Ad Corinthios I 15

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Notum autem vobis facio, fratres, Evangelium, quod prædicavi vobis, quod et accepistis, in quo et statis,	1 Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, és amelyben álltok.
2 per quod et salvamini : qua ratione prædicaverim vobis, si tenetis, nisi frustra credidistis.	2 Általa üdvözülni is fogtok, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek, különben hiába lettetek volna hívőkké.
3 Tradidi enim vobis in primis quod et accepi : quoniam Christus mortuus est pro peccatis nostris secundum Scripturas :	3 Mert mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam: hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint,
4 et quia sepultus est, et quia resurrexit tertia die secundum Scripturas :	4 eltemették, és harmadnapon feltámadt, az Írások szerint.
5 et quia visus est Cephæ, et post hoc undecim :	5 Megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek.
6 deinde visus est plus quam quingentis fratribus simul : ex quibus multi manent usque adhuc, quidam autem dormierunt :	6 Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még élnek, egyesek pedig elszenderültek.
7 deinde visus est Jacobo, deinde Apostolis omnibus :	7 Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak.
8 novissime autem omnium tamquam abortivo, visus est et mihi.	8 Mindnyájuk után pedig mint koraszülöttnek, megjelent nekem is.
9 Ego enim sum minimus Apostolorum, qui non sum dignus vocari Apostolus, quoniam persecutus sum ecclesiam Dei.	9 Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten egyházát.
10 Gratia autem Dei sum id quod sum, et gratia ejus in me vacua non fuit, sed abundantius illis omnibus laboravi : non ego autem, sed gratia Dei mecum :	10 De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, és nekem juttatott kegyelme nem volt hiábavaló. Sőt, valamennyiüknél többet munkálkodtam, bár nem én, hanem Isten kegyelme velem együtt.
11 sive enim ego, sive illi : sic prædicamus, et sic credidistis.	11 Tehát akár én, akár ők, így hirdetjük, és ti így lettetek hívőkké.
12 Si autem Christus prædicatur quod resurrexit a mortuis, quomodo quidam dicunt in vobis, quoniam resurrectio mortuorum non est ?	12 Ha tehát Krisztusról az hirdetjük, hogy a halottak közül feltámadt, hogyan mondják egyesek közületek, hogy nincs halottak feltámadása?
13 Si autem resurrectio mortuorum non est : neque Christus resurrexit.	13 Mert ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel!
14 Si autem Christus non resurrexit, inanis est ergo prædicatio nostra, inanis est et fides vestra :	14 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek is.
15 invenimur autem et falsi testes Dei : quoniam testimonium diximus adversus Deum quod suscitaverit Christum, quem non suscitavit, si mortui non resurgunt.	15 Sőt, Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert tanúságot tettünk Isten ellen, hogy feltámasztotta Krisztust, pedig nem is támasztotta fel, ha a halottak valóban nem támadnak fel.
16 Nam si mortui non resurgunt, neque Christus resurrexit.	16 Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel.
17 Quod si Christus non resurrexit, vana est fides vestra : adhuc enim estis in peccatis vestris.	17 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, és még mindig bűneitekben vagytok.
18 Ergo et qui dormierunt in Christo, perierunt.	18 Sőt, akkor azok is, akik Krisztusban elszenderültek, elvesztek.
19 Si in hac vita tantum in Christo sperantes sumus, miserabiliores sumus omnibus hominibus.	19 Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, nyomorultabbak vagyunk minden más embernél.
20 Nunc autem Christus resurrexit a mortuis primitiæ dormientium,	20 Krisztus azonban feltámadt a halottak közül, mint az elszenderültek zsengéje.
21 quoniam quidem per hominem mors, et per hominem resurrectio mortuorum.	21 Mert amint egy ember által lett a halál, úgy egy ember által lett a halottak feltámadása is.
22 Et sicut in Adam omnes moriuntur, ita et in Christo omnes vivificabuntur.	22 Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni.
23 Unusquisque autem in suo ordine, primitiæ Christus : deinde ii qui sunt Christi, qui in adventu ejus crediderunt.	23 Mindenki a maga rendje szerint: elsőként Krisztus; azután azok, akik Krisztuséi, az ő eljövetelekor.
24 Deinde finis : cum tradiderit regnum Deo et Patri, cum evacuaverit omnem principatum, et potestatem, et virtutem.	24 Azután jön a vég, amikor majd átadja az uralmat az Atyaistennek, miután megsemmisített minden fejedelemséget, minden hatalmasságot és erőt.
25 Oportet autem illum regnare donec ponat omnes inimicos sub pedibus ejus.	25 Mert addig kell neki uralkodnia, amíg ellenségeit mind a lába alá nem veti .
26 Novissima autem inimica destruetur mors : omnia enim subjecit pedibus ejus. Cum autem dicat :	26 Mint utolsó ellenséget, a halált semmisíti meg,
27 Omnia subjecta sunt ei, sine dubio præter eum qui subjecit ei omnia.	27 mert mindent lába alá vetett. Amikor azonban ezt mondja: »Minden alá van vetve« , kétségtelenül kivétel az, aki mindent alávetett neki.
28 Cum autem subjecta fuerint illi omnia : tunc et ipse Filius subjectus erit ei, qui subjecit sibi omnia, ut sit Deus omnia in omnibus.	28 Mikor pedig minden alá lesz vetve neki, akkor a Fiú maga is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.
29 Alioquin quid facient qui baptizantur pro mortuis, si omnino mortui non resurgunt ? ut quid et baptizantur pro illis ?	29 Hisz különben mit csinálnak azok, akik megkeresztelkednek a halottakért? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednének meg értük?
30 ut quid et nos periclitamur omni hora ?	30 Miért tesszük ki mi is magunkat veszélynek minden órában?
31 Quotidie morior per vestram gloriam, fratres, quam habeo in Christo Jesu Domino nostro.	31 Nap mint nap meghalok, olyan igaz ez, testvérek, mint a veletek való dicsekvésem Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
32 Si secundum hominem ad bestias pugnavi Ephesi, quid mihi prodest, si mortui non resurgunt ? Manducemus, et bibamus, cras enim moriemur.	32 Ha – emberileg szólva – vadállatokkal küzdöttem Efezusban, mit használ nekem? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor csak »együnk és igyunk, mert holnap meghalunk« .
33 Nolite seduci : corrumpunt mores bonos colloquia mala.	33 Ne engedjétek magatokat félrevezetni: »A gonosz társaság megrontja a jó erkölcsöt.«
34 Evigilate justi, et nolite peccare : ignorantiam enim Dei quidam habent, ad reverentiam vobis loquor.	34 Józanodjatok ki teljesen, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik Istent. Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat!
35 Sed dicet aliquis : Quomodo resurgunt mortui ? qualive corpore venient ?	35 Azt mondhatná azonban valaki: »Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek majd elő?«
36 Insipiens, tu quod seminas non vivificatur, nisi prius moriatur :	36 Balga! Amit vetsz, nem kel életre, ha előbb meg nem hal.
37 et quod seminas, non corpus, quod futurum est, seminas, sed nudum granum, ut puta tritici, aut alicujus ceterorum.	37 És amikor vetsz, nem a leendő növényt veted el, hanem a puszta magot, például a búzáét vagy másét.
38 Deus autem dat illi corpus sicut vult : ut unicuique seminum proprium corpus.	38 Isten pedig alakot ad annak, amint akarja, mégpedig minden egyes magnak saját alakot.
39 Non omnis caro, eadem caro : sed alia quidem hominum, alia vero pecorum, alia volucrum, alia autem piscium.	39 Nem minden test ugyanaz a test, hanem más az embereké, és más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké.
40 Et corpora cælestia, et corpora terrestria : sed alia quidem cælestium gloria, alia autem terrestrium.	40 És vannak égi testek és földi testek, de más az égiek fényessége, és más a földieké.
41 Alia claritas solis, alia claritas lunæ, et alia claritas stellarum. Stella enim a stella differt in claritate :	41 Más a fényessége a napnak, más a fényessége a holdnak, és más a fényessége a csillagoknak. Mindegyik csillag különbözik fényességben a másik csillagtól.
42 sic et resurrectio mortuorum. Seminatur in corruptione, surget in incorruptione.	42 Így van a halottak feltámadása is: romlandó testet vetnek el, és romolhatatlan test támad fel;
43 Seminatur in ignobilitate, surget in gloria : seminatur in infirmitate, surget in virtute :	43 szégyenben vetik el, és dicsőségben támad fel; gyöngeségben vetik el, s erőben támad fel;
44 seminatur corpus animale, surget corpus spiritale. Si est corpus animale, est et spiritale, sicut scriptum est :	44 érzéki testet vetnek el, és lelki test támad fel. Ha van érzéki test, van lelki test is.
45 Factus est primus homo Adam in animam viventem, novissimus Adam in spiritum vivificantem.	45 Ezt mondja az Írás is: »Ádám, az első ember élő lénnyé lett« , az utolsó Ádám pedig éltető Lélekké.
46 Sed non prius quod spiritale est, sed quod animale : deinde quod spiritale.	46 De nem a lelki az első, hanem az érzéki, csak azután a lelki.
47 Primus homo de terra, terrenus : secundus homo de cælo, cælestis.	47 Az első ember a földből való, földi , a második ember a mennyből való.
48 Qualis terrenus, tales et terreni : et qualis cælestis, tales et cælestes.	48 Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is.
49 Igitur, sicut portavimus imaginem terreni, portemus et imaginem cælestis.	49 És amint hordtuk a földi ember képét, úgy hordani fogjuk a mennyeinek képét is.
50 Hoc autem dico, fratres : quia caro et sanguis regnum Dei possidere non possunt : neque corruptio incorruptelam possidebit.	50 Mondom pedig, testvérek, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem fogja örökölni a romolhatatlanságot.
51 Ecce mysterium vobis dico : omnes quidem resurgemus, sed non omnes immutabimur.	51 Íme, titkot mondok nektek: Nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni:
52 In momento, in ictu oculi, in novissima tuba : canet enim tuba, et mortui resurgent incorrupti : et nos immutabimur.	52 hirtelen, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra, mert megszólal a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlan állapotban, mi pedig elváltozunk.
53 Oportet enim corruptibile hoc induere incorruptionem : et mortale hoc induere immortalitatem.	53 Mert ennek a romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és ennek a halandó testnek halhatatlanságba kell öltöznie.
54 Cum autem mortale hoc induerit immortalitatem, tunc fiet sermo, qui scriptus est : Absorpta est mors in victoria.	54 Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba, akkor beteljesedik az ige, amely írva van: »Elnyelte a halált a diadal.
55 Ubi est mors victoria tua ? ubi est mors stimulus tuus ?	55 Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?«
56 Stimulus autem mortis peccatum est : virtus vero peccati lex.	56 A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.
57 Deo autem gratias, qui dedit nobis victoriam per Dominum nostrum Jesum Christum.	57 De hála Istennek, aki megadta nekünk a győzelmet a mi Urunk Jézus Krisztus által.
58 Itaque fratres mei dilecti, stabiles estote, et immobiles : abundantes in opere Domini semper, scientes quod labor vester non est inanis in Domino.	58 Tehát, szeretett testvéreim, legyetek állhatatosak, rendíthetetlenek, tegyetek mindig többet az Úrért, hiszen tudjátok, hogy munkátok nem hiábavaló az Úrban.