A példabeszédek könyve 1

¹ Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának mondásai

² a bölcsesség és fegyelem tanulására,

³ az okos beszéd megértésére, a bölcs okulás, igazságosság, ítélet és becsületesség elnyerésére,

⁴ hogy az egyszerűeknek értelem adassék, s az ifjúnak tudás és megfontoltság.

⁵ A bölcs, ha hallgatja, még bölcsebb lesz, s az értelmes útmutatást nyer,

⁶ behatol a mondás és rejtvény értelmébe, a bölcsek igéibe és fogós kérdéseibe.

⁷ A bölcsesség kezdete az Úr félelme. A balgák a bölcsességet és az intést megvetik.

⁸ Figyelj, fiam, atyád intelmére, s el ne hagyd anyád tanítását,

⁹ mert az díszes koszorú a fejedre, és ékes lánc a nyakadba!

¹⁰ Fiam, ha bűnösök csábítanak, ne engedj nekik,

¹¹ ha azt mondják: »Jöjj velünk, leselkedjünk vér után, rejtsünk el ok nélkül csapdát az ártatlan ellen!

¹² Nyeljük el élve, mint az alvilág, és egészen, mint a sírba szállót,

¹³ szerzünk majd mindenféle drága jószágot, megtöltjük házainkat zsákmánnyal!

¹⁴ Vesd tehát közöttünk sorsodat, mindannyiunknak egy legyen erszénye!«

¹⁵ Fiam, ne menj velük egy úton, tartóztasd lábadat ösvényüktől,

¹⁶ mert lábuk gonoszra siet és vérontásra rohan!

¹⁷ Azonban hiába állítanak fel hálót a madarak szeme előtt,

¹⁸ ők is csak saját vérük ellen leselkednek, önmaguknak vetnek tőrt.

¹⁹ Ilyen minden kapzsi útja: elveszi gazdája életét.

²⁰ A bölcsesség úton-útfélen szónokol, a tereken hallatja hangját,

²¹ lármás utcafőkön kiált, a városkapuk nyílásánál szólal meg és mondja:

²² »Ti dőrék! Meddig kedvelitek a dőreséget, s a bolondok meddig kívánják, ami nekik ártalmas, s a balgák meddig gyűlölik a belátást?

²³ Térjetek meg feddésemre! Íme, kiöntöm nektek lelkemet, tudtul adom nektek igéimet:

²⁴ mivel szóltam, és vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, és nem volt, aki odanézzen,

²⁵ semmibe sem vettétek összes tanácsomat, és nem törődtetek feddésemmel:

²⁶ én is nevetek majd romlástokon, gúnyolódom, ha rátok jön, amitől féltek,

²⁷ ha hirtelen baj szakad rátok, romlástok ott terem, mint a fergeteg, és eljön rátok a szükség és a szorongás!«

²⁸ Akkor hívnak majd engem, de nem hallom, keresnek hajnalban, de meg nem lelnek.

²⁹ Mivel gyűlölték a tudást, és nem fogadták be az Úr félelmét,

³⁰ nem hajlottak tanácsomra, és megvetették minden intelmemet:

³¹ bizony, enni fognak útjuk gyümölcséből, és jóllaknak saját terveikből!

³² Mert a balgákat megöli elpártolásuk, s a dőréket elveszíti szerencséjük.

³³ Aki azonban rám hallgat, bátorságban lakik, és bővelkedik baj félelme nélkül.