Ecclesiastico 10

BIBBIA VOLGARE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Lo giudice savio giudicherà il popolo suo, il principato del savio sarà stabile.	1 A bölcs uralkodó igazságot tesz népének, s az értelmes ember uralma tartós.
2 Secondo il giudice del populo, così fieno li ministri suoi; e quale è il rettore della cittade, tali sono gli abitanti in quella.	2 Amilyen a nép fejedelme, olyanok tanácsosai, s amilyen a város feje, olyanok a lakói is.
3 Lo sciocco re perderà il suo popolo; e le cittadi saranno abitate per lo senno de' savi.	3 A balga király tönkreteszi népét, de népessé lesznek a városok nagyjaik okossága folytán.
4 La signoria della terra sì è nella mano di Dio, (e scomunicabile è ogni iniquità delle genti); e utile rettore al tempo suo susciterà Iddio sopra di quella.	4 Isten kezében van a földkerekség uralma, és rátermett uralkodót rendel fölé idejében.
5 Nella mano d' Iddio è la potenza dell' uomo, e sopra la faccia dello scrivano (Iddio) porrà l'onore suo.	5 Az ember sikere Isten kezében van, s a főemberre ő ruházza tekintélyét.
6 Non tenere a memoria ogni ingiuria la quale t'ha fatto il prossimo; e nulla farai nell' opere della ingiuria.	6 Ne tartsd eszedben társad semmiféle jogsértését, és ne kövess el semmilyen erőszakot!
7 La superbia è odiosa dinanzi a Dio e dinanzi agli uomini; e ogni iniquità delle genti è biastemievole.	7 Isten és emberek előtt gyűlöletes a kevélység, és utálatos a nemzetek minden erőszakossága.
8 Il regno si trasporta di gente in gente per le ingiustizie e per le ingiurie e per le contumelie e per diversi inganni.	8 Egyik nemzetről a másikra száll az uralom, igaztalanság, jogsértés, gyalázás és különféle cselvetés miatt.
9 Niuna cosa è più scellerata che lo avaro. Per che sei superba, o terra e cenere?	9 Semmi sem gonoszabb a fukarnál, mert az ilyen még lelkét is áruba bocsátja,
10 Niuna cosa è più iniqua che amare la pecunia; per che costui che l'ama, ha l'anima sua venale, però che nella vita sua sì gittoe le sue intime cose.	10 Mit kevélykedik a por és hamu? Még életében kihányja belső részeit.
11 Ogni signoria è breve per vita. La lunga infermità sì annoia il medico.	11 A hosszú betegség terhes az orvosnak, a rövid betegség pedig megvidámítja.
12 Rimove il medico la breve malattia; e così è il re oggi, e domani si muore.	12 Minden hatalmasság rövid életű, s a király, aki ma még van, holnap már halott.
13 Quando muore l'uomo, fia erede delli serpenti e bestie e vermini.	13 Ha az ember meghal, csúszó-mászó, rovar és féreg az örökrésze!
14 Il principio della superbia dell' uomo sì è fuggirsi da Dio.	14 Az ember gőgjének kezdete az elpártolás Istentől,
15 Però che il cuore suo si partì da colui che il fece; e perciò che la superbia è principio d'ogni peccato, colui che lei terrae sarà ripieno dalla maledizione, e infine lo stravolgerae.	15 amikor a szíve elfordul Alkotójától. Minden bűn kezdete ugyanis a kevélység, aki ragaszkodik hozzá, betelik átokkal, végül pedig elvész általa.
16 Perciò il Signore levò gli ornamenti al convento de' rei, e distrussegli insino alla fine.	16 Ezért tette Isten becstelenné a gonoszok gyülekezetét, és rontotta meg őket végképpen.
17 Iddio distrusse le sedie delli superbi dogi, e fa sedere gli umili per coloro.	17 Felforgatta Isten a dölyfös fejedelmek trónját, s a megalázottakat ültette helyükre.
18 Iddio inaridì le radici delle superbe genti, e di quelle genti piantoe li umili.	18 Kiszárította Isten a dölyfös nemzetek gyökerét, s a népek közül a megalázottakat plántálta helyükbe.
19 Iddio stravolse le terre delli cupidi, e disfecele insino al fondamento.	19 Felforgatta az Úr a nemzetek országait, s elpusztította őket fenekestől.
20 Inaridì quelli, e distrusse quelli, e fece cessare la memoria loro da terra.	20 Némelyeket elsenyvedni engedett, szétszórta őket, és kiirtotta emléküket a földről.
21 Iddio disfece la memoria de' superbi, e lascioe la memoria delli umili sempre.	21 Eltörölte Isten a dölyfösök emlékét, de meghagyta az alázatos szívűek emlékezetét.
22 Superbia non è creata agli uomini, nè iracondia alla nazione delle femine.	22 Nem született együtt a gőg az emberekkel, sem a harag az asszonyok szülötteivel.
23 Il seme degli uomini, il quale teme Iddio, sarà onorato; ma quello seme degli uomini sarà disonorato, il quale passa il comandamento del Signore.	23 Becsben áll az istenfélők ivadéka, de gyalázat vár a sarjra, amely megszegi az Úr parancsait.
24 Nel mezzo de' fratelli lo rettore di quelli sia in onore; e coloro che temono Iddio, saranno nel conspetto suo.	24 A testvérek közt becsben áll vezérük, s akik félik az Urat, szeme előtt vannak.
25 Il timore di Dio sì è gloria degli onorati ricchi e delli poveri.	25 Legyen valaki gazdag, megbecsült vagy szegény, az Úr félelme dicsőségére válik.
26 Non dispregiare l'uomo povero e giusto; e non magnificare l' uomo peccatore ricco.	26 Ne nézd le az igaz embert, mert szegény, és ne dicsérd a bűnös férfit, mert gazdag!
27 Grande è il giudice, e potente in onore; e non è egli maggiore di colui che teme Iddio.	27 Becsülik az előkelőt, a bírót, a hatalmon levőt, de nincs nagyobb az istenfélőnél.
28 Li liberi sono servi del savio servo; e l' uomo savio e disciplinato non mormorarae quando è castigato, e chi non sae non sarà onorato.	28 Az értelmes szolgának szabadok szolgálnak, az okos, fegyelmezett férfi nem morog, ha megfeddik, a tudatlannak azonban nincs becsülete.
29 Non ti esaltare in fare l' opera tua, e non dimorare nel tempo dell' angoscia.	29 Ne fontoskodj, amikor munkádat végzed, és ne nagyzolj nélkülözés közepette!
30 Meglio è colui che adopera, e abbonda in tutte le cose, che colui che si gloria, e non ha del pane.	30 Többet ér, aki dolgozik és bővelkedik mindenben, mint a nagyzoló, akinek még kenyere sincsen.
31 Figliuolo, salva l'anima tua nella mansuetudine, e dàlli onore secondo il merito suo.	31 Tartsd, fiam, lelkedet szerénységben, de becsüld meg érdeme szerint! Ki tartaná igaznak a maga ellen vétőt, és ki becsülné meg azt, aki önmagát gyalázza? A szegényt ügyessége s istenfélelme miatt tisztelik, másokat pedig vagyonukért becsülnek; akit megbecsülnek szegénységében, mennyivel inkább becsülik, ha gazdag! Akit csak a gazdagságáért dicsérnek, az félhet ám a szegénységtől!
32 Or chi giustificherae colui che pecca nell'anima sua? chi onorerà colui che disonora l'anima sua?
33 Il povero si gloria per la disciplina e il timor suo; ed è alcuno che è onorato per la ricchezza sua.
34 Colui che si vanagloria nella povertade, quanto maggiormente nella ricchezza? E colui che si gloria nelle ricchezze, tema la povertade.