Giobbe 10

LA SACRA BIBBIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Sono nauseato della mia vita, darò libero sfogo ai miei lamenti, parlando nell'amarezza del mio animo.	1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!
2 Dirò a Dio: "Non condannarmi; fammi sapere il motivo della lite contro di me.	2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?
3 Ti giova forse essere violento e disprezzare l'opera delle tue mani, mentre favorisci i progetti dei malvagi?	3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?
4 Hai tu occhi di carne od osservi come fanno gli uomini?	4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?
5 Sono forse i tuoi giorni come quelli di un mortale, e i tuoi anni come quelli di un uomo,	5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,
6 perché tu debba indagare la mia colpa ed esaminare il mio peccato,	6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,
7 pur sapendo che non sono colpevole e nessuno mi può liberare dalla tua mano?	7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?
8 Le tue mani mi hanno formato e modellato, integro tutt'intorno; ora vorresti distruggermi?	8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?
9 Ricordati, di grazia, che mi hai fatto di argilla, e mi fai ritornare in polvere!	9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?
10 Non m'hai colato come latte e fatto coagulare come formaggio?	10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,
11 Di pelle e di carne mi hai rivestito, di ossa e di nervi mi hai intessuto.	11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,
12 Vita e benevolenza mi hai concesso, e la tua provvidenza ha custodito il mio spirito.	12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!
13 Eppure nascondevi questo nel tuo cuore; ora so che pensavi così.	13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:
14 Se ho peccato, tu mi sorvegli e non mi lasci impunito per la mia colpa.	14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?
15 Se sono colpevole, guai a me! Se sono innocente, non oso alzare il capo, sazio come sono d'ignominia e colmo di miseria.	15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.
16 Se alzo la fronte, mi dai la caccia come un leone, rinnovando le tue prodezze contro di me.	16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.
17 Ripeti i tuoi assalti contro di me, aumentando contro di me la tua ira, lanciando truppe sempre fresche contro di me.	17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.
18 Perché, dunque, mi hai fatto uscire dal seno materno? Fossi morto, senza che occhio mi avesse visto!	18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;
19 Sarei come se non fossi mai esistito, condotto dal ventre alla tomba!	19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!
20 Non sono poca cosa i giorni della mia esistenza? Lasciami, allora, così che possa respirare un poco,	20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,
21 prima che me ne vada, per non tornare più, nella regione di tenebre e di ombra,	21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,
22 terra oscura come caligine, regione di tenebre e di disordine, dove il chiarore è simile alla notte buia".	22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«