Jób könyve 41

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik!	1 - Non c'è audace che voglia eccitarlo, perchè chi può resistere alla presenza sua?
2 Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt?	2 Chi ha dato a me prima, onde io a lui restituisca? tutte le cose che stanno sotto al cielo, son mie!
3 Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém!	3 Non voglio tacere circa le sue membra, e circa la forza e bellezza di sua armatura.
4 Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről!	4 Chi ha scoperto il disopra del suo manto, e in mezzo alla sua bocca chi è penetrato?
5 Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe?	5 Le porte del suo muso chi mai le ha aperte? attorno alle sue zanne dimora il terrore.
6 Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik!	6 Il suo corpo è come di scudi fusi insieme, composto di squame che combaciano:
7 Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;	7 l'una con l'altra è congiunta, neppure un soffio passa tra loro;
8 az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük;	8 l'una all'altra aderisce, e si tengono in guisa da non separarsi.
9 az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak.	9 Il suo starnuto è uno splendor di fuoco, e gli occhi suoi come le ciglia dell'aurora;
10 Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái.	10 dalla sua bocca escono faci, come fiaccole di vivo fuoco;
11 Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya;	11 dalle sue froge vien fuori fumo, come da caldaio acceso e bollente:
12 gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból;	12 il suo soffio accende tizzoni, ed una vampa dalla sua bocca esce.
13 lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából.	13 Nel suo collo risiede la forza, dinanzi a lui precede la squallidezza.
14 Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.	14 Le membra delle sue carni sono compatte: lanciandosi contro esso fulmini, non si volgono altrove.
15 Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.	15 Il suo cuore è duro come pietra, e saldo come l'incudine del fucinatore.
16 A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő.	16 Quand'esso si rizza ne temono gli angeli, e sbigottiti si discolpano.
17 Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben.	17 La spada che lo assale non resiste, nè la lancia, nè la corazza.
18 Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról;	18 Reputa egli come paglia di ferro, come legno putrido il bronzo.
19 olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát,	19 Non lo mette in fuga l'arciere, in stoppa si cambiano per lui le pietre di fionda.
20 nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei,	20 Come stoppa egli reputa la mazza, della lancia imbrandita esso si burla.
21 szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését.	21 Sotto di lui vi sono raggi di sole, egli giace sull'orlo come fosse fango.
22 Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.	22 Fa bollire come caldaia il profondo mare, lo riduce come a un [vaso d']unguento che spuma;
23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.	23 dietro a lui risplende il sentiero, si crederebbe che l'abisso sia canuto.
24 Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt.	24 Non v'è sulla terra una forza somigliante a lui, che fu fatto per non temer nessuno;
25 Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.	25 ogni essere eccelso egli mira [con disprezzo], è re su tutti i figli di fierezza.»
26 Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött.«