A zsoltárok könyve 139

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 1974
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,	1 'Al maestro del coro. Di Davide. Salmo.' Signore, tu mi scruti e mi conosci,
2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,	2 tu sai quando seggo e quando mi alzo. Penetri da lontano i miei pensieri,
3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.	3 mi scruti quando cammino e quando riposo. Ti sono note tutte le mie vie;
4 Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.	4 la mia parola non è ancora sulla lingua e tu, Signore, già la conosci tutta.
5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.	5 Alle spalle e di fronte mi circondi e poni su di me la tua mano.
6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!	6 Stupenda per me la tua saggezza, troppo alta, e io non la comprendo.
7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?	7 Dove andare lontano dal tuo spirito, dove fuggire dalla tua presenza?
8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.	8 Se salgo in cielo, là tu sei, se scendo negli inferi, eccoti.
9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,	9 Se prendo le ali dell'aurora per abitare all'estremità del mare,
10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.	10 anche là mi guida la tua mano e mi afferra la tua destra.
11 Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«,	11 Se dico: "Almeno l'oscurità mi copra e intorno a me sia la notte";
12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.	12 nemmeno le tenebre per te sono oscure, e la notte è chiara come il giorno; per te le tenebre sono come luce.
13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.	13 Sei tu che hai creato le mie viscere e mi hai tessuto nel seno di mia madre.
14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!	14 Ti lodo, perché mi hai fatto come un prodigio; sono stupende le tue opere, tu mi conosci fino in fondo.
15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.	15 Non ti erano nascoste le mie ossa quando venivo formato nel segreto, intessuto nelle profondità della terra.
16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.	16 Ancora informe mi hanno visto i tuoi occhi e tutto era scritto nel tuo libro; i miei giorni erano fissati, quando ancora non ne esisteva uno.
17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!	17 Quanto profondi per me i tuoi pensieri, quanto grande il loro numero, o Dio;
18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.	18 se li conto sono più della sabbia, se li credo finiti, con te sono ancora.
19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,	19 Se Dio sopprimesse i peccatori! Allontanatevi da me, uomini sanguinari.
20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.	20 Essi parlano contro di te con inganno: contro di te insorgono con frode.
21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?	21 Non odio, forse, Signore, quelli che ti odiano e non detesto i tuoi nemici?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.	22 Li detesto con odio implacabile come se fossero miei nemici.
23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,	23 Scrutami, Dio, e conosci il mio cuore, provami e conosci i miei pensieri:
24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.	24 vedi se percorro una via di menzogna e guidami sulla via della vita.