Salmi 9

LA SACRA BIBBIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Al maestro di coro. Secondo "La morte del figlio". Salmo. Di Davide.	1 A karvezetőnek. A »Mút labbén« dallama szerint. Dávid zsoltára.
2 Ti voglio lodare, o Signore, con tutto il mio cuore; voglio cantare tutte le tue gesta;	2 Uram, teljes szívemből dicsérlek, hirdetem minden csodatettedet.
3 voglio rallegrarmi ed esultare; voglio cantare il tuo nome, o Eccelso.	3 Örvendezem és ujjongok benned, zsoltárral dicsőítem, ó Fölséges, nevedet!
4 Sconfitti, i miei nemici inciampavano e si dileguavano dal tuo cospetto.	4 Mert ellenségeim meghátráltak, színed előtt meginogtak s elpusztultak.
5 Poiché hai preso la mia causa e il mio giudizio; ti sei assiso sul tuo trono, tu, giusto giudice.	5 Mert fölkaroltad peremet és ügyemet, aki igazságosan ítélsz, trónodra ültél.
6 Hai minacciato le genti, hai annientato gli empi, cancellando il loro nome in eterno e per sempre.	6 Megdorgáltad a nemzeteket, elpusztítottad az istentelent, nevüket eltörölted mindörökre.
7 Sono periti i miei nemici, rovine sempiterne sono diventate le città che hai raso al suolo.	7 Ellenségeim csatát vesztettek, eltűntek, romba döntötted városaikat, velük együtt tűnt el emlékük is.
8 Ecco: il Signore, che siede per sempre, per il giudizio ha eretto il suo trono.	8 Íme az Úr mindörökké trónol, ítéletre készen tartja trónusát.
9 E' lui che giudica il mondo con giustizia, che governa i popoli con equità.	9 Megítéli igazsággal a föld kerekségét, méltányosan ítéli meg a népeket.
10 Una rocca sia il Signore per l'oppresso, una rocca in tempi d'angustia;	10 Az Úr lesz az elnyomott menedéke, szorongatásai között alkalmas időben segítője.
11 si rifugino in te quanti conoscono il tuo nome. Poiché non hai mai abbandonato, o Signore, coloro che ti cercano.	11 Bízzanak is benned, akik megismerték neved, mert a téged keresőket nem hagyod el, Uram.
12 Cantate al Signore che dimora in Sion, fra i popoli annunziate le sue gesta;	12 Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, tetteit hirdessétek a nemzetek között.
13 poiché ha cura di quelli che piangono, si ricorda del loro lamento, non dimentica il grido dei miseri.	13 Mert megemlékezett róluk, aki számon kéri a vért, nem feledte el a szegények szavát.
14 Il Signore ha avuto pietà di me, il suo sguardo ha rivolto sulla mia afflizione, che mi hanno inflitto quelli che mi odiano; egli mi strappa dalle porte della morte.	14 Könyörülj rajtam, Uram, nézd, szorongatnak ellenségeim! De te fölemelsz a halál kapuiból engem,
15 Per questo narrerò tutte le sue lodi alle porte della figlia di Sion. Per questo esulterò della tua salvezza.	15 hogy hirdessem teljes dicséretedet, Sion leányának kapuiban ujjongjak szabadításodon.
16 Sprofondarono le genti nella fossa che fecero, nella rete che tesero s'impigliò il loro piede.	16 A nemzetek beestek a maguk ásta verembe, a tőrben, amelyet elrejtettek, saját lábuk akadt meg.
17 Si rese noto il Signore per il giudizio che egli fece, nell'operato delle sue mani incappò il malvagio.	17 Megnyilatkozott az Úr, ítéletet tartott, saját keze művein fennakadt a gonosz.
18 Scendano i malvagi negli inferi, tutte le genti dimentiche di Dio.	18 Az alvilágba térnek a vétkesek, minden nemzet, amely megfeledkezett Istenről!
19 Poiché non si scorda del misero per sempre, non perisce in eterno l'attesa dei poveri.	19 Mert nem marad örökre elfeledve a szegény, nem vész el végleg a szegények reménye.
20 Sorgi, o Signore, perché l'uomo non si esalti; al tuo cospetto siano giudicate le genti.	20 Kelj fel, Uram! Ember ne legyen elbizakodott, színed előtt ítéletre kerüljenek a nemzetek.
21 Il tuo terrore, o Signore, poni su di loro. Sappiano le genti che sono esseri umani.	21 Bocsáss rájuk, Uram, rettegést, hadd tudják meg a nemzetek, hogy csak emberek!