| 1 ܘܛܝܒ ܡܪܝܐ ܢܘܢܐ ܪܒܐ ܘܒܠܥܗ ܠܝܘܢܢ ܘܗܘܐ ܝܘܢܢ ܒܡ̈ܥܘܗܝ ܕܢܘܢܐ ܬܠܬܐ ܐܝ̈ܡܡܝܢ ܘܬܠܬܐ ܠܝ̈ܠܘܢ | 1 Erre az Úr egy nagy halat rendelt oda, hogy elnyelje Jónást; és Jónás a hal gyomrában volt három nap és három éjjel. |
| 2 ܘܨܠܝ ܝܘܢܢ ܩܕܡ ܡܪܝܐ ܐܠܗܗ ܡܢ ܡ̈ܥܘܗܝ ܕܢܘܢܐ | 2 Imádkozott ekkor Jónás az Úrhoz, Istenéhez a hal gyomrából, |
| 3 ܘܐܡܪ ܩܪܝܬ ܠܡܪܝܐ ܒܥܩܬܝ ܘܥܢܢܝ ܡܢ ܟܪܣܗ̇ ܕܫܝܘܠ ܓܥܝܬ ܘܫܡܥܬ ܒܩܠܝ | 3 s így szólt: »Szorongatásomból az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem; az alvilág gyomrából kiáltottam, és Te meghallgattad szavamat. |
| 4 ܘܐܪܡܝܬܢܝ ܒܥܘܡܩܐ ܒܠܒܗ ܕܝܡܐ ܘܢܗܪܐ ܚܕܪܢܝ ܟܠܗܘܢ ܡܚ̈ܫܘܠܝܟ ܘ̈ܓܠܠܝܟ ܥܠܝ ܥܒܪܘ | 4 Belevetettél a mélységbe, a tenger közepébe, és az ár körülvett engem. Valamennyi örvényed és hullámod összecsapott felettem. |
| 5 ܐܢܐ ܕܝܢ ܐܡܪܬ ܕܐܬܪܚܩܬ ܡܢ ܩܕܡ ܥܝ̈ܢܝܟ ܡܟܝܠ ܡܘܣܦ ܐܢܐ ܠܡܚܙܐ ܗܝܟܠܟ ܩܕܝܫܐ | 5 Azt mondtam: ‘Elvetettél szemed elől! Bárcsak látnám ismét szent templomodat!’ |
| 6 ܚܕܪܘܢܝ ܡ̈ܝܐ ܥܕܡܐ ܠܢܦܫܐ ܘܬܗܘܡܐ ܟܪܟܢܝ ܘܒܐܫܬܗ ܕܝܡܐ ܐܬܚܒܫ ܪܝܫܝ | 6 Körülvettek engem a vizek egészen a torkomig, bekerített engem a mélység. Fejemet elborította a hínár, |
| 7 ܘܠܐܫܬܗܘܢ ܕܛܘܪ̈ܐ ܢܚܬܬ ܘܐܪܥܐ ܐܚܕܬ ܣܘܟܪ̈ܝܗ̇ ܒܐ̈ܦܝ ܠܥܠܡ ܘܐܣܩܬ ܚܝ̈ܝ ܡܢ ܚܒܠܐ ܡܪܝܐ ܐܠܗܝ | 7 lesüllyedtem a hegyek alapjáig. Örökre összecsukódtak felettem a föld zárai, de te kihúztad a gödörből életemet, Uram, én Istenem! |
| 8 ܟܕ ܐܬܛܪܦܬ ܢܦܫܝ ܠܡܪܝܐ ܐܬܕܟܪܬ ܘܥܠܬ ܩܕܡܝܟ ܨܠܘܬܝ ܠܗܝܟܠܟ ܩܕܝܫܐ | 8 Mikor gyötrődött bennem a lélek, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. |
| 9 ܟܘܠ ܕܢܛܪܝܢ ܕܚ̈ܠܬܐ ܣܪ̈ܝܩܬܐ ܡܪܚܡܢܘܬܟ ܫܒܩܝܢ | 9 Akik a hiábavaló semmiségekhez, bálványokhoz ragaszkodnak, elveszítik boldogságukat. |
| 10 ܐܢܐ ܕܝܢ ܒܩܠܐ ܕܬܘܕܝܬܐ ܐܕܒܚ ܠܟ ܘܡܕܡ ܕܢܕܪܬ ܐܫܠܡ ܦܘܪܥܢܐ ܠܡܪܝܐ | 10 Én azonban hangos hálaadással áldozom majd neked, és megadom, amit fogadtam; az Úrtól jön a szabadulás.« |
| 11 ܘܦܩܕ ܡܪܝܐ ܠܢܘܢܐ ܘܦܠܛܗ ܠܝܘܢܢ ܠܝܒܫܐ | 11 Ekkor az Úr parancsára a hal kihányta Jónást a szárazra. |
