres satisfechos: (Pausa)	14 Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak, és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek.
15 son un rebaño para el abismo, | la muerte es su pastor, | y bajan derechos a la tumba; | se desvanece su figura, | y el abismo es su casa.	15 Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba, a halál legelteti őket. Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül, az alvilág lesz lakásuk.
16 Pero a mí, Dios me salva, | me arranca de las garras del abismo. (Pausa)	16 De az én lelkemet Isten megváltja, az alvilág hatalmából kiragad engem.
17 No te preocupes si se enriquece un hombre | y aumenta el fasto de su casa:	17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megnövekszik háza dicsősége,
18 cuando muera, no se llevará nada, | su fasto no bajará con él.	18 mert ha meghal, semmit sem visz magával, és dicsősége nem száll le utána.
19 Aunque en vida se felicitaba: | «Ponderan lo bien que lo pasas»,	19 Mondja bár áldottnak magát életében: »Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót«,
20 irá a reunirse con la generación de sus padres, | que no verán nunca la luz.	20 mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez, amely soha többé nem látja a világosságot.
21 El hombre rico e inconsciente | es semejante a las bestias, que perecen.	21 Az ember, övezze bár tisztelet, okosságot nem tanúsít; olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik – bizony hasonló hozzá.