Canticum Canticorum 7

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 (Sponsa)Quid videbis in Sulamite, nisi choros castrorum ? (Chorus)Quam pulchri sunt gressus tui in calceamentis, filia principis ! Juncturæ femorum tuorum sicut monilia quæ fabricata sunt manu artificis.	1 Perdülj, perdülj, Szulamit! Perdülj, perdülj! Hadd nézzünk! Mit akartok nézni Szulamiton? Csak nem a tábori körtáncot?
2 Umbilicus tuus crater tornatilis, numquam indigens poculis. Venter tuus sicut acervus tritici vallatus liliis.	2 Milyen kecsesek lépteid saruidban, fejedelmi leányzó! Csípőd hajlása, mint a nyaklánc, mely művészkezek alkotása.
3 Duo ubera tua sicut duo hinnuli, gemelli capreæ.	3 Köldököd kerekded csésze, sohase legyen kevert bor híján! Hasad olyan, mint a búzarakás, melyet liliom szegélyez.
4 Collum tuum sicut turris eburnea ; oculi tui sicut piscinæ in Hesebon quæ sunt in porta filiæ multitudinis. Nasus tuus sicut turris Libani, quæ respicit contra Damascum.	4 Két melled olyan, mint a gazella két ikerfia.
5 Caput tuum ut Carmelus ; et comæ capitis tui sicut purpura regis vincta canalibus.	5 A nyakad, mint elefántcsont torony, szemeid, mint Hesebon tavai a népes város kapujánál; orrod, mint a Libanon tornya, amely Damaszkusz felé tekint.
6 (Sponsus)Quam pulchra es, et quam decora, carissima, in deliciis !	6 Fejed, mint a Kármel, fejed haja, mint a bíbor, omló hullámai királyt fűznek rabláncra.
7 Statura tua assimilata est palmæ, et ubera tua botris.	7 De szép vagy, milyen bájos, te kedves, te gyönyörűséggel teljes!
8 Dixi : Ascendam in palmam, et apprehendam fructus ejus ; et erunt ubera tua sicut botri vineæ, et odor oris tui sicut malorum.	8 Termeted pálmafához hasonló, és melleid datolyafürthöz.
9 Guttur tuum sicut vinum optimum, dignum dilecto meo ad potandum, labiisque et dentibus illius ad ruminandum.	9 Azt mondtam magamban: »Felmegyek a pálmafára, és gyümölcse után nyúlok.« Olyanok legyenek nékem melleid, mint annak fürtjei, és szád lehelete, mint az alma illata,
10 (Sponsa)Ego dilecto meo, et ad me conversio ejus.	10 a szád legyen bor a legjavából, méltó arra, hogy kedvesem igya, hogy ajkával és fogával érintse!
11 Veni, dilecte mi, egrediamur in agrum, commoremur in villis.	11 A kedvesemé vagyok én, ő meg utánam eped.
12 Mane surgamus ad vineas : videamus si floruit vinea, si flores fructus parturiunt, si floruerunt mala punica ; ibi dabo tibi ubera mea.	12 Jöjj, kedvesem! Menjünk a mezőre, szálljunk meg a tanyákon:
13 Mandragoræ dederunt odorem in portis nostris omnia poma : nova et vetera, dilecte mi, servavi tibi.	13 reggel menjünk a szőlőkbe, lássuk, kihajtott-e már a szőlő, kinyílt-e a virágja, virágban áll-e a gránátalma? Ott adom neked szerelmemet!
	14 A mandragórák illatot árasztanak, s ajtónk előtt mindenféle pompás gyümölcs; frisset is, régit is tettem el számodra, kedvesem!