A zsoltárok könyve 50

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Ászáf zsoltára. Szól az Úr, az istenek Istene, és szólítja a földet napkelettől napnyugatig.	1 In finem. Psalmus David,
2 Felragyog Sionból ékes szépséggel az Isten.	2 cum venit ad eum Nathan propheta, quando intravit ad Bethsabee.
3 Jön íme, Isten, íme, jön a mi Istenünk és nem hallgat: színe előtt emésztő tűz, körülötte hatalmas förgeteg.	3 Miserere mei, Deus, secundum magnam misericordiam tuam ; et secundum multitudinem miserationum tuarum, dele iniquitatem meam.
4 Szólítja onnan felülről az eget s a földet, hogy népe fölött ítélkezzék:	4 Amplius lava me ab iniquitate mea, et a peccato meo munda me.
5 »Gyűjtsétek elém szentjeimet, akik az áldozatban szövetségre léptek velem.«	5 Quoniam iniquitatem meam ego cognosco, et peccatum meum contra me est semper.
6 Igazságát hirdetik az egek, mert Isten tart ítéletet.	6 Tibi soli peccavi, et malum coram te feci ; ut justificeris in sermonibus tuis, et vincas cum judicaris.
7 »Halljad én népem, hadd beszéljek, Izrael, hadd tegyek bizonyságot ellened: Én Isten, a te Istened vagyok.	7 Ecce enim in iniquitatibus conceptus sum, et in peccatis concepit me mater mea.
8 Nem áldozataidért perelek veled, hisz égő áldozataid folyton előttem vannak.	8 Ecce enim veritatem dilexisti ; incerta et occulta sapientiæ tuæ manifestasti mihi.
9 Nem veszek el házadból fiatal bikákat, sem nyájaidból kecskebakokat.	9 Asperges me hyssopo, et mundabor ; lavabis me, et super nivem dealbabor.
10 Mert enyém az erdő minden vadja, az állatok ezrei a hegyekben.	10 Auditui meo dabis gaudium et lætitiam, et exsultabunt ossa humiliata.
11 Ismerem az ég minden madarát, és ami csak mozog a mezőn, az enyém.	11 Averte faciem tuam a peccatis meis, et omnes iniquitates meas dele.
12 Ha éheznék, nem kellene neked szólnom, mert enyém a földkerekség, s mindaz, ami betölti.	12 Cor mundum crea in me, Deus, et spiritum rectum innova in visceribus meis.
13 Eszem-e én a bikák húsát, iszom-e én a kecskebakok vérét?	13 Ne projicias me a facie tua, et spiritum sanctum tuum ne auferas a me.
14 Dicséretet mutass be áldozatul Istennek, és teljesítsd fogadalmaidat a Fölségesnek;	14 Redde mihi lætitiam salutaris tui, et spiritu principali confirma me.
15 Hívj segítségül a szorongatás napján: megmentelek, és te dicsérni fogsz engem.«	15 Docebo iniquos vias tuas, et impii ad te convertentur.
16 A bűnöshöz azonban így szól az Isten: »Miért beszélsz te parancsolataimról, s miért veszed szádra szövetségemet?	16 Libera me de sanguinibus, Deus, Deus salutis meæ, et exsultabit lingua mea justitiam tuam.
17 Hiszen te gyűlölöd a fegyelmet, és hátad mögé veted szavaimat.	17 Domine, labia mea aperies, et os meum annuntiabit laudem tuam.
18 Ha tolvajt láttál, vele tartottál, házasságtörőkkel közösködtél.	18 Quoniam si voluisses sacrificium, dedissem utique ; holocaustis non delectaberis.
19 Szád gonoszságot árasztott, és nyelved csalárdságot szőtt.	19 Sacrificium Deo spiritus contribulatus ; cor contritum et humiliatum, Deus, non despicies.
20 Leültél és testvéred ellen beszéltél, és gáncsot vetettél anyád fia elé.	20 Benigne fac, Domine, in bona voluntate tua Sion, ut ædificentur muri Jerusalem.
21 Így cselekedtél, s mivel én hallgattam, azt hitted, hogy olyan vagyok, mint te. Pedig perbeszállok veled és mindezt felhozom ellened.	21 Tunc acceptabis sacrificium justitiæ, oblationes et holocausta ; tunc imponent super altare tuum vitulos.
22 Értsétek meg ezt ti, akik megfeledkeztek Istenről, nehogy védtelenek legyetek, amikor elragadlak titeket!
23 Aki a dicséret áldozatát mutatja be, az tisztel engem, és aki bűntelenül jár az úton, annak mutatom meg Isten üdvösségét.«