Job 27

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Job continuó pronunciando su poema, y dijo:	1 És Jób folytatta szavait és így szólt:
2 ¡Por el Dios viviente, que me priva de mi derecho, y por el Todopoderoso, que me llenó de amargura;	2 »Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban, s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet,
3 mientras haya en mí un aliento de vida y el soplo de Dios esté en mis narices,	3 hogy amíg lélegzet van bennem, s az Isten lehelete van orromban,
4 mis labios no dirán nada falso ni mi lengua pronunciará una mentira!	4 ajkam nem beszél gonoszat, és nyelvem nem kohol hamisságot.
5 ¡Lejos de mí darles la razón a ustedes: hasta que expire, no renunciaré a mi integridad!	5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok.
6 Me aferré a mi justicia, y no la soltaré mi corazón no se avergüenza de ninguno de mis días.	6 Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle; nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!
7 ¡Que mi enemigo tenga la suerte del malvado, y mi adversario, la del hombre injusto!	7 Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz, s aki ellenem támad, mint az igaztalan.
8 Porque ¿qué puede esperar el impío, aunque suplique, aunque eleve su alma a Dios?	8 Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol, s az Isten nem menti meg lelkét?
9 ¿Acaso Dios escuchará su grito cuando le sobrevenga la calamidad?	9 Meghallja-e Isten az ő kiáltását, ha eljön rá a szorongatás?
10 ¿Se deleita él en el Todopoderoso e invoca a Dios en todo tiempo?	10 Örömét lelheti-e a Mindenhatóban, kiálthat-e Istenhez bármikor?
11 Yo los instruyo sobre la conducta de Dios, no oculto las intenciones del Todopoderoso, ¿por qué se pierden en pensamientos vanos?	11 Megmutatom nektek Isten kezét, nem tartom titokban a Mindenható szándékát!
12 Si todos ustedes ya lo han comprobado, ¿por qué se pierden en pensamientos vanos?	12 Íme, ti mindnyájan tudjátok, miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat?
13 Esta es la parte que Dios asigna al malvado y la herencia que los violentos reciben del Todopoderoso.	13 Ez a gonosz ember része Istentől, és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:
14 Si tienen muchos hijos, la espada los espera, y sus vástagos no se saciarán de pan.	14 fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket, és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.
15 A los que sobrevivan, los sepultará la Muerte, y sus viudas no llorarán.	15 Maradékait a döghalál viszi sírba, és özvegyeik nem siratják őket.
16 Si él acumula plata como polvo y amontona ropa fina como arcilla,	16 Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok, szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,
17 ¡que siga amontonando!: un justo se vestirá con ella y un inocente heredará la plata.	17 megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18 Se edificó una casa como la araña, como la choza que hace un guardián.	18 Házát csak pók módjára építi, csak olyan az, mint a csősz kunyhója.
19 Se acuesta rico, pero es por última vez: abre los ojos, y no queda nada.	19 A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem, ha kinyitja szemét, semmit sem talál;
20 En pleno día lo asaltan los terrores y por la noche lo arrebata un torbellino.	20 mint az ár, úgy tör rá a szegénység, elragadja éjjel a förgeteg.
21 El viento del este lo levanta y se lo lleva, lo barre del lugar donde habita.	21 Felkapja őt a perzselő szél és elviszi, s mint a forgószél, elfújja helyéről.
22 Se lo hostiga sin compasión y tiene que huir de la mano que lo hiere.	22 És rá lő kímélet nélkül, úgy, hogy futva menekül keze elől.
23 La gente aplaude por su ruina y se lo silba por todas partes.	23 Összecsapja fölötte kezét, és pisszeg fölötte, amint helyére néz.