Job 7

NEW JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Is not human life on earth just conscript service? Do we not live a hireling's life?	1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:
2 Like a slave, sighing for the shade, or a hireling with no thought but for his wages,	2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.
3 I have months of futility assigned to me, nights of suffering to be my lot.	3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.
4 Lying in bed I wonder, 'When wil it be day?' No sooner up than, 'When wil evening come?' And crazythoughts obsess me til twilight fal s.	4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.
5 Vermin and loathsome scabs cover my body; my skin is cracked and oozes pus.	5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.
6 Swifter than a weaver's shuttle my days have passed, and vanished, leaving no hope behind.	6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.
7 Remember that my life is but a breath, and that my eyes will never again see joy.	7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.
8 The eye that once saw me wil look on me no more, your eyes wil turn my way, and I shal not be there.	8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.
9 A cloud dissolves and is gone, so no one who goes down to Sheol ever comes up again,	9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;
10 ever comes home again, and his house knows that person no more.	10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.
11 That is why I cannot keep quiet: in my anguish of spirit I shal speak, in my bitterness of soul I shalcomplain.	11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:
12 Am I the Sea, or some sea monster, that you should keep me under guard?	12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?
13 If I say, 'My bed wil comfort me, my couch wil lighten my complaints,'	13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,
14 you then frighten me with dreams and terrify me with visions,	14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,
15 so that strangling would seem welcome in comparison, yes, death preferable to what I suffer.	15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.
16 I am wasting away, my life is not unending; leave me then, for my days are but a breath.	16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!
17 What are human beings that you should take them so seriously, subjecting them to your scrutiny,	17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,
18 that morning after morning you should examine them and at every instant test them?	18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?
19 Wil you never take your eyes off me long enough for me to swal ow my spittle?	19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?
20 Suppose I have sinned, what have I done to you, you tireless watcher of humanity? Why do youchoose me as your target? Why should I be a burden to you?	20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?
21 Can you not tolerate my sin, not overlook my fault? For soon I shal be lying in the dust, you wil lookfor me and I shal be no more.	21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«