Giobbe 21

BIBBIA TINTORI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Allora Giobbe, presa la parola, disse;	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 « Ascoltate, ve ne prego, le mie parole, e mutate sentimenti.	2 »Hallgassátok meg, kérlek, szavamat, és szálljatok magatokba!
3 Permettetemi di parlare, e quando avrò detto, se vi parrà, ridete pure delle mie parole.	3 Tűrjetek engem, amíg szólok, és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok!
4 E' forse contro un uomo la mia disputa, chè io non abbia ragione di rattristarmi?	4 Vajon ember ellen megy-e a perem? És miért ne kelljen méltán szomorkodnom?
5 Guardatemi, e, allibiti, ponete il dito alla vostra bocca.	5 Rám figyeljetek és álmélkodjatok, tegyétek ujjatokat szátokra!
6 Io al sol pensarci son preso dallo spavento, un tremito agita la mia carne.	6 Magam is megrémülök, ha rágondolok, és remegés fogja el testemet!
7 Come mai vivono gli empi, e sono innalzati e resi potenti dalle ricchezze?	7 Miért maradnak a gonoszok életben? Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban?
8 Una prospera progenie li circonda, una turba di parenti e di nipoti sta alla loro presenza.	8 Ivadékuk megmarad előttük, rokonok és unokák serege van szemük előtt,
9 Le loro case son tranquille e al sicuro, e la verga di Dio non li tocca.	9 házuk bizton van és békében, és nincs az Isten vesszeje rajtuk,
10 I loro bovi fan concepire senza aborti, le loro vacche mettono alla luce e non va loro a male un parto.	10 marhájuk fogan, borját el nem veszti, tehenük megellik és el nem vetél,
11 I loro fanciulli escon fuori come greggi, i loro ragazzi saltano e si divertono.	11 kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat, és vígan ugrándoznak gyermekeik,
12 Portano in mano il tamburo e la cetra, si rallegrano al suon degli strumenti.	12 kezükben dob és citera, sípszó mellett vigadoznak;
13 passano nella felicità i loro giorni, e in un momento scendono nel sepolcro.	13 jólétben töltik napjaikat s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba.
14 Essi, che dissero a Dio: Allontanati da noi: non vogliamo saperne delle tue vie.	14 Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak útjaidra!
15 Chi è l'Onnipotente che dobbiamo servirlo? Che guadagneremo a pregarlo?	15 Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?’
16 Ma siccome i loro beni non sono in loro mano, lungi da me il consiglio degli empi.	16 Nemde szerencséjüket kezükben tartják, s ő nem törődik a gonoszok tervével!
17 Quante volte si spegnerà la lucerna degli empi, e piomberà sopra di essi la rovina, e (Dio) nell'ira sua distribuirà loro i dolori?	17 Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese, s éri el őket romlásuk, és ontja ki rájuk haragja fájdalmait?
18 Saran come paglia al vento, come cenere che il turbine disperde.	18 Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt, mint a pernye, amelyet elkap a szélvész?
19 Dio serberà ai figli i castighi del padre. Invece egli dovrebbe imparare dal castigo,	19 ‘Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?’ Fizessen csak neki! Hadd érezze!
20 Ì suoi occhi dovrebbero veder la sua rovina, egli dovrebbe bere il furore dell'Ònnipotente.	20 Saját szemével lássa romlását, maga igyék a Mindenható haragjából!
21 Che gl'importa infatti della sua casa dopo di lui, quand'anche il numero dei suoi mesi fosse dimezzato?	21 Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával, mikor hónapjai számát már elvágták!
22 Chi pretenderà d'insegnare la scienza a Dio, il quale giudica i celesti?	22 Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent, aki a magasságbelieket ítéli?
23 Uno muore robusto e sano, e ricco e felice;	23 Az egyik meghal erőben, egészségben, gazdagon és boldogan;
24 le sue viscere son piene di grasso, le sue ossa sono irrigate di midollo.	24 beleit háj borítja, és csontjait velő itatja,
25 Un'altro invece muore coll'amarezza nell'anima, senza beni di fortuna.	25 a másik pedig meghal lelke keserűségében, minden vagyon nélkül;
26 Eppure giaceranno ugualmente nella polvere, e i vermi li copriranno.	26 mégis együtt pihennek a porban, és féreg lepi el mindkettejüket.
27 Io però conosco bene i vostri pensieri, i giudizi iniqui che mi opponete,	27 Jól ismerem eszetek járását, ellenem irányuló igaztalan véleményeteket!
28 infatti voi dite: Dov'è la casa del principe? Dove sono le tende degli empi?	28 Mert kérditek: ‘Hol van az előkelő háza? Hová lettek a gonoszok hajlékai?’
29 Domandatene a chiunque volete dei viaggiatori, e sentirete che egli sa bene queste cose:	29 Kérdezzetek akárkit az utasok közül és meglátjátok, ő is így tudja:
30 che l'empio è riservato pel giorno della vendetta, e sarà condotto al giorno del furore.	30 hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik s a harag napjáig bizton vezetik.
31 Chi gli rimprovererà in faccia il suo modo di agire? Chi gli renderà quanto si merita?	31 Ki veti szemére útját? Ki fizet meg neki tetteiért?
32 Egli sarà condotto al sepolcro, e veglierà, tra la turba dei morti:	32 Kikísérik a temetőbe, s ott ő őrt áll sírhantja fölött.
33 gradito alla ghiaia del Cocito, trascinerà dietro a, sè tutti gli uomini e davanti a sè una turba innumerevole.	33 Édesek számára a sírgödör rögei; az egész népet vonultatja fel maga után, s előtte is számtalanok mennek!
34 A che state a darmi vane consolazioni se è chiaro che la vostra risposta, ripugna alla verità? »	34 Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal, holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?«