Jób könyve 41

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik!	1 Non come crudele susciterò lui; chi adunque puote resistere al mio volto?
2 Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt?	2 E chi mi diede innanzi nulla, ch' io glie lo renda? Tutte le cose che sono sotto lo cielo, sono mie.
3 Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém!	3 Non perdoneroe a lui colle potenti parole e composte a pregare.
4 Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről!	4 Chi rivelerae la faccia del suo vestire? e chi entrerà nel mezzo della sua bocca?
5 Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe?	5 Le porte del suo volto chi aprirà? Intorno delli suoi denti è la paura.
6 Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik!	6 Lo suo corpo, quasi scuta fondute, è congiunto colle prementi scaglie.
7 Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;	7 L'una all' una si congiugne, acciò che niuno spiraglio vada per quelle.
8 az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük;	8 L'una all' altra s' accosteranno, e tenenti sè non si partiranno.
9 az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak.	9 Lo sternutamento suo splendore è di fuoco, e gli occhii suoi come palpebre dell' aurora.
10 Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái.	10 Della sua bocca procederanno le lampade, sì come le tede accese di fuoco.
11 Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya;	11 Uscirae delle nari sue fumo, sì come di pentole accese e bollenti.
12 gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból;	12 L'alito suo fa ardere li pruni, e la fiamma uscì della sua bocca.
13 lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából.	13 Nello suo collo starae la fortezza, e la povertà va innanzi alla sua faccia.
14 Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.	14 Le membra delle sue carni accostantisi a lui; manda contro a lui le saette, e ad altro luogo non sono portate.
15 Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.	15 E lo suo cuore s' indurerae come pietra; strignerassi come massa di ferro malleata.
16 A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő.	16 Quando sarae tolto, temeranno gli angeli, e spaventati si purgheranno.
17 Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben.	17 Quando piglierae lui lo coltello, sostenere non potrae nè l'asta nè la corazza.
18 Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról;	18 Riputerae come paglia lo ferro, e sì come legno puzzolente lo rame.
19 olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát,	19 E non scaccerà lui l'uomo sagittario; e tornate sono a lui in istipula le pietre della fionda.
20 nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei,	20 Quasi stipula stimerà lo maglio, e dileggerà lo movente l'asta.
21 szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését.	21 Sotto lui saranno li radii del sole, e sottometterà a lui l'oro come il fango.
22 Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.	22 E bollire farae, come pentola, lo profondo mare; porrà come quando li unguenti bollono.
23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.	23 Dopo lui lucerae la via, e stimerae l'abisso quasi come invecchiante.
24 Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt.	24 Non v'è sopra la terra signoria, che s' assomigli a lui, il quale è fatto che niuno temesse.
25 Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.	25 Ogni cosa alta vede, ed elli è re sopra tutti i figliuoli della superbia.
26 Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött.«