Job 16

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Then Job answered, and said:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 I have often heard such things as these: you are all troublesome comforters.	2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!
3 Shall windy words have no end? or is it any trouble to thee to speak?	3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?
4 I also could speak like you: and would God your soul were for my soul.	4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!
5 I would comfort you also with words, and would wag my head over you.	5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.
6 I would strengthen you with my mouth, and would move my lips, as sparing you.	6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.
7 But what shall I do? If I speak, my pain will not rest: and if I hold my peace, it will not depart from me.	7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.
8 But now my sorrow hath oppressed me, and all my limbs are brought to nothing.	8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;
9 My wrinkles bear witness against me, and a false speaker riseth up against my face, contradicting me.	9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;
10 He hath gathered together his fury against me, and threatening me he hath gnashed with his teeth upon me: my enemy hath beheld me with terrible eyes.	10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.
11 They have opened their mouths upon me, and reproaching me they have struck me on the cheek, they are filled with my pains.	11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.
12 God hath shut me up with the unjust man, and hath delivered me into the hands of the wicked.	12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.
13 I that was formerly so wealthy, am all on a sudden broken to pieces: he hath taken me by my neck, he hath broken me, and hath set me up to be his mark.	13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.
14 He hath compassed me round about with his lances, he hath wounded my loins, he hath not spared, and hath poured out my bowels on the earth.	14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.
15 He hath torn me with wound upon wound, he hath rushed in upon me like a giant.	15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.
16 I have sowed sackcloth upon my skin, and have covered my flesh with ashes.	16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.
17 My face is swollen with weeping, and my eyelids are dim.	17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.
18 These things have I suffered without the iniquity of my hand, when I offered pure prayers to God.	18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.
19 O earth, cover not thou my blood, neither let my cry find a hiding place in thee.	19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!
20 For behold my witness is in heaven, and he that knoweth my conscience is on high.	20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.
21 My friends are full of words: my eye poureth out tears to God.	21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!
22 And O that a man might so be judged with God, as the son of man is judged with his companion!	22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.
23 For behold short years pass away and I am walking in a path by which l shall not return.