Matthæum 25

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Tunc simile erit regnum cælorum decem virginibus : quæ accipientes lampades suas exierunt obviam sponso et sponsæ.	1 Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé.
2 Quinque autem ex eis erant fatuæ, et quinque prudentes :	2 Öt közülük ostoba volt, öt pedig okos.
3 sed quinque fatuæ, acceptis lampadibus, non sumpserunt oleum secum :	3 Az ostobák ugyanis, amikor fölvették lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat.
4 prudentes vero acceperunt oleum in vasis suis cum lampadibus.	4 Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben.
5 Moram autem faciente sponso, dormitaverunt omnes et dormierunt.	5 Mivel a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak.
6 Media autem nocte clamor factus est : Ecce sponsus venit, exite obviam ei.	6 Éjfélkor aztán kiáltás támadt: ‘Itt a vőlegény, gyertek ki elébe!’
7 Tunc surrexerunt omnes virgines illæ, et ornaverunt lampades suas.	7 Ekkor a szüzek mindnyájan fölkeltek és rendbe hozták lámpásaikat.
8 Fatuæ autem sapientibus dixerunt : Date nobis de oleo vestro, quia lampades nostræ extinguuntur.	8 Az ostobák ekkor így szóltak az okosakhoz: ‘Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak.’
9 Responderunt prudentes, dicentes : Ne forte non sufficiat nobis, et vobis, ite potius ad vendentes, et emite vobis.	9 Az okosak ezt válaszolták: ‘Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.’
10 Dum autem irent emere, venit sponsus : et quæ paratæ erant, intraverunt cum eo ad nuptias, et clausa est janua.	10 Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták.
11 Novissime vero veniunt et reliquæ virgines, dicentes : Domine, domine, aperi nobis.	11 Később megjött a többi szűz is. Azt mondták: ‘Uram, uram! Nyiss ki nekünk!’
12 At ille respondens, ait : Amen dico vobis, nescio vos.	12 De ő így válaszolt: ‘Bizony, mondom nektek: nem ismerlek titeket.’
13 Vigilate itaque, quia nescitis diem, neque horam.	13 Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.
14 Sicut enim homo peregre proficiscens, vocavit servos suos, et tradidit illis bona sua.	14 Úgy lesz akkor, mint amikor egy ember arra készült, hogy külföldre menjen. Hívta a szolgáit és átadta nekik vagyonát.
15 Et uni dedit quinque talenta, alii autem duo, alii vero unum, unicuique secundum propriam virtutem : et profectus est statim.	15 Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint; és elment külföldre. Ekkor rögtön
16 Abiit autem qui quinque talenta acceperat, et operatus est in eis, et lucratus est alia quinque.	16 elment az, aki öt talentumot kapott, befektette azokat, és szerzett másik ötöt.
17 Similiter et qui duo acceperat, lucratus est alia duo.	17 Éppígy az is, aki kettőt kapott, szerzett másik kettőt.
18 Qui autem unum acceperat, abiens fodit in terram, et abscondit pecuniam domini sui.	18 Az viszont, aki egyet kapott, elment, a földbe ásva elrejtette ura pénzét.
19 Post multum vero temporis venit dominus servorum illorum, et posuit rationem cum eis.	19 Sok idő múltán megjött ezeknek a szolgáknak az ura és számadást tartott velük.
20 Et accedens qui quinque talenta acceperat, obtulit alia quinque talenta, dicens : Domine, quinque talenta tradidisti mihi, ecce alia quinque superlucratus sum.	20 Előállt ekkor az, aki öt talentumot kapott, hozott másik öt talentumot, és így szólt: ‘Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta.’
21 Ait illi dominus ejus : Euge serve bone, et fidelis : quia super pauca fuisti fidelis, super multa te constituam ; intra in gaudium domini tui.	21 Az ura azt mondta neki: ‘Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.’
22 Accessit autem et qui duo talenta acceperat, et ait : Domine, duo talenta tradidisti mihi, ecce alia duo lucratus sum.	22 Ezután jött az is, aki a két talentumot kapta és így szólt: ‘Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik két talentumot nyertem rajta.’
23 Ait illi dominus ejus : Euge serve bone, et fidelis : quia super pauca fuisti fidelis, super multa te constituam ; intra in gaudium domini tui.	23 Az ura azt mondta neki: ‘Jól van, derék és hű szolga, a kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.’
24 Accedens autem et qui unum talentum acceperat, ait : Domine, scio quia homo durus es ; metis ubi non seminasti, et congregas ubi non sparsisti :	24 Végül odajött az is, aki egy talentumot kapott, és azt mondta: ‘Uram, tudom rólad, hogy kemény ember vagy, aratsz, ahol nem vetettél, és begyűjtesz onnan is, ahová nem ültettél.
25 et timens abii, et abscondi talentum tuum in terra : ecce habes quod tuum est.	25 Mivel féltem tőled, elmentem és elrejtettem a talentumodat a földbe. Íme, itt van, ami a tied!’
26 Respondens autem dominus ejus, dixit ei : Serve male, et piger, sciebas quia meto ubi non semino, et congrego ubi non sparsi :	26 Az ura azt válaszolta neki: ‘Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem.
27 oportuit ergo te committere pecuniam meam numulariis, et veniens ego recepissem utique quod meum est cum usura.	27 Éppen ezért el kellett volna helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza a magamét.
28 Tollite itaque ab eo talentum, et date ei qui habet decem talenta :	28 Vegyétek hát el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!
29 omni enim habenti dabitur, et abundabit : ei autem qui non habet, et quod videtur habere, auferetur ab eo.	29 Mert mindannak, akinek van, még adnak és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.
30 Et inutilem servum ejicite in tenebras exteriores : illic erit fletus, et stridor dentium.	30 A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre! Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!’
31 Cum autem venerit Filius hominis in majestate sua, et omnes angeli cum eo, tunc sedebit super sedem majestatis suæ :	31 Amikor az Emberfia eljön dicsőségében, és vele együtt az angyalok mindnyájan , akkor leül majd dicsőséges trónjára.
32 et congregabuntur ante eum omnes gentes, et separabit eos ab invicem, sicut pastor segregat oves ab hædis :	32 Összegyűjtenek eléje minden nemzetet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
33 et statuet oves quidem a dextris suis, hædos autem a sinistris.	33 A juhokat a jobbjára állítja, a kecskéket pedig a baljára.
34 Tunc dicet rex his qui a dextris ejus erunt : Venite benedicti Patris mei, possidete paratum vobis regnum a constitutione mundi :	34 Akkor a király így szól a jobbja felől állóknak: ‘Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta.
35 esurivi enim, et dedistis mihi manducare : sitivi, et dedistis mihi bibere : hospes eram, et collegistis me :	35 Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem,
36 nudus, et cooperuistis me : infirmus, et visitastis me : in carcere eram, et venistis ad me.	36 mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.’
37 Tunc respondebunt ei justi, dicentes : Domine, quando te vidimus esurientem, et pavimus te : sitientem, et dedimus tibi potum ?	37 Akkor az igazak megkérdezik majd tőle: ‘Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked?
38 quando autem te vidimus hospitem, et collegimus te : aut nudum, et cooperuimus te ?	38 Mikor láttunk mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, és felöltöztettünk téged?
39 aut quando te vidimus infirmum, aut in carcere, et venimus ad te ?	39 Mikor láttunk betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged?’
40 Et respondens rex, dicet illis : Amen dico vobis, quamdiu fecistis uni ex his fratribus meis minimis, mihi fecistis.	40 A király így válaszol majd nekik: ‘Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.’
41 Tunc dicet et his qui a sinistris erunt : Discedite a me maledicti in ignem æternum, qui paratus est diabolo, et angelis ejus :	41 Ezután a balján levőknek ezt fogja mondani: ‘Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült.
42 esurivi enim, et non dedistis mihi manducare : sitivi, et non dedistis mihi potum :	42 Mert éheztem és nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok inni,
43 hospes eram, et non collegistis me : nudus, et non cooperuistis me : infirmus, et in carcere, et non visitastis me.	43 idegen voltam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és nem öltöztettetek föl, beteg voltam és fogságban, és nem látogattatok meg engem.’
44 Tunc respondebunt ei et ipsi, dicentes : Domine, quando te vidimus esurientem, aut sitientem, aut hospitem, aut nudum, aut infirmum, aut in carcere, et non ministravimus tibi ?	44 Erre azok is megkérdezik: ‘Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, mint idegent vagy mezítelenül, betegen vagy a fogságban, és nem szolgáltunk neked?’
45 Tunc respondebit illis, dicens : Amen dico vobis : Quamdiu non fecistis uni de minoribus his, nec mihi fecistis.	45 Akkor ő így felel majd nekik: ‘Bizony, mondom nektek: amikor nem tettétek meg ezt egynek e legkisebbek közül, nekem nem tettétek meg.’
46 Et ibunt hi in supplicium æternum : justi autem in vitam æternam.	46 És elmennek majd, ezek az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.«