A zsoltárok könyve 139

KÁLDI-NEOVULGÁTA	SAGRADA BIBLIA
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,	1 Ao mestre de canto. Salmo de Davi. Senhor, vós me perscrutais e me conheceis,
2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,	2 sabeis tudo de mim, quando me sento ou me levanto. De longe penetrais meus pensamentos.
3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.	3 Quando ando e quando repouso, vós me vedes, observais todos os meus passos.
4 Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.	4 A palavra ainda me não chegou à língua, e já, Senhor, a conheceis toda.
5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.	5 Vós me cercais por trás e pela frente, e estendeis sobre mim a vossa mão.
6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!	6 Conhecimento assim maravilhoso me ultrapassa, ele é tão sublime que não posso atingi-lo.
7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?	7 Para onde irei, longe de vosso Espírito? Para onde fugir, apartado de vosso olhar?
8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.	8 Se subir até os céus, ali estareis; se descer à região dos mortos, lá vos encontrareis também.
9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,	9 Se tomar as asas da aurora, se me fixar nos confins do mar,
10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.	10 é ainda vossa mão que lá me levará, e vossa destra que me sustentará.
11 Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«,	11 Se eu dissesse: Pelo menos as trevas me ocultarão, e a noite, como se fora luz, me há de envolver.
12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.	12 As próprias trevas não são escuras para vós, a noite vos é transparente como o dia e a escuridão, clara como a luz.
13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.	13 Fostes vós que plasmastes as entranhas de meu corpo, vós me tecestes no seio de minha mãe.
14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!	14 Sede bendito por me haverdes feito de modo tão maravilhoso. Pelas vossas obras tão extraordinárias, conheceis até o fundo a minha alma.
15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.	15 Nada de minha substância vos é oculto, quando fui formado ocultamente, quando fui tecido nas entranhas subterrâneas.
16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.	16 Cada uma de minhas ações vossos olhos viram, e todas elas foram escritas em vosso livro; cada dia de minha vida foi prefixado, desde antes que um só deles existisse.
17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!	17 Ó Deus, como são insondáveis para mim vossos desígnios! E quão imenso é o número deles!
18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.	18 Como contá-los? São mais numerosos que a areia do mar; se pudesse chegar ao fim, seria ainda com vossa ajuda.
19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,	19 Oxalá extermineis os ímpios, ó Deus, e que se apartem de mim os sanguinários!
20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.	20 Eles se revoltam insidiosamente contra vós, perfidamente se insurgem vossos inimigos.
21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?	21 Pois não hei de odiar, Senhor, aos que vos odeiam? Aos que se levantam contra vós, não hei de abominá-los?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.	22 Eu os odeio com ódio mortal, eu os tenho em conta de meus próprios inimigos.
23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,	23 Perscrutai-me, Senhor, para conhecer meu coração; provai-me e conhecei meus pensamentos.
24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.	24 Vede se ando na senda do mal, e conduzi-me pelo caminho da eternidade.