Matthæum 25

Torna indietro

Bibbia Vulgata Clementina	Káldi-Neovulgáta
¹ Tunc simile erit regnum cælorum decem virginibus : quæ accipientes lampades suas exierunt obviam sponso et sponsæ.	¹ Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé.
² Quinque autem ex eis erant fatuæ, et quinque prudentes :	² Öt közülük ostoba volt, öt pedig okos.
³ sed quinque fatuæ, acceptis lampadibus, non sumpserunt oleum secum :	³ Az ostobák ugyanis, amikor fölvették lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat.
⁴ prudentes vero acceperunt oleum in vasis suis cum lampadibus.	⁴ Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben.
⁵ Moram autem faciente sponso, dormitaverunt omnes et dormierunt.	⁵ Mivel a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak.
⁶ Media autem nocte clamor factus est : Ecce sponsus venit, exite obviam ei.	⁶ Éjfélkor aztán kiáltás támadt: ‘Itt a vőlegény, gyertek ki elébe!’
⁷ Tunc surrexerunt omnes virgines illæ, et ornaverunt lampades suas.	⁷ Ekkor a szüzek mindnyájan fölkeltek és rendbe hozták lámpásaikat.
⁸ Fatuæ autem sapientibus dixerunt : Date nobis de oleo vestro, quia lampades nostræ extinguuntur.	⁸ Az ostobák ekkor így szóltak az okosakhoz: ‘Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak.’
⁹ Responderunt prudentes, dicentes : Ne forte non sufficiat nobis, et vobis, ite potius ad vendentes, et emite vobis.	⁹ Az okosak ezt válaszolták: ‘Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.’
¹⁰ Dum autem irent emere, venit sponsus : et quæ paratæ erant, intraverunt cum eo ad nuptias, et clausa est janua.	¹⁰ Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták.
¹¹ Novissime vero veniunt et reliquæ virgines, dicentes : Domine, domine, aperi nobis.	¹¹ Később megjött a többi szűz is. Azt mondták: ‘Uram, uram! Nyiss ki nekünk!’
¹² At ille respondens, ait : Amen dico vobis, nescio vos.	¹² De ő így válaszolt: ‘Bizony, mondom nektek: nem ismerlek titeket.’
¹³ Vigilate itaque, quia nescitis diem, neque horam.	¹³ Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.
¹⁴ Sicut enim homo peregre proficiscens, vocavit servos suos, et tradidit illis bona sua.	¹⁴ Úgy lesz akkor, mint amikor egy ember arra készült, hogy külföldre menjen. Hívta a szolgáit és átadta nekik vagyonát.
¹⁵ Et uni dedit quinque talenta, alii autem duo, alii vero unum, unicuique secundum propriam virtutem : et profectus est statim.	¹⁵ Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint; és elment külföldre. Ekkor rögtön
¹⁶ Abiit autem qui quinque talenta acceperat, et operatus est in eis, et lucratus est alia quinque.	¹⁶ elment az, aki öt talentumot kapott, befektette azokat, és szerzett másik ötöt.
¹⁷ Similiter et qui duo acceperat, lucratus est alia duo.	¹⁷ Éppígy az is, aki kettőt kapott, szerzett másik kettőt.
¹⁸ Qui autem unum acceperat, abiens fodit in terram, et abscondit pecuniam domini sui.	¹⁸ Az viszont, aki egyet kapott, elment, a földbe ásva elrejtette ura pénzét.
¹⁹ Post multum vero temporis venit dominus servorum illorum, et posuit rationem cum eis.	¹⁹ Sok idő múltán megjött ezeknek a szolgáknak az ura és számadást tartott velük.
²⁰ Et accedens qui quinque talenta acceperat, obtulit alia quinque talenta, dicens : Domine, quinque talenta tradidisti mihi, ecce alia quinque superlucratus sum.	²⁰ Előállt ekkor az, aki öt talentumot kapott, hozott másik öt talentumot, és így szólt: ‘Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta.’
²¹ Ait illi dominus ejus : Euge serve bone, et fidelis : quia super pauca fuisti fidelis, super multa te constituam ; intra in gaudium domini tui.	²¹ Az ura azt mondta neki: ‘Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.’
²² Accessit autem et qui duo talenta acceperat, et ait : Domine, duo talenta tradidisti mihi, ecce alia duo lucratus sum.	²² Ezután jött az is, aki a két talentumot kapta és így szólt: ‘Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik két talentumot nyertem rajta.’
²³ Ait illi dominus ejus : Euge serve bone, et fidelis : quia super pauca fuisti fidelis, super multa te constituam ; intra in gaudium domini tui.	²³ Az ura azt mondta neki: ‘Jól van, derék és hű szolga, a kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.’
²⁴ Accedens autem et qui unum talentum acceperat, ait : Domine, scio quia homo durus es ; metis ubi non seminasti, et congregas ubi non sparsisti :	²⁴ Végül odajött az is, aki egy talentumot kapott, és azt mondta: ‘Uram, tudom rólad, hogy kemény ember vagy, aratsz, ahol nem vetettél, és begyűjtesz onnan is, ahová nem ültettél.
²⁵ et timens abii, et abscondi talentum tuum in terra : ecce habes quod tuum est.	²⁵ Mivel féltem tőled, elmentem és elrejtettem a talentumodat a földbe. Íme, itt van, ami a tied!’
²⁶ Respondens autem dominus ejus, dixit ei : Serve male, et piger, sciebas quia meto ubi non semino, et congrego ubi non sparsi :	²⁶ Az ura azt válaszolta neki: ‘Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem.
²⁷ oportuit ergo te committere pecuniam meam numulariis, et veniens ego recepissem utique quod meum est cum usura.	²⁷ Éppen ezért el kellett volna helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza a magamét.
²⁸ Tollite itaque ab eo talentum, et date ei qui habet decem talenta :	²⁸ Vegyétek hát el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!
²⁹ omni enim habenti dabitur, et abundabit : ei autem qui non habet, et quod videtur habere, auferetur ab eo.	²⁹ Mert mindannak, akinek van, még adnak és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.
³⁰ Et inutilem servum ejicite in tenebras exteriores : illic erit fletus, et stridor dentium.	³⁰ A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre! Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!’
³¹ Cum autem venerit Filius hominis in majestate sua, et omnes angeli cum eo, tunc sedebit super sedem majestatis suæ :	³¹ Amikor az Emberfia eljön dicsőségében, és vele együtt az angyalok mindnyájan , akkor leül majd dicsőséges trónjára.
³² et congregabuntur ante eum omnes gentes, et separabit eos ab invicem, sicut pastor segregat oves ab hædis :	³² Összegyűjtenek eléje minden nemzetet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
³³ et statuet oves quidem a dextris suis, hædos autem a sinistris.	³³ A juhokat a jobbjára állítja, a kecskéket pedig a baljára.
³⁴ Tunc dicet rex his qui a dextris ejus erunt : Venite benedicti Patris mei, possidete paratum vobis regnum a constitutione mundi :	³⁴ Akkor a király így szól a jobbja felől állóknak: ‘Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta.
³⁵ esurivi enim, et dedistis mihi manducare : sitivi, et dedistis mihi bibere : hospes eram, et collegistis me :	³⁵ Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem,
³⁶ nudus, et cooperuistis me : infirmus, et visitastis me : in carcere eram, et venistis ad me.	³⁶ mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.’
³⁷ Tunc respondebunt ei justi, dicentes : Domine, quando te vidimus esurientem, et pavimus te : sitientem, et dedimus tibi potum ?	³⁷ Akkor az igazak megkérdezik majd tőle: ‘Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked?
³⁸ quando autem te vidimus hospitem, et collegimus te : aut nudum, et cooperuimus te ?	³⁸ Mikor láttunk mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, és felöltöztettünk téged?
³⁹ aut quando te vidimus infirmum, aut in carcere, et venimus ad te ?	³⁹ Mikor láttunk betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged?’
⁴⁰ Et respondens rex, dicet illis : Amen dico vobis, quamdiu fecistis uni ex his fratribus meis minimis, mihi fecistis.	⁴⁰ A király így válaszol majd nekik: ‘Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.’
⁴¹ Tunc dicet et his qui a sinistris erunt : Discedite a me maledicti in ignem æternum, qui paratus est diabolo, et angelis ejus :	⁴¹ Ezután a balján levőknek ezt fogja mondani: ‘Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült.
⁴² esurivi enim, et non dedistis mihi manducare : sitivi, et non dedistis mihi potum :	⁴² Mert éheztem és nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok inni,
⁴³ hospes eram, et non collegistis me : nudus, et non cooperuistis me : infirmus, et in carcere, et non visitastis me.	⁴³ idegen voltam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és nem öltöztettetek föl, beteg voltam és fogságban, és nem látogattatok meg engem.’
⁴⁴ Tunc respondebunt ei et ipsi, dicentes : Domine, quando te vidimus esurientem, aut sitientem, aut hospitem, aut nudum, aut infirmum, aut in carcere, et non ministravimus tibi ?	⁴⁴ Erre azok is megkérdezik: ‘Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, mint idegent vagy mezítelenül, betegen vagy a fogságban, és nem szolgáltunk neked?’
⁴⁵ Tunc respondebit illis, dicens : Amen dico vobis : Quamdiu non fecistis uni de minoribus his, nec mihi fecistis.	⁴⁵ Akkor ő így felel majd nekik: ‘Bizony, mondom nektek: amikor nem tettétek meg ezt egynek e legkisebbek közül, nekem nem tettétek meg.’
⁴⁶ Et ibunt hi in supplicium æternum : justi autem in vitam æternam.	⁴⁶ És elmennek majd, ezek az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.«

Vetus Testamentum

Novum Testamentum

Cambia Bibbia

Confronta con un'altra Bibbia

Versetti esaminati