Giobbe 30

LA SACRA BIBBIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ora invece si fanno beffe di me i più giovani di me in età, i cui padri avrei rifiutato di lasciare tra i cani del mio gregge.	1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!
2 Del resto, a che cosa mi sarebbe servita la forza delle loro mani? In esse è spento ogni vigore.	2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,
3 Disfatti per la miseria e la fame, andavano brucando l'arido deserto, lugubre e vasta solitudine;	3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,
4 raccoglievano l'erba salsa accanto ai cespugli, alimentandosi delle radici di ginestra.	4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,
5 Cacciati via dal consorzio umano, si urlava dietro a loro, come a ladri.	5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.
6 Abitavano nei dirupi delle valli, nelle caverne del suolo e nelle rocce.	6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;
7 Gridavano fra gli arbusti, accalcandosi sotto i roveti.	7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;
8 Razza di stolti e gente senza nome, cacciati dal paese.	8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.
9 Ora sono diventato io la loro canzone, sono il tema delle loro burle.	9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.
10 Mi aborriscono, si distanziano da me; non hanno risparmiato gli sputi al mio volto.	10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,
11 Dio ha sciolto la corda del mio arco e mi ha umiliato, rompendo ogni freno davanti a me.	11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.
12 Alla mia destra insorge la canaglia, smuovono i miei passi e preparano il cammino al mio sterminio.	12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,
13 Demoliscono il mio sentiero, cospirando per la mia disfatta, senza che nessuno si opponga loro.	13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.
14 Irrompono per una vasta breccia, strisciano in mezzo alle macerie.	14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.
15 Mi piombano addosso gli spaventi, si dissipa come il vento la mia dignità, si dilegua come nube la mia felicità.	15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.
16 Ora io mi struggo nell'intimo; mi opprimono giorni di tristezza.	16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.
17 Di notte mi si slogano le ossa e i dolori che mi rodono non hanno tregua.	17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.
18 A gran forza mi afferra per la veste, mi stringe il collo della tunica.	18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.
19 Mi getta nel fango e mi confondo con la polvere e la cenere.	19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.
20 Io grido a te e tu non rispondi; mi presento e tu non badi a me.	20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.
21 Ti sei fatto crudele con me e mi perseguiti con tutta la forza del tuo braccio.	21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.
22 Mi sollevi e mi poni a cavallo del vento, mi fai travolgere dalla bufera.	22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.
23 So bene che mi conduci alla morte, dove convengono tutti i viventi.	23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.
24 Pertanto io non portavo la mano contro il povero, se nella sua sventura gridava verso di me.	24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!
25 Non ho io forse pianto con l'oppresso, non ho avuto compassione del povero?	25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.
26 Mi aspettavo la felicità e venne la sventura; aspettavo la luce e venne il buio.	26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.
27 Le mie viscere ribollono senza posa, e giorni di affanno mi sono venuti incontro.	27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.
28 Cammino triste, senza conforto, mi alzo nell'assemblea per invocare aiuto.	28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.
29 Sono diventato fratello degli sciacalli e compagno degli struzzi.	29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.
30 La mia pelle annerita mi si stacca e le mie ossa bruciano per la febbre.	30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.
31 La mia cetra serve per lamenti e il mio flauto per la voce di chi piange.	31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!