A zsoltárok könyve 139

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,	1 In finem. Psalmus David.
2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,	2 Eripe me, Domine, ab homine malo ; a viro iniquo eripe me.
3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.	3 Qui cogitaverunt iniquitates in corde, tota die constituebant prælia.
4 Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.	4 Acuerunt linguas suas sicut serpentis ; venenum aspidum sub labiis eorum.
5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.	5 Custodi me, Domine, de manu peccatoris, et ab hominibus iniquis eripe me. Qui cogitaverunt supplantare gressus meos :
6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!	6 absconderunt superbi laqueum mihi. Et funes extenderunt in laqueum ; juxta iter, scandalum posuerunt mihi.
7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?	7 Dixi Domino : Deus meus es tu ; exaudi, Domine, vocem deprecationis meæ.
8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.	8 Domine, Domine, virtus salutis meæ, obumbrasti super caput meum in die belli.
9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,	9 Ne tradas me, Domine, a desiderio meo peccatori : cogitaverunt contra me ; ne derelinquas me, ne forte exaltentur.
10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.	10 Caput circuitus eorum : labor labiorum ipsorum operiet eos.
11 Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«,	11 Cadent super eos carbones ; in ignem dejicies eos : in miseriis non subsistent.
12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.	12 Vir linguosus non dirigetur in terra ; virum injustum mala capient in interitu.
13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.	13 Cognovi quia faciet Dominus judicium inopis, et vindictam pauperum.
14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!	14 Verumtamen justi confitebuntur nomini tuo, et habitabunt recti cum vultu tuo.
15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.
16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.
17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!
18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.
19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,
20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.
21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.
23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,
24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.