Az énekek éneke 5

¹ Jöjjön a kedvesem a kertjébe s élvezze pompás gyümölcseit! Belépek kertembe, mátkám, húgom! Leszedem mirhámat és balzsamomat, elköltöm a lépet és mézemet, megiszom boromat, tejemet! Egyetek, barátaim, és igyatok, ittasodjatok meg, kedveseim!

² Aludtam, de szívem ébren volt. Hallga! A kedvesem zörget! »Nyiss ki nekem, húgom, kedvesem, galambom, szeplőtlenem! Mert a fejemet harmat lepi, és fürtjeimet az éjjel nedűje.«

³ »Köntösömet már levetettem, hogy öltsem fel újra? Lábamat már megmostam, hogy sározzam be ismét?«

⁴ Kedvesem benyújtotta kezét a résen, s erre bensőm felindult.

⁵ Felkeltem, hogy ajtót nyissak kedvesemnek. Kezem mirhától csepegett, ujjam tele lett finom mirhával

⁶ a retesz fogantyúján. Ajtót nyitottam kedvesemnek, de ő már elfordult és távozott. Szinte elalélt lelkem a szava miatt! Kerestem őt, de nem találtam többé, hívtam, de nem adott választ.

⁷ Ott találtak engem a várost járó őrök; ütöttek, sebesre vertek, elvették tőlem leplemet a falak őrei.

⁸ Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai! Ha rátaláltok kedvesemre, mondjátok meg neki, hogy »beteg vagyok a szerelemtől!«

⁹ Miben különb a kedvesed más kedvesénél, te, legszebb a nők között? Miben különb a kedvesed más kedvesénél, hogy ennyire kérlelsz minket?

¹⁰ A kedvesem fehér is, piros is, ezer közül is kiválik.

¹¹ Feje színtiszta arany, a haja, mint a pálma koronája, fekete, mint a holló.

¹² Szemei, mint a galambok a patak mellett: tejben fürödnek, bőséges vízfolyás mellett pihennek.

¹³ Orcái, mint a balzsamágyak, amelyek illatos füveket teremnek; ajkai liliomok, finom mirhától csepegnek.

¹⁴ Keze aranyhenger, tarzis-kővel kirakva; teste elefántcsont zafírral borítva;

¹⁵ lábai márványoszlopok, aranytalpon állnak; termete, mint a Libanon, pompás, mint a cédrusok.

¹⁶ Szája merő édesség, ő maga egészen kívánatos, ilyen a kedvesem, ilyen a szerelmem, Jeruzsálem leányai!