Jób könyve 41

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik!	1 Ecce spes eius frustrabitur eum, et aspectu eius praecipitabitur.
2 Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt?	2 Nemo tam audax, ut suscitet eum. Quis enim resistere potest vultui eius?
3 Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém!	3 Quis eum aggressus est et salvus fuit? Sub omni caelo quisnam?
4 Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről!	4 Non tacebo super membra eius et eloquar robur et gratiam struis.
5 Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe?	5 Quis revelabit faciem indumenti eius, et duplicia mandibulae eius quis intrabit?
6 Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik!	6 Portas vultus eius quis aperiet? Per gyrum dentium eius formido.
7 Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;	7 Corpus illius quasi scuta fusilia, compactum sigillo siliceo:
8 az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük;	8 unum uni coniungitur, et ne spiraculum quidem incedit per ea;
9 az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak.	9 unum alteri adhaeret, et tenentes se nequaquam separantur.
10 Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái.	10 Sternutatio eius favillae ignis, et oculi eius ut palpebrae diluculi.
11 Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya;	11 De ore eius lampades procedunt, sicut scintillae ignis emittuntur.
12 gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból;	12 De naribus eius procedit fumus, sicut ollae succensae atque ferventis.
13 lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából.	13 Halitus eius prunas ardere facit, et flamma de ore eius egreditur.
14 Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.	14 In collo eius morabitur fortitudo, et faciem eius praecedit angor.
15 Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.	15 Palearia eius cohaerentia sibi compressa non moventur.
16 A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő.	16 Cor eius induratur tamquam lapis et duratur quasi mola inferior.
17 Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben.	17 Cum surrexerit, tremunt fortes et ab undis retrorsum convertuntur.
18 Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról;	18 Qui impegerit in eum, gladius eius non stabit nec hasta neque pilum neque thorax;
19 olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát,	19 reputat enim quasi paleas ferrum et quasi lignum putridum aes.
20 nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei,	20 Non fugat eum vir sagittarius, in stipulam versi sunt ei lapides fundae.
21 szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését.	21 Quasi stipulam aestimat fustem et deridet vibrantem acinacem.
22 Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.	22 Sub ipso acumina testae, et sternit tribula super lutum.
23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.	23 Fervescere facit quasi ollam profundum et mare ponit quasi vas unguentarium.
24 Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt.	24 Post se illuminat semitam, aestimatur abyssus quasi canescens.
25 Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.	25 Non est super terram potestas, quae comparetur ei, qui factus est, ut nullum timeret.
26 Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött.«	26 Omne sublime videt: ipse est rex super universos filios superbiae ”.