Jób könyve 41

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik!	1 Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik!
2 Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt?	2 Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt?
3 Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém!	3 Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém!
4 Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről!	4 Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről!
5 Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe?	5 Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe?
6 Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik!	6 Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik!
7 Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;	7 Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;
8 az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük;	8 az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük;
9 az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak.	9 az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak.
10 Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái.	10 Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái.
11 Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya;	11 Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya;
12 gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból;	12 gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból;
13 lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából.	13 lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából.
14 Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.	14 Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.
15 Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.	15 Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.
16 A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő.	16 A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő.
17 Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben.	17 Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben.
18 Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról;	18 Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról;
19 olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát,	19 olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát,
20 nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei,	20 nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei,
21 szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését.	21 szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését.
22 Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.	22 Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.
23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.	23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.
24 Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt.	24 Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt.
25 Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.	25 Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.
26 Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött.«	26 Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött.«