Jób könyve 41

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik!	1 Non quasi crudelis suscitabo eum : quis enim resistere potest vultui meo ?
2 Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt?	2 Quis ante dedit mihi, ut reddam ei ? omnia quæ sub cælo sunt, mea sunt.
3 Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém!	3 Non parcam ei, et verbis potentibus, et ad deprecandum compositis.
4 Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről!	4 Quis revelabit faciem indumenti ejus ? et in medium oris ejus quis intrabit ?
5 Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe?	5 Portas vultus ejus quis aperiet ? per gyrum dentium ejus formido.
6 Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik!	6 Corpus illius quasi scuta fusilia, compactum squamis se prementibus.
7 Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;	7 Una uni conjungitur, et ne spiraculum quidem incedit per eas.
8 az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük;	8 Una alteri adhærebit, et tenentes se nequaquam separabuntur.
9 az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak.	9 Sternutatio ejus splendor ignis, et oculi ejus ut palpebræ diluculi.
10 Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái.	10 De ore ejus lampades procedunt, sicut tædæ ignis accensæ.
11 Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya;	11 De naribus ejus procedit fumus, sicut ollæ succensæ atque ferventis.
12 gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból;	12 Halitus ejus prunas ardere facit, et flamma de ore ejus egreditur.
13 lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából.	13 In collo ejus morabitur fortitudo, et faciem ejus præcedit egestas.
14 Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.	14 Membra carnium ejus cohærentia sibi : mittet contra eum fulmina, et ad locum alium non ferentur.
15 Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.	15 Cor ejus indurabitur tamquam lapis, et stringetur quasi malleatoris incus.
16 A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő.	16 Cum sublatus fuerit, timebunt angeli, et territi purgabuntur.
17 Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben.	17 Cum apprehenderit eum gladius, subsistere non poterit, neque hasta, neque thorax :
18 Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról;	18 reputabit enim quasi paleas ferrum, et quasi lignum putridum æs.
19 olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát,	19 Non fugabit eum vir sagittarius : in stipulam versi sunt ei lapides fundæ.
20 nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei,	20 Quasi stipulam æstimabit malleum, et deridebit vibrantem hastam.
21 szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését.	21 Sub ipso erunt radii solis, et sternet sibi aurum quasi lutum.
22 Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.	22 Fervescere faciet quasi ollam profundum mare, et ponet quasi cum unguenta bulliunt.
23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.	23 Post eum lucebit semita : æstimabit abyssum quasi senescentem.
24 Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt.	24 Non est super terram potestas quæ comparetur ei, qui factus est ut nullum timeret.
25 Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.	25 Omne sublime videt : ipse est rex super universos filios superbiæ.
26 Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött.«