A zsoltárok könyve 139

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,	1 Magistro chori. David. Psalmus. Domine, scrutatus es et cognovisti me,
2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,	2 tu cognovisti sessionem meam et resurrectionem meam. Intellexisti cogitationes meas de longe,
3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.	3 semitam meam et accubitum meum investigasti. Et omnes vias meas perspexisti,
4 Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.	4 quia nondum est sermo in lingua mea, et ecce, Domine, tu novisti omnia.
5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.	5 A tergo et a fronte coartasti me et posuisti super me manum tuam.
6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!	6 Mirabilis nimis facta est scientia tua super me, sublimis, et non attingam eam.
7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?	7 Quo ibo a spiritu tuo et quo a facie tua fugiam?
8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.	8 Si ascendero in caelum, tu illic es; si descendero in infernum, ades.
9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,	9 Si sumpsero pennas aurorae et habitavero in extremis maris,
10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.	10 etiam illuc manus tua deducet me, et tenebit me dextera tua.
11 Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«,	11 Si dixero: “ Forsitan tenebrae compriment me, et nox illuminatio erit circa me ”,
12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.	12 etiam tenebrae non obscurabuntur a te, et nox sicut dies illuminabitur - sicut tenebrae eius ita et lumen eius -.
13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.	13 Quia tu formasti renes meos, contexuisti me in utero matris meae.
14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!	14 Confitebor tibi, quia mirabiliter plasmatus sum; mirabilia opera tua, et anima mea cognoscit nimis.
15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.	15 Non sunt abscondita ossa mea a te, cum factus sum in occulto, contextus in inferioribus terrae.
16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.	16 Imperfectum adhuc me viderunt oculi tui, et in libro tuo scripti erant omnes dies: ficti erant, et nondum erat unus ex eis.
17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!	17 Mihi autem nimis pretiosae cogitationes tuae, Deus; nimis gravis summa earum.
18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.	18 Si dinumerabo eas, super arenam multiplicabuntur; si ad finem pervenerim, adhuc sum tecum.
19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,	19 Utinam occidas, Deus, peccatores; viri sanguinum, declinate a me.
20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.	20 Qui loquuntur contra te maligne: exaltantur in vanum contra te.
21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?	21 Nonne, qui oderunt te, Domine, oderam et insurgentes in te abhorrebam?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.	22 Perfecto odio oderam illos, et inimici facti sunt mihi.
23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,	23 Scrutare me, Deus, et scito cor meum; proba me et cognosce semitas meas
24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.	24 et vide, si via vanitatis in me est, et deduc me in via aeterna.