Jób könyve 18

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 És felelt a súhi Bildád, és ezt mondta:	1 Bildad de Súaj tomó la palabra y dijo:
2 »Mikor értek a szóbeszéd végére? Előbb térjetek észre, s úgy beszéljünk!	2 ¿Cuándo pondréis freno a las palabras? Reflexionad, y después hablaremos.
3 Miért tartsanak minket állatoknak, és miért legyünk tisztátalanok a szemetekben?	3 ¿Por qué hemos de ser tenidos como bestias, y a vuestros ojos somos impuros?
4 Te marcangolod magadat dühödben; kedvedért talán néptelenné váljék a föld, s a sziklák elmozduljanak helyükből?	4 Oh tú, que te desgarras en tu cólera, ¿la tierra acaso quedará por ti desierta, se moverá la roca de su sitio?
5 Nemde kialszik a gonosznak világossága, és nem fénylik tüzének lángja.	5 Sí, la luz del malvado ha de apagarse, ya no brillará su ardiente llama.
6 Sátrában a fény elsötétül, s elalszik a mécses felette.	6 La luz en su tienda se oscurece, de encima de él se apaga la candela.
7 Erőteljes lépései elernyednek, és fondorlata földre teríti;	7 Se acortan sus pasos vigorosos, le pierde su propio consejo.
8 hálóba akad lábával, verem fonadéka fölött járkál;	8 Porque sus pies le meten en la red, entre mallas camina.
9 lábát csapda fogja és hurok szorítja;	9 Por el talón le apresa un lazo, el cepo se cierra sobre él.
10 tőr van elrejtve számára a földön, és kelepce vár rá az ösvényen;	10 Oculto en la tierra hay un nudo para él, una trampa le espera en el sendero.
11 mindenfelől rémség ijeszti és fonja be lábát.	11 Por todas partes le estremecen terrores, y le persiguen paso a paso.
12 Erejét éhség fogyasztja, és bordáit koplalás emészti.	12 El hambre es su cortejo, la desgracia se adhiere a su costado.
13 Elsorvasztja bőre szépségét s elemészti tagjait a halál elsőszülöttje;	13 Devora el mal su piel, el Primogénito de la Muerte roe sus miembros.
14 kiragadja őt sátrából, amelyben bizakodott, és elküldi az iszonyat királyához.	14 Se le arranca del seguro de su tienda, se le lleva donde el Rey de los terrores.
15 Olyan sátorban lakik, amely már nincs is, és ként szórnak lakóhelye fölé.	15 Se ocupa su tienda, ya no suya, se esparce azufre en su morada.
16 Alul elszáradnak a gyökerei, felül pedig eltapossák termését.	16 Por abajo se secan sus raíces, por arriba se amustia su ramaje.
17 Elvész emléke a föld színéről, nem említik nevét az utcákon;	17 Su recuerdo desaparece de la tierra, no le queda nombre en la comarca.
18 a világosságból a sötétségbe taszítják, és elüldözik a föld kerekségéről.	18 Se le arroja de la luz a las tinieblas, del orbe se le expulsa.
19 Nem marad népe közt sem fia, sem sarja, és szállásán nincsenek hátrahagyottak.	19 Ni prole ni posteridad tiene en su pueblo, ningún superviviente en sus moradas.
20 Ítélete napjától megrémülnek a nyugatiak, s iszonyat szállja meg a kelet lakóit.	20 De su fin se estremece el Occidente, y el Oriente queda preso de terror.
21 Így járnak a bűnösök hajlékai, s ilyen a lakóhelye annak, aki Istennel nem törődik.«	21 Tan sólo esto son las moradas del impío, tal el lugar del que a Dios desconoce.