ΙΩΒ - Giobbe - Job 3

LXX	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 μετα τουτο ηνοιξεν ιωβ το στομα αυτου	1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját
2 και κατηρασατο την ημεραν αυτου λεγων	2 és mondta:
3 απολοιτο η ημερα εν η εγεννηθην και η νυξ εν η ειπαν ιδου αρσεν	3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’
4 η ημερα εκεινη ειη σκοτος και μη αναζητησαι αυτην ο κυριος ανωθεν μηδε ελθοι εις αυτην φεγγος	4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.
5 εκλαβοι δε αυτην σκοτος και σκια θανατου επελθοι επ' αυτην γνοφος	5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!
6 καταραθειη η ημερα και η νυξ εκεινη απενεγκαιτο αυτην σκοτος μη ειη εις ημερας ενιαυτου μηδε αριθμηθειη εις ημερας μηνων	6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!
7 αλλα η νυξ εκεινη ειη οδυνη και μη ελθοι επ' αυτην ευφροσυνη μηδε χαρμονη	7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;
8 αλλα καταρασαιτο αυτην ο καταρωμενος την ημεραν εκεινην ο μελλων το μεγα κητος χειρωσασθαι	8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!
9 σκοτωθειη τα αστρα της νυκτος εκεινης υπομειναι και εις φωτισμον μη ελθοι και μη ιδοι εωσφορον ανατελλοντα	9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,
10 οτι ου συνεκλεισεν πυλας γαστρος μητρος μου απηλλαξεν γαρ αν πονον απο οφθαλμων μου	10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!
11 δια τι γαρ εν κοιλια ουκ ετελευτησα εκ γαστρος δε εξηλθον και ουκ ευθυς απωλομην	11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?
12 ινα τι δε συνηντησαν μοι γονατα ινα τι δε μαστους εθηλασα	12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?
13 νυν αν κοιμηθεις ησυχασα υπνωσας δε ανεπαυσαμην	13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt
14 μετα βασιλεων βουλευτων γης οι ηγαυριωντο επι ξιφεσιν	14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,
15 η μετα αρχοντων ων πολυς ο χρυσος οι επλησαν τους οικους αυτων αργυριου	15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 η ωσπερ εκτρωμα εκπορευομενον εκ μητρας μητρος η ωσπερ νηπιοι οι ουκ ειδον φως	16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.
17 εκει ασεβεις εξεκαυσαν θυμον οργης εκει ανεπαυσαντο κατακοποι τω σωματι	17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;
18 ομοθυμαδον δε οι αιωνιοι ουκ ηκουσαν φωνην φορολογου	18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.
19 μικρος και μεγας εκει εστιν και θεραπων ου δεδοικως τον κυριον αυτου	19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.
20 ινα τι γαρ δεδοται τοις εν πικρια φως ζωη δε ταις εν οδυναις ψυχαις	20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?
21 οι ομειρονται του θανατου και ου τυγχανουσιν ανορυσσοντες ωσπερ θησαυρους	21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;
22 περιχαρεις δε εγενοντο εαν κατατυχωσιν	22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?
23 θανατος ανδρι αναπαυμα συνεκλεισεν γαρ ο θεος κατ' αυτου	23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?
24 προ γαρ των σιτων μου στεναγμος μοι ηκει δακρυω δε εγω συνεχομενος φοβω	24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;
25 φοβος γαρ ον εφροντισα ηλθεν μοι και ον εδεδοικειν συνηντησεν μοι	25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.
26 ουτε ειρηνευσα ουτε ησυχασα ουτε ανεπαυσαμην ηλθεν δε μοι οργη	26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«