Sapientia 2

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Dixerunt enim cogitantes apud se non recte : Exiguum et cum tædio est tempus vitæ nostræ, et non est refrigerium in fine hominis, et non est qui agnitus sit reversus ab inferis.	1 Tévesen vélekedve azt mondják egymásnak: »Rövid az életünk ideje és szomorú, nincsen orvosság az ember halála ellen, és nincs, akiről tudnák, hogy visszajött az alvilágból.
2 Quia ex nihilo nati sumus, et post hoc erimus tamquam non fuerimus. Quoniam fumus flatus est in naribus nostris, et sermo scintilla ad commovendum cor nostrum :	2 Mert semmiből lettünk és majd olyanok leszünk, mintha nem is lettünk volna, mert csak füst az éltető lehelet orrunkban, s a gondolat csak szikra szívünk lüktetésére:
3 qua extincta, cinis erit corpus nostrum, et spiritus diffundetur tamquam mollis aër ; et transibit vita nostra tamquam vestigium nubis, et sicut nebula dissolvetur quæ fugata est a radiis solis, et a calore illius aggravata.	3 ha ez elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek pedig elszáll, mint lenge szellő.
4 Et nomen nostrum oblivionem accipiet per tempus, et nemo memoriam habebit operum nostrorum.	4 Idő múltán elfelejtik nevünket is, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhő szertefoszlik, eloszlik mint a köd, melyet a nap sugara elűz, és a melege földre sújt.
5 Umbræ enim transitus est tempus nostrum, et non est reversio finis nostri : quoniam consignata est, et nemo revertitur.	5 Olyan az életünk, mint az árnyék vonulása, és végünkből nincs visszatérés, mert le van pecsételve az, és nem tér vissza senki sem.
6 Venite ergo, et fruamur bonis quæ sunt, et utamur creatura tamquam in juventute celeriter.	6 Rajta tehát! Éljünk a jelen javakkal, élvezzük a teremtést sietve, míg fiatalok vagyunk!
7 Vino pretioso et unguentis nos impleamus, et non prætereat nos flos temporis.	7 Töltekezzünk pompás borral és mirhával, ne menjünk el az évszak virágai mellett!
8 Coronemus nos rosis antequam marcescant ; nullum pratum sit quod non pertranseat luxuria nostra :	8 Koszorúzzuk magunkat rózsákkal, mielőtt elhervadnának, ne maradjon rét kicsapongásunktól érintetlen!
9 nemo nostrum exsors sit luxuriæ nostræ. Ubique relinquamus signa lætitiæ, quoniam hæc est pars nostra, et hæc est sors.	9 Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból, mindenütt rakjuk le vígságunk jeleit, mert ez a mi osztályrészünk, ez a mi sorsunk!
10 Opprimamus pauperem justum, et non parcamus viduæ, nec veterani revereamur canos multi temporis :	10 Nyomjuk el a szegény igazat, ne kíméljük az özvegyet, és ne tekintsünk a koros aggastyán ősz hajára!
11 sit autem fortitudo nostra lex justitiæ ; quod enim infirmum est, inutile invenitur.	11 Erőnk legyen az igazság mércéje, mert ami gyenge, az haszontalan!
12 Circumveniamus ergo justum, quoniam inutilis est nobis, et contrarius est operibus nostris, et improperat nobis peccata legis, et diffamat in nos peccata disciplinæ nostræ.	12 Leselkedjünk tehát az igazra, mert az utunkban áll, és ellenkezik tetteinkkel, törvényszegést vet a szemünkre, s megszól, hogy vétettünk a tisztesség ellen.
13 Promittit se scientiam Dei habere, et filium Dei se nominat.	13 Azzal kérkedik, hogy nála van az Isten ismerete, és Isten gyermekének mondja magát.
14 Factus est nobis in traductionem cogitationum nostrarum.	14 Nézeteinknek ő a vádlója,
15 Gravis est nobis etiam ad videndum, quoniam dissimilis est aliis vita illius, et immutatæ sunt viæ ejus.	15 még az is terhes nekünk, ha látjuk őt, mert élete másokétól különbözik, és ösvényei egészen különösek.
16 Tamquam nugaces æstimati sumus ab illo, et abstinet se a viis nostris tamquam ab immunditiis, et præfert novissima justorum, et gloriatur patrem se habere Deum.	16 Ő komolytalannak néz minket, tartózkodik útjainktól, mint a szennytől, s boldognak hirdeti az igazak végét, és azzal dicsekszik, hogy Isten az ő atyja.
17 Videamus ergo si sermones illius veri sint, et tentemus quæ ventura sunt illi, et sciemus quæ erunt novissima illius.	17 Lássuk tehát, igazak-e beszédei? Tegyük próbára, mi lesz majd vele, tudjuk meg, milyen lesz a vége!
18 Si enim est verus filius Dei, suscipiet illum, et liberabit eum de manibus contrariorum.	18 Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja, és kiragadja ellenségei kezéből.
19 Contumelia et tormento interrogemus eum, ut sciamus reverentiam ejus, et probemus patientiam illius.	19 Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással, hogy megismerjük szelídségét, és kipróbáljuk állhatatosságát!
20 Morte turpissima condemnemus eum ; erit enim ei respectus ex sermonibus illius.	20 Ítéljük őt gyalázatos halálra, mert – amint mondja – oltalomban részesül!«
21 Hæc cogitaverunt, et erraverunt : excæcavit enim illos malitia eorum.	21 Így gondolják ők, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket.
22 Et nescierunt sacramenta Dei : neque mercedem speraverunt justitiæ, nec judicaverunt honorem animarum sanctarum.	22 Nem ismerik Isten titkait, nem remélik a jóság bérét, és nem tekintik a szeplőtelen lelkek jutalmát.
23 Quoniam Deus creavit hominem inexterminabilem, et ad imaginem similitudinis suæ fecit illum.	23 Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta,
24 Invidia autem diaboli mors introivit in orbem terrarum :	24 a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak.
25 imitantur autem illum qui sunt ex parte illius.