Livro de Jó 16

SAGRADA BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Jó respondeu então nestes termos:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 Já ouvi muitas vezes discursos semelhantes, sois todos uns consoladores importunos.	2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!
3 Quando terão fim essas palavras atiradas ao ar? Que é que te excitava a falar?	3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?
4 Eu também podia falar como vós, se estivésseis em meu lugar. Arranjaria discursos a vosso respeito, e sacudiria a cabeça acerca de vós;	4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!
5 eu vos encorajaria verbalmente, e moveria os meus lábios sem nenhuma avareza.	5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.
6 Se falo, nem por isso se aplaca a minha dor; se calo, estará ela consolada?	6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.
7 Mas Deus me extenuou; estou aniquilado; toda a sua tropa me pegou.	7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.
8 Minha magreza tornou-se testemunho contra mim, ela depõe contra mim.	8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;
9 Sua cólera me fere e me persegue, ele range os dentes contra mim. Meus inimigos dardejam os olhos sobre mim.	9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;
10 Abrem a boca para me devorar; batem-me na face para me ultrajar, rebelam-se todos contra mim.	10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.
11 Deus me entrega aos perversos, joga-me nas mãos dos malvados.	11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.
12 Eu estava em paz, ele ma tirou, segurou-me pela nuca e me pôs em pedaços. Tomou-me como alvo.	12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.
13 Suas setas voam em volta de mim. Ele rasga meus rins sem piedade, espalha meu fel por terra.	13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.
14 Abre em mim brecha sobre brecha, ataca-me como um guerreiro.	14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.
15 Cosi um saco sobre minha pele, rolei minha fronte no pó.	15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.
16 Meu rosto está vermelho de lágrimas, a sombra da morte estende-se sobre minhas pálpebras.	16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.
17 Entretanto, não há violência em minhas mãos e minha oração é pura.	17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.
18 Ó terra, não cubras o meu sangue, e que seu grito não seja sufocado pela tumba.	18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.
19 Tenho desde já uma testemunha no céu, um defensor na alturas.	19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!
20 Minha oração subiu até Deus, meus olhos choram diante dele.	20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.
21 Que ele mesmo julgue entre o homem e Deus, entre o homem e seu semelhante!	21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!
22 Pois meus anos contados se esgotam, entro numa vereda por onde não passarei de novo.	22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.