Jób könyve 18

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 És felelt a súhi Bildád, és ezt mondta:	1 Rispose Baldad Suite, e disse;
2 »Mikor értek a szóbeszéd végére? Előbb térjetek észre, s úgy beszéljünk!	2 Insino a che fine getterai le parole? Intendi prima, e così favelliamo.
3 Miért tartsanak minket állatoknak, és miért legyünk tisztátalanok a szemetekben?	3 Perchè siamo noi riputati come bestie, e siamo imbruttati innanzi a te?
4 Te marcangolod magadat dühödben; kedvedért talán néptelenné váljék a föld, s a sziklák elmozduljanak helyükből?	4 Perchè perdi l'anima tua nel tuo furore? Or sarà per te abbandonata la terra, e saranno rapportate le rupi del suo luogo?
5 Nemde kialszik a gonosznak világossága, és nem fénylik tüzének lángja.	5 Or non sarae spenta la luce del malvagio, nè non risplenderà la fiamma del suo fuoco?
6 Sátrában a fény elsötétül, s elalszik a mécses felette.	6 La luce diventerae tenebre nel suo tabernacolo, e la lucerna che è sopra lui sarae spenta.
7 Erőteljes lépései elernyednek, és fondorlata földre teríti;	7 Saranno stretti li andamenti della sua virtude, e straboccherà lui lo suo consiglio.
8 hálóba akad lábával, verem fonadéka fölött járkál;	8 Certo elli mise nella rete li suoi piedi, e anda nelle sue macchie.
9 lábát csapda fogja és hurok szorítja;	9 Sarà tenuta la sua pianta collo legame, e arderae contro a lui la sete.
10 tőr van elrejtve számára a földön, és kelepce vár rá az ösvényen;	10 Nascoso è nella serra lo suo lacciuolo; gli artificii da ingannare sopra la via.
11 mindenfelől rémség ijeszti és fonja be lábát.	11 Da ogni parte spaventeranno lui le paure, e involgeranno li suoi piedi.
12 Erejét éhség fogyasztja, és bordáit koplalás emészti.	12 Sarae assottigliata colla fame (sua) la sua fortezza; e la povertà assalisca le sue coste.
13 Elsorvasztja bőre szépségét s elemészti tagjait a halál elsőszülöttje;	13 Divori la bellezza della sua cotica, e la primagenita morte consumi le sue braccia.
14 kiragadja őt sátrából, amelyben bizakodott, és elküldi az iszonyat királyához.	14 Sia tolta fuori la sua speranza del suo tabernacolo; e calchi sopra lui, quasi come re, la morte.
15 Olyan sátorban lakik, amely már nincs is, és ként szórnak lakóhelye fölé.	15 Àbitino nel tabernacolo suo li compagni di colui che non è; e spargasi nell'abitazione sua lo solfore.
16 Alul elszáradnak a gyökerei, felül pedig eltapossák termését.	16 Di sotto le radici sue si secchino, e sopra sia attrita la sua biada.
17 Elvész emléke a föld színéről, nem említik nevét az utcákon;	17 La memoria sua perisca della terra, e non sia guardato lo nome suo nelle piazze.
18 a világosságból a sötétségbe taszítják, és elüldözik a föld kerekségéről.	18 E cacci lui della luce nelle tenebre, e del mondo lo traporti.
19 Nem marad népe közt sem fia, sem sarja, és szállásán nincsenek hátrahagyottak.	19 Non sarà suo seme nè schiatta nel suo popolo, nè alcuna reliquia nelle sue regioni.
20 Ítélete napjától megrémülnek a nyugatiak, s iszonyat szállja meg a kelet lakóit.	20 Nello di suo si maraviglieranno li novissimi, e li primi lo timore (li) assalirae.
21 Így járnak a bűnösök hajlékai, s ilyen a lakóhelye annak, aki Istennel nem törődik.«	21 Queste cose sono adunque li tabernacoli dello malvagio; questo è lo luogo di colui che non conosce Iddio.