1 Per questo trepida il mio cuore e mi balza fuori dal petto. | 1 Az én szívem is megremeg miatta és felriad helyéről. |
2 Attenzione, udite il fragore della sua voce e lo strepito che sale dalla sua bocca! | 2 Halljátok csak hangja dörgését, s a morajt, amely szájából kijön! |
3 Egli lascia vagare sotto tutto il cielo il suo lampo, che giunge fino all'estremità della terra. | 3 Kiengedi az egész ég alatt, és villámát a föld szélei fölött; |
4 Dietro di esso muggisce il tuono e rimbomba con voce profonda; nulla trattiene i lampi, quando si è udita la sua voce. | 4 utána hangja bömböl, ő zeng fölséges szavával, és nem tartja azt vissza, amikor hangja megzendül. |
5 Dio tuona con voce maestosa e compie prodigi che non comprendiamo. | 5 Csodásan mennydörög szavával Isten, olyan nagyokat művel, hogy fel nem foghatjuk. |
6 Dice infatti alla neve: "Cadi sulla terra"; e alle piogge dirotte: "Siate violente!". | 6 Azt mondja a hónak: Hullj a földre! S a téli esőnek és zápornak: Szakadjatok! |
7 Sulla mano di ognuno pone un sigillo, perché tutti riconoscano la sua opera. | 7 Pecsét alá helyezi minden ember kezét, hogy mindannyian megismerjék műveit. |
8 Le fiere rientrano nelle loro tane, si accovacciano nei loro nascondigli. | 8 Behúzódik a vad a búvóhelyére, és barlangjában marad. |
9 Dal meridione prorompe la tempesta e dal settentrione il freddo. | 9 Előjön a fergeteg a kamrákból, s a hideg a sarkcsillag felől. |
10 Al soffio di Dio si forma il ghiaccio e la distesa delle acque si congela. | 10 Jég áll össze Isten fuvallatától, s a vizek tágassága összeszorul, |
11 Carica di umidità le nuvole e le nubi ne diffondono le folgori. | 11 a felhő jégesőt hullat, s a felleg az ő villámait szórja: |
12 Egli le fa vagare dappertutto secondo i suoi consigli, perché compiano quanto comanda loro su tutto l'universo. | 12 ide-oda cikáznak, amerre akarata irányítja őket, hogy megtegyék mindazt, amit nekik meghagyott, szerte a föld kerekségén, |
13 Le manda o per castigo della terra o in segno di bontà. | 13 akár fenyítő pálcának földje számára, akár kegyelemnek szánja őket bárhová. |
14 Presta l'orecchio a questo, Giobbe, soffèrmati e considera le meraviglie di Dio! | 14 Figyelj csak rám, Jób! Állj meg és ügyelj Isten csodáira! |
15 Sai tu come Dio allinea le nubi e come esse producono il lampo? | 15 Érted-e, hogyan rendelkezik Isten az esővel, hogy villogtassa felhője fényét? |
16 Sai tu come la nube si libri nell'aria, meraviglia della consumata sapienza, | 16 Érted-e a felhő nagy útjait, a tudásban Tökéletesnek csodáit? |
17 tu che hai le vesti calde, quando la terra langue per lo scirocco? | 17 Nemde ruháid melegek, amikor a földet megfújja a déli szél! |
18 Hai tu forse disteso con lui il firmamento, duro come lo specchio di metallo fuso? | 18 Talán vele együtt te feszíted ki az egeket, amelyek szilárdak, mintha ércből lennének öntve? |
19 Facci sapere cosa dovremmo dirgli, noi non abbiamo parola a causa delle tenebre. | 19 Jelentsd meg nekünk, mit mondjunk neki! Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve! |
20 Si dovrà informarlo di ciò che dico? C'è qualcuno che desidera essere annientato? | 20 Ki mondhatja neki, hogy ‘beszélni akarok’? Ha mondaná is valaki, bizony megsemmisülne! |
21 Ed ecco, non si vede più la luce, è oscurata dalle nubi, ma tira il vento e le spazza via. | 21 De most sohasem látott fény ragyog föl hirtelen az ég felhőiben, és szél kerekedik, amely elhajtja azokat; |
22 Dal settentrione giungono splendori dorati; Dio si circonda di tremenda maestà. | 22 aranyos fény jő észak felől, félelmetes dicsfény van Isten körül. |
23 E' l'Onnipotente che noi non sappiamo raggiungere, sublime in potenza e rettitudine, grande per giustizia; egli non opprime. | 23 A Mindenható, akit nem tudunk méltóképpen felfogni! Nagy ő erőben és igazságban, igazságos nagyon, akit nem lehet leírni! |
24 Per questo gli uomini lo temono; ma egli non tiene conto di coloro che si credono sapienti". | 24 Ezért félnek tőle az emberek! Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat!« |